143239. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tűzoltásra alkalmas hab előállítására szulfitszennylúgból

Megjelent: 1956. augusztus hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.239. SZÁM 61. b. OSZTÁLY — Ge—181. ALAPSZÁM Eljárás tűzoltásra alkalmas hab előállítására szulfitszennylúgből Dr. Gerendás Mihály vegyész (Budapest), Kálmán István tűzoltó alezredes (Budapest), Kovács Aladár hegesztő (Budapest), Pásztor János laboráns (Budapest), Pusztai Lajos vegyésztechnikus (Budapest), Tamás József vegyészmérnök (Budapest) A bejelentés napja: 1954. augusztus 12. Haboltás céljára különböző alapanyagú habképzőket használnak. Ilyenek pl. szaponinek, zsíralkohól szulfonátok, fehérjehidrolizátumok stb. Ezek az anyagok részben import útján kerülnek hazánkba, részben saját vegyiparunk állítja elő azokat. Közös vonása azonban mind az import, mind a hazai előállítású anyagoknak, hogy gyártásuk viszonylag költséges és így a haboltás céljára nem gazdaságosak. Az említett anyagok költséges volta azonban a haboltás alkalmazási körét is erősen korlátozza, így az a helyzet áll elő, hogy ásványolajoktól, ásványolajszármazékoktól, növényi és állati olajoktól, zsíroktól, organikus oldószerektől, vagy egyéb gyúlékony organikus anyagoktól származó nagyobb kiterjedésű tüzek oltása problémákat okozhat. Az ilyen anyagoktól származó tüzek elfojtására ugyanis a víz nem megfelelő, sőt inkább káros hatású, ugyanakkor a homokkal való oltás nehézkes, a haboltók alkalmazása pedig az ilyenkor szükséges mennyiségben igen költséges. A gázoltók, alkalmazása még a haboltókénál is költségesebb és legtöbbjük mérgező hatású. Éppen ezért kísérleteink alapján olyan habképző eljárást dolgoztunk ki, melynek alapanyaga igen. nagy mennyiségben, szinte korlátlanul rendelkezésünkre áll és mint eddig fel nem használt ipari melléktermék, csaknem költségmentesen beszerezhető. Ez az anyag a papírgyártásnál melléktermékként jelentkező szulfitszennylúg:. Kísérleteinkben megállapítottuk, hogy a szulfit-szennylúg, bár önmagában is képez habot, azonban ez a habképzés nem elegendő ahhoz, hogy tartós és konzisztens habot nyerjünk, Megállapítottuk azonban, hogy ha a szulfit-szennylúgban levő ligninszulfosavak kalciumsóit állítjuk elő — amit pl. egyszerűen mész hozzáadásával érhetünk el— abban az esetben kiváló habképző tulajdonságú anyaghoz jutunk. Eljárásunkban tehát olyan olcsó és nagymenynyiségű rendelkezésre álló alapanyagokból indulunk ki, amelyek éppen olcsóságuk következtében lehetővé teszik, a haboltásnak igen széles körre való kiterjesztését. így lehetővé válik olyan tűzveszélyes folyadéktüzeknek is haboltókkal való oltása, amelyeknél eddig a haboltók alkalmazása — költséges voltukra való tekintettel — nem volt keresztülvihető. Kivitelezési példák. Kísérleteinket eddig laboratóriumban végeztük és a következő eredményeket kaptuk: 1. sz. eljárási példa. 100 ml 12,5%-os szárazanyagtartalmú papírgyári szulfit szennylúghoz 20 g oltott meszet adunk, majd elektromos vagy kézi meghajtású habverőkészülékkel 1—2 percig erőteljesen keverjük. A keletkezett tömör konzisztenciájú habból ezután egy bádogtálcában mintegy fél liter mennyiségű benzol meggyújtásával előidézett benzol tűzre vittünk át. A hab az égő benzol felületét jól befedi és a tüzet néhány másodperc alatt elfojtja. 2. sz. eljárási példa. 100 ml 12,5%-os eredeti papírgyári szulfitszennylúghoz 8 g kereskedelmi klórmeszet adunk. Az elegyet ezután habverővel verjük, mikoris az elegy néhány perc alatt teljes egészében kemény és tömör konzisztenciájú habbá alakul át. Ez a hab haboltásra a szokásos módon felhasználható. 3. sz. eljárási példa. 100 ml 12,5%-os szulfit-szenny lúghoz 10 g oltott meszet adunk. Az elegyen ezután gyors ütemben finom osztású osztófejen keresztül levegőt buborékoltatunk keresztül. A levegő beíuvatás hatására gyors habképződés észlelhető. Az így előállított hab is haboltási célokra eredményesen felhasználható.