143227. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémötvözetporok előállítására

Megjelent: 1956. augusztus hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.227. SZÁM 21. g. 29-35. OSZTÁLY — DE—116. ALAPSZÁM Eljárás fémötvözetporok előállítására A Magyar Állam, mint a feltaláló, dr. Dénes Péter, budapesti lakos jogutódja. Bejelentés napja: 1951. június 27. Jelenleg ötvözött fémporokat vagy a kohásza­tilag készült ötvözet aprításával, vagy pedig a porított alkotórészek színtereléssel történő Öszr szeötvözésével állítanak elő. ötvözetek mecha­nikai aprításával általában csak durva szemcsék nyerhetők, pl. 0,05 mm szemcseméret, de sokszor az, aprítás az anyag szívóssága miatt majdnem le­hetetlen. Így pl. a technológiailag fontos vas­nikkel ötvözetek tisztán nem apríthatok; e cél­ból szennyezésekkel kell rideggé tenni azokat, miáltal azonban az: anyag egyéb tulajdonságai is romlanak. Ezzel az eljárással sem juthatunk azonban 0,05 mm-nél kisebb pormérethez. Szin­ter^ötvözésnél ennél sokkal finomabb vas- és nikkelporból indulhatunk ki, de a színterelésnél az egyes kristályok is összenőnek és az eredő öt­vözetpor mérete az előbb jelzett határ körül mozog. A találmány célja vegyileg nagyfokban tiszta, nagy diszperzitású fémötvözetporok egyszerű és olcsó előállítása. Ilyen ötvözetek elsősorban lágy és kemény mágneses anyagoknál, valamint sajtolt és színterelt idomdarabok készítésénél szükségesek és f őalkotórészük rendszerint vas, A találmány azon alapszik, hogy bizonyos üzemál­lapot fenntartása mellett pl. 5 A/dm2 -nélnagyobb katódáramsűrűséggel, vagy közel semleges, 6—8 közötti pH-jú fürdőben, elektrolitikusan a Irato­don olyan lazaszerkezetű - fémötvözet bevonat állítható elő, melynek szemcséi csak gyengén ta­padnak egymáshoz és utólagos őrléssel könnyen szétbonthatok 1 /x szemnagyságig, vagy az alá. Az elektrolitikus gyártási mód biztosítja az öt­vözetnek a nemkívánt fém-, vagy metalloid­szennyezésektől való tisztaságát és az aprítás (őr­lés), tekintve, hogy csak lazán összetapadó ré­szecskék szétválasztásáról van szó, az anyagot mechanikailag nem veszi túlságosan igénybe, ami az ötvözet mágneses tulajdonságait esetleg rontaná. A találmány lehetővé teszi továbbá az ötvözet­porba oly alkotóelemek bevitelét is, melyek a többi alkotóelemmel együtt elektrolitikusan öt­vözetbe nem választhatók le, feltéve, hogy ezen elemek diffúziós hőfoka alacsonyabb a nagyobb súlyrészt képviselő összetevők színterelési hőfo­kánál. E célból a tisztán elektrolitikusan gyártott főalkotó alap-ötvözetport az ötvözetbe viendő to­vábbi alkotórészekkel bevonjuk. A bevonás tör­ténhet az ún. cementálással — ha a bevonó fém normálpotenciálja pozitívabb az alap normálpo­tenciál jánál, fémporlasztással, vákuumgőzöléssel az alappor egyidejű mozgatása mellett (egyenle­tes bevonás érdekében).. A bevonás történhet go­lyós malomban is, ha a bevonófém lágy és ken­hető. Á bevonatot hőkezeléssel az alapporba dif­fundáltatjuk. Ezen hőkezelés alatt, mely az alap­por színterelési hőmérsékleténél alacsonyabban történik, az egyes szemcsék nem nőnek össze. Az ötvözetpor előállításához az elektrolitikus fürdőt az ötvözetnek megfelelő összetételű eléktrolitek keverékéből készítjük és/vagy ötvö-, zött. anódot, vagy több anódot alkalmazunk. An­nak feltétele általában, hogy több fém: egyidejű leválasztásakor a katódon ötvözetet adjon, az, hogy a fémek áramsűrűség-poteneiál karakte­risztikái egymáshoz közel essenek, azaz á poten­ciálok különbsége kisebb legyen, mint 1' volt. Erősen különböző karakterisztikájú fémek is öt­vözhetők, ha a karakterisztikákat komplexsók - képzésével közelítjük egymáshoz, ha a nemesebb potenciálú alkotóelem erős polarizációs vagy túl­felszültség jelenlétet mutat és végül, ha az egyes anódokra különböző feszültséget, amelyeknek különbsége legfeljebb 2 volt, kapcsolunk. Ezen változatok segítségével igen sokféle fémötvözet­port'készíthetünk tisztán elektrolitikus úton, melyekre néhány példát sorolunk fel: vas-nik­kel-kobalt, vas-réz-nikkel, cink-réz-nikkel, ón­-nikkel, ón-vas, ón-antimón, ólom-ezüst, kad­mium-ezüst, kadmium-nikkel, ezüst-kadmium­-cink, ezüst-króm, wolf ram-vas, wolfram-vas­-nikkel, ón-réz, cink-réz, a platinacsoport féméi egymás között, stb., stb.

Next

/
Thumbnails
Contents