143250. lajstromszámú szabadalom • Fordulatszámszabályozóval ellátott stabil vagy félstabil motor
Megjelent: 1956. augusztus hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.250. SZÄM 60. OSZTÁLY — Ki-287. ALAPSZÁM Fordulatszámszabáijrozóval ellátott stabil vagy féistabíl motor Kismotor- és Gépgyár, Budapesten. Bejelentő által megnevezett feltaláló: Mayerhoffer Károly, oki. gépészmérnök, budapesti lakos. A bejelentés napja: 1954. december 31. Stabil motorokat, melyeknek indítása tudvalevőleg fogasívvel, vagy pedig indítószíjtárcsa, illetve indítóheveder útján történik, általában fordulatszámszabályozóval szokás ellátni. Kétütemű motoroknak heveder útján való indítása a másik két említett szervvel való indításnál célszerűbb, mert lehetővé teszi a motor tengelyének 360°-nál nagyobb szöggel való el-, sőt esetleg többszörös körülforgatását is. A fordulatszámszabályozó elhelyezése és meghajtása azonban általában konstruktív nehézségekbe ütközik. Ismert megoldásoknál ugyanis a fordulatszámszabályozó és az indítótárcsa külön-külön tengelyen foglal helyet, mely tengelyek egyes megoldásoknál egymásra merőlegsek. Két külön tengelynek elrendezése:, meghajtása, valamint csapágyazása természetesen térigényessé és bonyolulttá tette az ismert szerkezeteket. Az előbb említett hátrányok természetesen a motor előállítási költségeiben is kifejezésre jutottak. A találmány a felsorolt hátrányok kiküszöbölését célozza. A találmány lényege az, hogy a fordulatszámszabályozó és az indítószíjtárcsa külön csapágyazású és a motortengellyel koaxiális, közös tengelyen foglal helyet. Emellett a fordulatszámszabályozó és az indítószíjtárcsa közös tengelye kapcsoló, célszerűen körmöskapcsoló révén csatlakozik a motor tengelyhez. A találmány egyéb ismérvei az alábbi leírásból tűnnek ki. A mellékelt rajz egyetlen ábrája a találmány tárgyának példaképpeni kiviteli alakját, kétütemű Otto-motor kapcsán, vázlatosan szemlélteti. —1— a motor tengelye, —2— az e tengellyel koaxiális külön csapágyazású tengely, melyen a —3— fordulatszámszabályozó és az —5— indítószíjtárcsa foglal helyet. A —2— tengely a feltüntetett példában —10— körmöskapcsoló révén csatlakozik a motor —1— tengelyéhez. A —2— tengely a —4— szabályozóházban elrendezett —6— golyóscsapágyakban van ágyazva. A —4— szabályozóház —7— olaj teret alkot. A harangalakú —5— szíj tárcsa térköz meghagyásával veszi körül a —4— szabályozóházat. Ez utóbbi a —11— motor —8— szélkerékházának áttörésekkel ellátott és ez okból rácsnak is nevezett —9— homlokfalához van erősítve. Ezért, kapcsolatban azzal a ténnyel, hogy a —2— tengely a —10— körmöskapcsoló révén csatla^ kőzik az; —1— motortengelyhez, az indítóheveder megrántásánál fellépő hajlítónyomaték nem adódik át az —1— motortengelyre. Ennek különösen oly szerkezeteiknél van jelentősége, melyeknél a motor lendkerékmágnessel van összeépítve és a motortengely vége messzire nyúlik ki a csapágyon, A találmány, mely félstabil motorokkal kapcsolatban is alkalmazható, természetesen nincs korlátozva a feltüntetett példára, hanem szerkezeti részleteiben, az igénypontok keretén bélül, sokféleképpen módosítható. Szabadalmi igények: 1. Fordulatszámszabályozóval ellátott, szíjtárcsával indított stabil, illetve félstabil motor, melyre jellemző, hogy a fordulatszámszabályozó és az indítószíjtárcsa a motor (1) tengelyével koaxiális, külön csapágyazású közös (2) tengelyen foglal helyet. 2. Az 1. igénypont szerinti motor kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a közös (2) tengely (10) kapcsoló, előnyösen körmöskapcsoló, révén csatlakozik az (1) motortengelyhez, 3. Az 1. vagy 2, igénypont szerinti motor kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a (2) tengely külön (7) olajteret alkotó (4) szabályozóházban elrendezett (6) csapágyakban van ágyazva. 4. Az: 1—3. igénypontok bármelyike szerinti motor kiviteli alakja, melyet a (4) szabályozóházat körülvevő, harangalakú (5) szíjtárcsa jellemez.