143261. lajstromszámú szabadalom • Búvárszivattyú-talpcsapágy

Megjelent: 1956. augusztus hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.261. SZÁM 47. b. 4—12. OSZTÁLY - MO—201. ALAPSZÁM Búvárszivattyű-talpcsapágy A Magyar Állam, mint a feltaláló Moór István jogutóda, Budapest. Bejelentés napja: 1954. január 26. Ismeretes, hogy búvárszivattyúk csapágyazásának helyes megoldása igen sok követelmény kielégítését teszi szükségessé. A szivattyúnak és a hajtómotornak egy közös házban való összeépítése, az ellenőrzés kicsiny lehetősége, valamint a mostoha üzemi viszonyok tartósan üzembiztos csapágymegoldásokat igényelnek. Az elterjedt búvárszivattyú-csapágyazás módjai a siklócsapágyas, vagy a gördülőcsapágyas, vagy a különleges csapágyas — főleg a Michel rendszerű — megoldások. E csapágyak szerkesztőit főleg a mostoha üzemviszonyok ellensúlyozását célzó hosz^ szú élettartam elérése vezérelte. Nem nyert azonban megoldást az a kívánalom, hogy a csapágyak kisfokú megsérülése ne vonja maga után a berendezés többi részének meghibásodását. Ugyanis a búvárszivattyúk talpcsapágyainak tönkremenetele következtében előálló fékező hatás folytán a szivattyút hajtó motor áramfelvétele oly mértékben megnőhet, hogy az a motor leégéséhez vezet. Megesik, hogy a csapágyhiba következtében előálló tengelyelmozdulás következtében a motor tekercselése súrlódik és ez a tekercselés szigetelésének megbomlását, majd átütését okozza. Legtöbbször a motor teljes tönkremenete utáni szétszereléskor állapítják meg, hogy az eredeti hiba a csapágyazásban volt és a motor leégésének oka a csapágy meghibásodásában keresendő. Fenti hiányosságokat küszöböli ki a találmány szerinti talpcsapágy megoldás, melynek lényege a gördülő és sikló csapágyak összevonása. A találmány egy példaként] kiviteli alakját ábrázolja a melléklet szerinti rajz. A motor tengelycsonkján lévő acél futótárcsa (4) egy bronzhüvely (1) peremén fekszik fel. E hüvely (1) illeszkedik a gördülőelemes talpcsapággyal (2). A gördülőcsapágy a (3) jelű öntöttvas tartóban van, ami egy golyón (5) nyugszik. Üzem közben — ha a gördülőcsapágy ép ;

— a futótárcsa (4) és a bronz hüvely (1) együtt forog, mert a köztük ébredő súrlódás nagyobb, mint a gördülőcsapágy gördülő elemeinek súrlódása. Ha a gördülőcsapágy valami oknál fogva meghibásodik, akkor a gördülő testek súrlódásának megnövekedésében fog jelentkezni. Ebben az esetben a gördülőcsapágy fog megállni és a motortengelyen lévő futótárcsa (4) a bronzhüvelyhez viszonyítva (1) azon el fog mozdulni, s így a tárcsa és a hüvely csúszócsapágyként fog működni. E csapágyazási móddal elérhető, hogy a gördülőcsapágy meghibásodása nem vonja maga után a motor tönkremenését, mert a gördülőcsapágy kiesésekor nyomban mint siklócsapágy működik a (4) jelű tárcsa és az (1) hüvely, s bár így nagyobb lesz a motor áramfelvétele, a motorra veszélyes értéket azonban nem éri el. A rajzból megállapítható, hogy a motor tengelyének elmozdulása is ki van zárva ezzel a megoldással. További előnye a találmánynak, hogy a gördülőcsapágy meghibásodása következtében előálló megnövekedett áramfelvétel a kezelőt még megrfelelő időben figyelmezteti, hogy valami baj van a csapágyazással. E hiba észlelése után — a siklócsapágyas működés folytán — még van arra idő, hogy a kisegítő, vagy tartalék gépet üzembe helyezzék. Szabadalmi igénypont. 1. Talpcsapágy főleg búvárszivattyúkhoz, azzal jellemezve, hogy a tengely- és oldalirányú erők felvételére szolgáló gördülőcsapágy (2), valamint a motor tengelyén lévő futótárcsa (4) közé egy olyan peremes hüvely (1) van illesztve, mely a gördülőcsapágy meghibásodásakor a futótárcsával (4) siklócsapágyként képes működni. (1 rajz) A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 1693. Terv Nyomda, 1956. Felelős vezető: Bolgár Imre