143106. lajstromszámú szabadalom • Vevőkészülék színes távolbalátáshoz

4

I '

III /

143.106

g = 0.33 G — 0,30 R — 0.03 B (9>

r = 0.70 R — 0.67 G - 0,03 B <10'

b =■'* Ü.97 B — 0,67 G — 0,30 R (11 '

Ezeknek a feszültségeknek kell tehát a katódsugárcsőben hatékonnyá válniok ahhoz, hogy színhű és állandó világosságú képet kapjunk. Ehelyett azonban, mint említettük, a 16 csőben a 6 1—*8) egyenletekkel meghatározott feszültségek válnak hatékonnyá. Ezt a Különbséget áthidalhatjuk olyan heyesbítő feszültség segítségével, amely megfelel az Y és M feszültségek közötti különbségnek. Ezt a helyesbítő feszültséget az < 1 > és (5 > egyenletekből következőképpen határozhatjuk meg:

M — Y = —0.34 G 4- 0,03 R — 0.30 B « 12

Ha ezt a helyesbítő feszültséget pl. a *6) egyenlettel meghatározott g„. feszültséghez adjuk hozzá, akkor megkapjuk a (9) egyenlettel meghatározott, kívánt színkülönbözeti g feszültséget. Tehát:

g = gm -f M — Y 1 13*

Ennek az egyenletnek a helyességét könnyen ellenőrizhetjük a (9) és (12) egyenletekkel meghatározott értékeknek a (13) egyenletbe való behelyettesítése útján. Ugyanígy megkapjuk a helyesbítő M — Y feszültségnek az rm és b.n feszültségekkel való egyesítéséből a kívánt színkülönbözeti r és b feszültségeket.

A helyesbítő M — Y feszültséget a modulált színalvivőhullámból ennek ama fázispontján származtathatjuk le, amelyet a G, R és B színielfeszültségeknek a helyesbítő feszültségben jelenlevő értékei határoznak meg. Ha a színalvivőhuliám a színkülönbözeti r, és bi jelfeszültségekkel egymáshoz képest fázisban 90 fokkal eltolt pontjain modulált. tehát pl. 180 fokos és 270 fokos fázispontjain a színkülönbözeti g, feszültség pedig ellentétes fázisú a színkülönbözeti n jelfeszültséggel, akkor a színalvivőhullámból ennek valamely fázispontján leszármaztatott feszültség összetételét az rt és bt feszültségeknek ezen a ponton adott kölcsönös aránya szabja meg. Más szóval, a tiszta színkülönbözeti jelfeszültségek a szína iví vő hullámnak csak a 0 fokos, 180 fokos és 270 fokos fázispontjain vannak jelen, az összes többi fázispontokon viszont az n és b. feszültségek különböző

1 1

arányú keverekei találhatói!. Ha — es

n 1,12

i 1- =-------- akkor a színkülönbözeti n és b. jelb 2,75'

feszültségek értéke az (1), (3) és (4) egyenletekből a következőképpen adódik:

n = _0.60 G — 0.62 R — 0.03 B (14)

b. —0.24 G—0.1 ÍR-h 0.35 B (15)

A helyesbítő M — Y feszültség ez esetben:

kn = eb, = M — Y = —0,34 G 4- 0,03 R — 0,30 B

í 16)

Ebben az egyenletben k és c arány tényezőket ábrázolnak, azaz ama tényezőket, amelyekkel az rí és b, feszültségek csúcsértékeit meg kell szoroznunk, hogy megkapjuk a helyesbítő feszültséget alkotó G. R és B színjelfeszüitségek kívánt kölcsönös arányát. A k és c tényezőket a (14)—16;

egyenletekből a következőképpen határozhatjuk meg:

k — 0.21 17

c = 0.90 18 ’

Ha a színalvivőhuliám a színkülönbözeti r. es b. jelfeszültségekkel a 180 fokos és 270 fokos fázispontjain modulált, akkor azt a 180 fokos fázisszögre vonatkoztatott 0 fázisszöget, amelyben kszármaztathatjuk a helyesbítő M — Y feszültséget,

a következőképpen kapjuk meg:

Ennélfogva a helyesbítő: feszültség leszármaztatásának helyes fázisszöge a vörös színkülönbözeti i jelfeszültség ISO fokos fázisszögének és a 0 = 7" fokos fázisszögének összege, azaz 257 fok.

Miután a helyesbítő feszültség leszármaztatása - nak helyes fázisszögét megállapítottuk, meg keli még állapítanunk azt az arányt, amelynek fenn kell állnia a világosságösszetevő jelcsatornájának átviteli mértéke és a színösszetevő jelcsatornájának átviteli mértéke között ahhoz, hogy a színkülönbözeti n és b, jelfeszültségek a helyes arányban összegeződjenek a helyesbítő M — Y feszültséggé. Ezt az I arányt a (17) és (18) egyenletekkel meghatározott értékek vektoros összegezésével kapjuk meg:

I = i'lÜH)- + 0,21- 0.92 '20)

A helyesbítő feszültségnek a modulált színalvivőhullámból való leszármaztatását tehát a színalvivűhullám 257 fokos fázispontján olyan demodulátorral kell foganatosítanunk, amelynek átviteli mértéke 92%-a az Y világosságösszetevő jelcsatornája átviteli mértékének. Evégből tehát a 22 generatoi - nak frekvenciában a színalvivőhullámmal megegyező rezgését, amelynek segítségével a helyes^ bitó feszültséget a modulált színalvivőhullámból jt 31 szinkrondemodulátorban foganatosított felülhelyezéssel és demodulálással teszármaztatjuk, a szinkrondemodulátorhoz olyan fázisban kell eljuttatnunk, amely a modulált színalvivőhuliám fázisát 257 fokkal megelőzi, vagy pedig emögött 10 : fokkal elmarad. A szinkron demodulátor kívánt átviteli mértékét emellett a 22 generátor rezgése amplitúdójának megfelelő méretezésével érhetjük el. E feltételek teljesítésekor a 31 szinkrondemodulátor kimenőkörében megkapjuk a !12) egyenlettel meghatározott helyesbítő M — Y feszültséget, amely a 28 összegezőkörben az ehhez a körhöz a 35 sávszűrőn át eljuttatott világosságösszetevővel együtt olyan helyesbített világosságösszetevőt eredményez, amely tartalmazza a kép világosságának a távolbalátó jelfeszültség színösszetevőjével való befolyásolását meggátló helyesbítő tényezőt.

E magyarázat alapján most már könnyen érthetővé válik a 15 berendezés működési módja. A 16 katódsugárcsövet az (5 —(8) egyenleteknek megfelelő feszültségekkel kell vezérelni. A 30 és 35 sávszűrőkhöz eljutó jelfeszültség összetevői az (1)—(4) egyenleteknek felelnek meg. Ezt a jelfeszültséget a 35 sávszűrő változatlanul továbbítja a 28 összegezőkörhöz, a 30 sávszűrő ellenben e jelfeszültségnek csak a • 2'—í4) egyenletekkel