143169. lajstromszámú szabadalom • Eljárás homlokfogaskerekek gyártására

6

143.169

fékeinél már kiszámított értékekként vannak a feltaláló táblázatába foglalva; a formulákkal való értelmezés követett módja egyébként a következőkben is lehetőleg a „profilkiválasztási” táblázat szerkezetéhez igazodik, melynek két egymás után következő mintalapja tájékoztatásul csatolva van. A tervezés, ill.

a

fogazási táblázat használatának, közelebbről h’ kiszámításának megkönnyítésére ezenkívül az (inv 8 — — inva) tg“ involut-törtfüggvényének 8-tól függő értékei szintén előre, egy segédtáblázatban foglalhatók össze.

Az eddig még nem ismertetett q faktort [elosztószámot] olyan mennyiségként definiáljuk, amely megadja, hogy a h’ elméleti fogmagasságnak mekkora qh’ része esik a fogaskerék fogának f fejmagasságára, azaz e fognak a gördülőkörön túli sugárirányú fogméretére. A 3. ábra jelöléseivel tehát a nagykerék fejkörátmérője.

Da =

2R> = 2 . (rg.. + f2) = 2 . ( —---- •

li + 1

■ a 4- q2h’),

a kiskerék fejkörátmérője pedig

/ o

Di == 2Rj = 2 . (rgi 4~ fi) = 2 . I—-— —|- qih’).

v +

1

A táblázatban, amint a profilkiválasztási mintalapokból látható, kiszámított mennyiségként csupán q2 van megadva, ami elegendő is, tekintve, hogy

h’ = fi -j- fa = (qi 4- qa) . h’, miből

qi 4- q2 — 1, azaz qi = 1— q>.

A következőkben — ismét a táblázat szerkezetére való tekintettel — q alatt mindig q2-t értjük, azaz e jelölésünket mindig ily értelemben fogjuk használni, s visszautalólag megjegyezzük, hogy már az xi-re, ill.

X2-re

megadott formulák is úgy vannak megszerkesztve, hogy a bennük előforduló q alatt szintén qa értendő. Ennek függvényében a keréktestek fej körsugarai

1.......................... Ra

=

. a 4- q2h’

14-1

n

2...............................Rí

=----------I- (1

— q-’) • h’,

i4- 1

a fogmagasság pedig, mely elemi fogazásnál [tehát a 3. ábra szerint a h’o = 2fo esetre]

, co

A

, , ,, i

mc

’o 1 , , _ , c’o A

ho — h’o 4“ co

=

h’o. (1 4* — — h o. (1 4- - — ■— h o. (1 4------- »

2fo/ 2mfoJ

2foJ

2mf’o

2fo

a feltaláló számítási eredményeként általános fogazásra érvényes analóg alakban

h = h’ 4" c = h’ . (1 4* ~

2f’o

amiből a fejhézag

Itt Rí, Ra,h egyben már a párosítható találmány szerinti fogaskerekek egyes .főméretei, melyekhez — ugyancsak qa függvényében — megadjuk még a fogazógépen noniusszal könynyen beállítható lábkörsugarakat is:

A 1 r/i Á , CO

,,

4 .

. . ru = —— .a - 1 - q

ä 4- — .h.

i 4- 1 2f o

E mennyiségek közül az Ri,

R2

fejkörsugaraknak a qa elosztószám függvényében történt felírása azért fontos mivel a Blok-féle hőfokemelkedéseknek pl. a Ki, Ka kapcsolópontokra végzendő kiegyenlítése számára a 3. ábra öszszefüggéseiből érthető módon e fejkörsugarak függvényében lehet megadni a Blok-formulában közvetlenül, vagy közvetve előforduló görbületi sugarakat, melyek kifejezései a Ki kapcsolópontra nézve

e’a = /Rí— raj

q\ — a . sin e — q’*

ill. a

Ka pontra nézve

q"i =lzRí— rai

@"2 — a . sin s

—

o"1.

A Blok-formulában még szereplő l^Vfi, V^vta mennyiségek a Ki, Ka pontokban ugyanezen görbületi sugarakkal lévén kifej ezhetők, s tekintetbe véve, hogy Rí, Ra fenti értékeinek behelyettesítése után e görbületi sugarak valamennyien q2 függvényében adódnak, a &ia — = felvételi egyenletben meghatározandó mennyiségként egyedül qa marad vissza. Ezzel a gondolatmenettel a qa kiszámításának elve csupán érzékeltetve van, a számítás tényleges kivitele ugyanis sokkal bonyolultabb és terjedelmesebb annál, semhogy e leírás keretébe beilleszthető volna, s emellett qa-re nézve oly magasfokú algebrai egyenletre vezet, melynek zárt gyökformula alakjában való megoldása amúgy sem lehetséges. Ezzel viszont önként kínálkozik a megoldás egyetlen gyakorlatilag lehetséges módja, ti. a numerikus meghatározó adatok birtokában végezhető, szintén numerikus eredményeket szolgáltató approximációs megoldási módszer, ami a találmány esetében a felvételi adatok változatossága miatt táblázatos feldolgozást tesz kívánatossá, úgyhogy a megoldást, egyetlen vagy néhány egymással kapcsolatos végformula helyett, ezek equivalenseként a meghatározó mennyiségek gyakorlati határain belül lépésről-lépésre kidolgozott táblázat nyújtja.

Ezzel elvileg azonos a számítás menete, valamint a táblázat felépítése akkor is, ha a hőfokemelkedések kiegyenlítését a már említett 0ei = 0e2, vagy 0mi = Qmi feltétel szerint kell végezni, minthogy az egymáson legördülő fogprofiloknak a vonatkozó érintkezési pontokhoz tartozó görbületi sugarai, valamivel komplikáltabb módon szintén Rí és R2 kö vetítésé vei, ez esetekben is q2 függvényeiként adhatók meg. Egyben ebből a gondolatmenetből is követkéz-