143198. lajstromszámú szabadalom • Fázisforgató transzformátor
2 143.198 A fokozatok számát több póttekercs alkalmazásával, vagy pedig úgy növelhetjük, hogy a F pon tok közé feszültségosztót kapcsolunk. Feszültségosztó esetén azonban a kapott feszültség vektorának végpontja a körív helyett a húron mozog, tehát a feszültség nem teljesen állandó. Ha az F pontoknak megfelelő Z vektorok közötti szög 10', akkor a feszültségek közötti legnagyobb különbség 1/,%-nál kisebb. Fesziiltségosztóval folytonos szabályozást is elérhetünk. Az 1. ábra szerinti berendezéssel 60’-on belül lehet a kapott egyfázisú feszültség fázisszögét változtatni. A vektornak további 60°-os szektorba áthelyezése a transzormátor U, V, W kapcsai közül kettőnek felcserélésével, illetőleg mindhárom kapocsnak megfelelő ciklikus átkapcsolásával lehetséges. Egyfázisú feszültséget nemcsak az 1. ábra szerint, három fázistekercseléssel, hanem a 2. ábra szerint két fázistekercseléssel is előállíthatunk, amikor vágj- két egyfázisú transzformátort, vagy pedig csak két oszlopán tekercselt háromfázisú transzformátort használhatunk. Ekkor a póttekercsek mind a VW fázistekerccsel közös magon vannak és az UV fázistekercshez csatlakoznak. Egyébként minden megfelel az 1. ábrával kapcsolatban elmondottaknak. Háromfázisú feszültség forgatása végett az előzőknek teljesen megfelelően a 3. ábra szerinti megoldást alkalmazhatjuk, vagyis póttekercseket mindhárom vasmagra helyezünk és mindhárom fázistekercseléshez csatlakoztatunk póttekercseket. A 60° nyílású szektorokhoz tartozó egymásnak megfelelő F, G, H kivezetések között szimmetrikus háromfázisú feszültség vehető le. Ha szükség van null-pontra, azt ugyanazon U, V, W pontokhoz kapcsolt fojtótekerccsel, vagy csíllagkapcsolású segédtranszformátorral állíthatjuk elő.' Nullapont képzése végett azonban nem szükséges külön transzformátort, vagy külső fojtótekercset alkalmazni, hanem erre a célra a találmány szerinti póttekercseket is használhatunk, a 3. ábra szerint oly módon, hogy a tekercselés f0 pontjaihoz az foO vektoroknak megfelelő feszültségű póttekercseket csatlakoztatunk. A fázisforgatás kényelmes végrehajtása végett a 3. ábra szerinti F, G, H feszültségpontokat a voltméterátkapcsolóhoz hasonló, a fázisszámnak megfelelő karszámú átkapcsoló helytálló érintkezőihez vezetjük, amelynek karjaihoz a szabályozandó áramkört csatlakoztatjuk. Több ilyen átkapcsoló használatával ugyanabból a transzformátorból egyidejűleg több, egymástól eltérő fázisú feszültséget is kivehetünk. Szabadalmi igéiiypontok. 1. Fázisforgató transzformátor, amelyet az jellemez, hogy két, vagy több fázistekercsből — vagy ugyanannyi külön transzformátorból — és olyan póttekercseket tartalmazó póttekercselésből áll, amely póttekercsek bármelyikében indukált feszültség az egyik fázissal egyfázisú és vektoriálisan egy másik fázis feszültségének egy részével összegeződik. 2. Az 1. igénypont szerinti transzformátor kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy két fázistekercse van, s a póttekercsek az egyik fázis vasmagján vannak elhelyezve és villamosán a másik fázis tekercséhez vannak kapcsolva. 3. Az 1. igénypont szerinti transzformátor kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy három fázistekercse van s a póttekercsek részben az egyik, részben egy másik fázis vasmagján vannak elhelyezve és a harmadik fázis tekercséhez vannak kapcsolva. 4. Az 1.—3. igénypont bármelyike szerinti transzformátor kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy két fázisvezeték csatlakozásainak felcserélésére és az összes fázisvezetékek csatlakozásainak ciklikus felcserélésére való átkapcsoló berendezése van. 5. Az 1. igénypont szerinti transzformátor kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy három fázistekercsből — vagy három egyfázisú transzformátorból — áll, amelyek mindenikéhez egy másik fázis vasmagján elhelyezett póttekercsek csatlakoznak. 6. Fázisforgató berendezés, amelyet az előző igénypontok bármelyike szerinti transzformátor és annak feszültségpontjaihoz kapcsolt helytálló érintkezőket és ■ a fázisszámnak megfelelő számú feszültséglevevő kart tartalmazó egy, vagy több átkapcsoló jellemez. (1 rajz) A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója. 1175. Terv Nyomda. 1956. — Felelős vezető: Bolgár Imre.
