143178. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés oxidkatódák előállítására
Megjelent: 1956. június hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.178. SZÁM 21. g. 1-16. OSZTÁLY — EE—237. ALAPSZÁM Eljárás és kapcsolási elrendezés oxidkatódák előállítására Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Budapest. A bejelentő által megnevezett feltalálók: Kerekes Béla mérnök, budapesti és Mészáros Sándor mérnök, üllői lakosok. J. Pótszabadalom 112.315. számú szab. törzsszabadalomhoz. A bejelentés napja: 1054. július 27. A 142.315 sz. törzsszabadalom oxidkatódák előállítására vonatkozó eljárási véd, melynél legfeljebb 15 mikron vastag wolframfonál felületét a/, aktíva anyag felvétele előtt anódnak kapcsolva t lektrolitikusan csiszolunk. A jelen találmány a törzsszabadalomban védett cickirolilikus csiszolást eljárás önműködő vezéripsére vonatkozik. Fémfonalak, különösen wolframíonalak elektrolitikus csiszolása során a csiszolt fonál ellenállása általában ± 10u/„ körüli ingadozásokat mutat. Ekkora ingadozások i törzsszabadalom szerinti eljárás foganatosításakor tömeggyártásban nem kerülhetők el. viszonl elektroncsövekben nem engedhetők meg. A törzsszabadalom szerinti eljárással készült fonál ily mértékű ellenáliásbeli ingadozásának több oka van. Ezek egyike az. hogy a fonál mechanikus megmunkálása (húzása) során átmérőbeli és anyagsürűségbeli eltérésekre tesz szert. Másik oka a csiszolóáramnak. az elektrolitfürdő koncentrációjának, és hőmérsékletének iizemközbeni változása. Ebből következőleg változik, illetőleg ingadozik a wolframfonál átmérője, vagyis ellenállása. A találmány célja a fentemlitett ellenáliásbeli ingadozás kiküszöbölése vagy legalábbis nagymértékű csökkentése. Az eljárás lényégé, hogy a csiszolúáram erősségéi a wolframfonál jolyamalns elektrolitikus csiszolású közben annak egy meghatározott szakasza ellenú 11ásának függ vé nyében szu bál y ózz u k. Az eljárást ás annak foganatosításához előnyösen használt kapcsolási elrendezés egy példakénti kiviteli alakját az ábra kapcsán ismertetjük. A wolframfonalat az (1' készletdobról folyamatosan áttekercseljük a (21 dobra. A wolframfonál húzása közben áthalad a bemenő- és kimenő nyílásain célszerűen tömitett (4) elektrolitikus fürdőn. valamint; áramkört zár az <5' és (6) érintkezőkön át, melyek célszerűen higanyból készültek. Az í o >. és > 6) érintkezők egymástól állandó távolságra. előnyösen pl. 50—100 cm-re vannak elhelyezve és a közöttük lévő ( 7) fonálszakasz mérendő ellenállásként a (8) Wheatstone-hídba van kapcsolva. A Wheatsíone-hidat (9) egy enf eszültségforrá ssal tápláljuk. A (13) szabályozóellenállás és a \\ healstone-hid (14) ága közé (10) erősitőcső rácskörét iktatjuk olymódon, hogy annak rácsát a (13) szabályozóellenálláshoz, katódját pedig a (14)- ághoz kapcsoljuk. A (10) erősítőcsö anódkörébe egy < 11 ) egyenfeszültségforrás és az elektrolitfürdő ván kapcsolva. A (13) szabályozóellenállást úgy állítjuk be, hogy a '10) erősítőcső anódkörében folyó áram erőssége éppen az előre meghatározott ellenállású fonalat eredményezze. Ha a (3) fonál (7) szakaszán megváltozik az ellenállás, akkor megváltozik a rácskör fc--zültsége. Ennek következtében megváltozik az elektrolitikus csiszolást végző anódáram erőssége, minek folytán a csiszoláls mértéke, vagyis az eredményezett fonálátmérő változik meg. Ez a kiegyenlítési folyamat az (5) és (6) érintkezőkkel határolt (7* fonálszakasz és a (4) elektrolitfürdö kényszerkapcsolatából következik. Ha a (7! fonálszakasz ellenállása akár a nyers fonál átmérőbeli ingadozásai, akár a csiszolóáram erősségének, az elektrolit koncentrációjának vagy hőmérsékletének megváltozása következtében eltér az előre meghatározott értéktől, akkor az előbbiekben leírt folyamat során a csiszolóáram erőssége oly értelemben és mértékben változik meg. hogy a fonál a csiszolás után ismét az előre meghatározott ellenállású lesz. A kiegyenlítés vagyis vezérlés pontosabbá tétele érdekében célszerű, ha a (7) fonálszakasz a fonál haladási irányát tekintve az elektrolitikus fürdő után van elrendezve. A leírt elrendezés a fonál ellenállását befolyásoló tényezőkre rendkívül érzékeny és azokat oly mértékben kompenzálja, hogy az így előállított fonál ellenáliásbeli ingadozása nagyságrendileg, nem több. mint ± o.l .
