143163. lajstromszámú szabadalom • Névtábla, címtábla, burkolólap vagy más dísztárgy üvegből
2 143.163 lapnál a következő: közönséges, fehér (átlátszó) üvegből két egymással egyenlő alakú és nagyságú darabot vágunk ki és az egyikre mélyítéssel és hőálló festékkel felvisszük a kívánt feliratot és/vagy rajzot, majd pedig ezt átfestjük. Az először alkalmazott festék színe adja a felirat vagy rajz színét, a második festés a háttér színét. Ezután a másik üveglapnak ugyancsak az egyik felét szintén befestjük ugyanazzal a festékkel, amely a háttér, ill. az üveg kívánt színe, és ezután az egyik festékrétegre ragasztóanyagot viszünk fel. Most a két üveglapot egymáshoz szorítjuk. Ekkor a középen lévő ragasztóanyag rétegtől (amely esetleg nem teljes réteg, hanem csak helyenként van) kifelé haladva e ragasztóanyagréteg egyik oldalán festékréteg, majd pedig üveglap következik, a másik oldalon pedig először festékréteg, majd a felirat (rajz) és azután üveg. Ezt az üveglapot egymáshoz szortíjuk, a ragasztóanyagot melegítéssel, megolvasztjuk, majd pedig összeszorított állapotban kihűlni hagyjuk, mire a ragasztóanyag leköt. Ha az ilyen módon két üveglap összeragasztásával készített üvegtárgyat még a szélén is befestjük, az tökéletesen olyan külsejű, mint az anyagában festett üveg, mert a középen lévő ragasztóanyag-réteg mindkét oldalán lévő festékréteg hatása folytán csak színes üveget látunk. Esetleg megtehetjük azt is, hogy a ragasztóanyag két oldalán két egymástól eltérő színű festéket alkalmazunk, miáltal az üvegtárgy egyik oldala más színű, mint a másik, ami a tárgyat még érdekesebbé teszi. Ha pedig az üvegtárgyat valahová beépítjük, ha tehát pl. falburkoló lapot készítünk, vagy pl. síremléket, amelyet betonba vagy pl. műkőbe ágyazunk be, akkor elegendő, ha az üveg csak az egyik oldalán látszik színesnek. Ekkor a ragasztóanyag-rétegnek csak az egyik oldalán, tehát csak az egyik üveglapon kell festékréteget alkalmazni és a burkolólapon, vagy síremléken gyakran felirat sincs. A találmány legegyszerűbb kivitelénél tehát úgy járunk el, hogy az egyik üveglapot befestjük, e festékrétegre (helyenként) olvadó ragasztóanyagot helyezünk és ezt másik üveglappal befedjük. Ezután következik a meleggel való ragasztás és a burkolólap, síremlék, kegytárgy stb. készen van, az egyik oldalról tekintve tökéletesen olyan, mintha anyagában festett, színes üvegből készült volna. Ha az ilyen üvegtárgyat cementhabarcsba vagy más építési anyagba ágyazzuk, az korlátlan ideig változatlan marad, még a szabadban is, mert úgy elől, mint hátul, kívül üvegfelület van, amit sem a cement, sem az időjárási behatások nem tudnak megrontani. A felirat festéke, a ragasztóanyag stb. mind belül vannak, két üvegréteg között, teljesen védett helyzetben. A fentiekben leírt eljárásoknak az ismerttel szemben igen nagy előnyeik vannak. Már ismeretes ugyanis az üveg hátsó, tehát a nézőtől távolabb eső felületén mélyített feliratot készíteni, de ennél az ismert eljárásnál világító festéket használtak, az egész eljárás célja és lényege tehát a találmánytól eltért és nem volt a felirat mögött alapozóréteg, sem háttér-festékréteg. Ez azt jelenti, hogy ennél az ismert eljárásnál ill. üvegtáblánál nem lehetett elérni a találmány fő céljait, az anyagában festett, drága és importált üveg pótlását és a domború vagy plasztikus feliratot. Ehhez járul, hogy az ismert eljárásoknál az üveget maratják vagy homokfúvással kezelik, ami azt eredményezi, hogy a felületen apró mélyedések keletkeznek, amelyekbe tapasztalat szerint a felirat festéke behatol és elcsúfítja a feliratot. A találmánynál a fentiek szerint, e helyett csiszolással és alapozóréteggel dolgozunk. Ismeretes továbbá a festéket két üvegtábla között alkalmazni, de ezeknél az ismert megoldásoknál szintén nincsen meg a találmány célja, vagyis az, hogy az ilyen üveget cementben vagy’ más építési anyagban is lehessen elhelyezni és abban is korlátlan ideig eltart, továbbá, ami még fontosabb, nem szerepel ezeknél az ismert eljárásoknál a festékréteg alatti alapozóréteg: márpedig enélkül a találmány szerinti hatás nem érhető el és nem szerepel a melegítéssel való ragasztás, valamint a festék beégetése. Márpedig ez az egyetlen eljárás, amely lehetővé teszi a gyakorlatban a találmány céljainak elérését, többek között azért, mert tapasztalat szerint a száradással működő ragasztóanyag csak az üveglap legszélén szárad meg, a legszélső száraz réteg pedig nem engedi a többi ragasztóanyagot megszáradni és lekötni. Szabadalmi igénypontok: / 1. Színes üvegtábla, melynél a nézőtől távolabb eső, hátsó felületen az üveg anyagába mélyített és festett felirat vagy rajz van, azzal jellemezve, hogy a csiszolással készített és festett felirat vagy rajz mögött az üveghez és festékhez jól tapadó alaoozóréteg van, ezen pedig a felirat (vagy rajz) hátterét képező festékréteg van, ami azt eredményezi, hogy közönséges üveg színes üvegnek látszik és a felirat vagy rajz domború ill. plasztikus. 2. Eljárás az 1. igénypont szerinti üvegtábla elkészítésére, melynél az üvegtábla hátsó felületén feliratot vagy rajzot mélyítünk az üveg anyagába, azzal jellemezve, hogy csiszolással végzett mélyítés és ezt követő festés után az üveg hátsó felületén alapozóréteget viszünk fel, ezen a hátteret létesítő színező réteget helyezünk el, majd pedig az egész táblát melegítjük, pl. kemencébe tesszük, hogy az ilyen módon felvitt rétegeket véglegesen rögzítsük. 3. Az 1. igénypont szerinti színes üvegtábla további kiviteli változata, mely felirat vagy rajz nélkül is alkalmazható és síremléknek, falborító lapnak vagy más, cementbe, ill. építési anyagba ágyazott tárgynak alkalmas, melynél továbbá a festék két üveglap között van, azzal jellemezve, hogy a melegítéssel rögzített festékréteg alatt ugyancsak melegítéssel rögzített alapozóréteg van és a két üveglapot lehűléskor megkötött ragasztóréteg fogja össze. > 4. Eljárás a 3. igénypont szerinti üvegtábla előállítására, azzal jellmezve, hogy két közönséges, tehát anyagában nem festett üveglapot,
