143122. lajstromszámú szabadalom • Eljárás p-acetil-aminobenzolszulfo-guanidin előállítására
Megjelent: 1956. augusztus hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.122. SZÁM. 12. q. 1-13. OSZTÁLY. - Ci-143. ALAPSZÁM Eljárás p-acetil-amino-benzolsziilfo-guanidin előállítására Bejelentő: Chinoin gyógyszer és vegyészeti termékek gyára, Budapest. Feltaláló: Komjáthy Jenő, Budapest. A bejelentés napja: 1954. november 30. p-Acetilamino-benzolszulfo-guanidin (továbbiakban acetilszulfaguanidin) előállítására igen sok módszer ismeretes. Az egyik ismert munkamód abban áll, hogy. p-acetilamino-benzol-szulfociánamid ammoniumsót (továbbiakban szulfoammoniumsó) önmagában megömlesztünk és 160—180 fokra hevítjük. Egy másik módszer szerint úgy járunk el, hogy az ammoniumsót magasan forró higítószerben, pl. glicerinben 160—180 °-ra hevítjük és ilyen módon kapjuk az acetilszulfaguanidint. (Magyar szabadalmi bej. GO—282. sz., angol szabadalom 563,766, 578,682, 595,472, 604,693, USA szab. 2,463.793, német szabadalom 805,515, dán szabadalom 62 377, holland szabadalom 125 427, francia szabadalom S—2665.) Egészen meglepően azt találtam, hogy kitűnő termeléssel kaphatunk p-acetilamino-benzolszulfociánamid ammoniumsóból p-acetilamino-benzolszulfo-guanidint, ha az ammoniumsó ömledékét 130— 140 ° körüli hőmérsékletre hevítjük, majd az ömledéket további hevítés nélkül lehűlés ellen védő körülmények között állni hagyjuk. Hosszabb-rövidebb állás után az ömledék kristályosodni kezd és végül kristályosán megdermed, mimellett az ömledék, illetve a kristályos tömeg hőmérséklete jó néhány fokkal önmagától emelkedik. A reakciónak az előbb ismertetett módon történő végbemenetele igen meglepő; korábbi irodalomban ezzel kapcsolatban semmi sem található. A jelen eljárásnál végbemenő fiziko-kémiai és kémiai folyamatokról többféle elképzelést lehet ■ alkotni. Ezeket az elképzeléseket azonban helyességük tekintetében még nem vizsgáltuk meg. Az eljárás szempontjából különben nem bír különös fontossággal . ezek tisztázása. Tény az, hogy a megadott hőmérsékletre felhevített elegy, ha azt megfelelő hosszú ideig lehűlés ellen védett körülmények között állni hagyjuk, minden további behatás nélkül^ kristályosodik és ezzel egyidejű hőfejlődés közben a kívánt végterméket egészen kiváló termeléssel és kiváló minőségben szolgáltatja. A szulfoammoniumsó-ömledéket célszerűen úgy állíthatjuk elő az eljárásnál, hogy szulfoammoniumsó vizes oldatát 130 °-ot meg nem haladó hőmérsékleten vákuumban bepároljuk. Ilyen bepárlásnál már csak csekély nedvességet tartalmazó, még jól folyó ömledéket kapunk. Magát a szulfoammoniumsó oldatot a szokásos módon kalciumsóból ammoniumkarbonáttal vagy ammoniumszulfáttal állíthatjuk elő, amikor is a képződő kálciumkarbonátot, vagy gipszet szűréssel eltávolítjuk. Megemlítem, hogy ha pl. a kálciurniont ammoniumszulfáttal választjuk le, az eddigi gyakorlattal szemben elegendő az ammoniumszulfátot stöchiometrikus mennyiségben vagy kis feleslegben alkalmazni. Eddig ugyanis 0,5 mól ammoniumszulfát felesleget használtak. Ilyen felesleg alkalmazásánál azt észleltem, hogy akárhogy is végezzük az átalakítást, az ammoniumszulfát, amely a szulfoammoniumsót kíséri, erősen káírányosító hatást fejt ki. Az eljárás egyik megvalósítási alakja pl. abban áll, hogy szulfokálciumot kb. 1—1,1 mol ammoniumszulfáttal vizes oldatban összehozzunk, majd állás után a kivált gipszet kiszűrjük. A kapott oldatot vákuumban bepároljuk, majd a maradékot kb. 135°-ra hevítjük és a képződő forró ömledéket a bepárlás után hevítés nélkül a lehűlés ellen védő körülmények között tartjuk. Ez történhet úgy, hogy az ömledéket a kristályosodás beindulásáig (a hőtermelő folyamat bekövetkezéséig) 135 fokos fürdőn tartjuk, de történhet úgy is, hogy a forró ömledéket hőszigetelt és célszerűen előmelegített tárolóedénybe öntjük. Az utóbbi mód az ipari munkamód előnyös formája. Néhány órai állás után az elegy kristályosodni kezd, mire a belső hőmérséklet spontán 10—30 °-ot is emelkedhet. Az átalakulás lezajlása után egy kristályosán megdermedt ömledéket kapunk, melyet megfelelő aprítással porrá zúzunk. Megfigyeltem, hogy az ömledék állás közben akár 120—125°-ra is lehűlhet, mégis állás után az átalakulás bekövetkezik. A reakció megvalósításánál azért, hogy az ömledék viszkozitását csökkentsük és ezzel az ömledék kezelhetőségét megkönnyítsük, adhatunk az ömledékhez magasan forrón alifás hidroxiltartalmú anyagot, pl. glicerint. Az ilyen adalékot célszerűen
