143259. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kínai kenderháncs vegyi degumizására

Megjelent: 1956. augusztus hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.259. SZÁM 29. b... OSZTÁLY — LI-68. ALAPSZÁM Eljárás kínai kenderháncs vegyi degumizására A Magyar Állam, mint a feltalálók, Litván József budapesti, dr. Kaplonyi Zoltán iregszemcsei, Czirfusz Miklós sarkadi lakosok jogutóda. A bejelentés napja: 1954. október 14. Ismeretes, hogy a növényi eredetű textilrostok olyan jelentős hányadban tartalmaznak ragasztóanyagokat, elsősorban pektineket, hogy ezek kioldása és eltávolítása nélkül megfelelő finomságú fonalak előállítása nem lehetséges. A növényi rostok eredeti állapotukban merevek, törékenyek, f onhatóságuk kedvezőtlen és a belőlük; előállított anyagok korhadási veszélynek vannak kitéve. . Fenti jelenség kiküszöbölésére a rostnövényeket áztatási eljárásoknak; szokták alávetni. Hoszszú idő óta széleskörűen alkalmazzák; az, ún. biológiai vagy bakteriális áztatást, amely a rostnövény kór ójának langyos, vagy melegvízbe történő elhelyezésével, a növényeken tartózkodó baktériumok elszaporításán és azok működésén alapul. Ezek a baktériumok a növényi rostok, ill. rost-nyalábok közötti ragasztóanyagokat felbontják, azokkal táplálkoznak és ily módon dégumizást hajtanak végre. Az ázottság mértékének bekövetkeztét szubjektív megítéléssel, igen nagy ingadozásokkal és hibaveszélyekkel szokták megállapítani. Minthogy az előbbiek szerint ismertetett ún. biológiai áztatás rendkívül hosszadalmas, átlagosan kb. 8 napig tart és legrövidebb formájában sem fejezhető be 3 napon belül, egyre erőteljesebben törekedtek: arra, hogy a feltárást iparszerűvé tegyék, meggyorsítsák és befejezettsége irányítható legyen. Nagy számban dolgoztak ki olyan eljárásokat. — amelyek azonban teljesen sikertelenek; maradtak, — amikor magát a kórót vetették alá vegyszerekkel történő feltárásnak. Ekkor ugyanis a felhasználható rostok -három-négyszeresét képező fás részek is elhelyezést és vegyszeradagolást igényelnek, ami nagy űrtartalmú berendez zések létesítését, ill. használatát és indokolatlanul magas vegyszerfogyasztást okoz. Egyes eljárások ezt a nehézséget úgy küszöbölték ki, hogy nem a kórót, hanem az arról leválasztott háncsot vetették alá vegyszeres áztatásnak. Ezek a degumizási eljárások többnyire autoklávban történnek néhány atmoszféra nyomás mellett éspedig lúgos vagy savas közeg igénybevételével, esetleg azok váltakozó alkalmazásával és úgyszólván kivétel nékül védőkolloidok jelenlétében. Ezen eljárások sem vezettek kellő eredményre, különösképpen a kender vo^ natkozásában, mert a különböző összetételű talajokon és különböző időjárási körülmények között termesztett növények degumizási igénye más és más. Azonos nyomás és koncentráció alkalmazása esetén egyes esetekben a pektin eltávozás sokkal gyorsabb és hatékonyabb, mint máskor. A degumizás helyes mértékének megállapítására és a kellő ázottság elérésének mérésére gyakorlati módszer nem áll rendelkezésre. A találmány szerinti eljárás abból a tényből indul ki, hogy a háncsrostok általában — így a kínai kenderháncs is — kb. 70% cellulózt és kb. 30% egyéb eltávolításra váró anyagot tartalmaznak. Ennek ismeretében úgy irányítjuk a feltárást, hogy még a részbeni kotonizálódás veszélye sem áll fenn és az ipar részére kifogástalan minőségű, nagy szakítóerejű, jól osztott rostokat nyerünk. Újszerű eljárásunkban az, hogy a háncsrostok, de különösen a kínai kenderháncs összetételének ismeretében a degumizást úgy irányítjuk és szabályozzuk, hogy a vegyszeres kezelés által kioldott összes nem cellulóz anyag a 32%-ot ne haladja meg, de legalább 25% legyen. A célszerűen kioldott ossz anyagmennyiség a nyersrost súlyára számítva 28% legyen. Eljárásunk mellőzi a védőkolloidok alkalmazását és célszerűen lehetővé teszi a degumirozás közben a háncsból kivont pektinek mennyiségének műszeres megállapítását a feltárás különböző fázisaiban, de mindenesetre az egyes behatások megkezdésekor és az azt követő 30 perces időközökben megállapítja az áztató léiben levő háncsból kivont szárazanyag-tartalmat. Ily módon lehetővé válik, hogy az első fázisként használt lúgos feltárás alatt esetleg nagyobb mér^ tékben eltávolított szárazanyag-tartalom figyelembevételével a második fázisként használt vízöblítést követő savas feltárás alkalmával koncentrációcsökkentéssel és a feltárási idő megrövidítésével az együttesen szükséges elvonás mértékét, kb. 30%-ot biztosítsuk. így elérhető, hogy