143095. lajstromszámú szabadalom • Kontaktusanyag és eljárás előállítására

ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Megjelent: 1957. október hó 15-én. 143.095. SZÁM 21. g. 29-35. OSZTÁLY -■ LI-77. ALAPSZÁM Koniakiusanyag és eljárás előállítására Bejelentő: Dr. Lipcsey László műszaki fordító. A bejelentés napja: 1955. május 3. Olyan anyag. mely a jó kontaktusanyaggal szemben támasztott összes követelményeknek egv­­maga megfelelne, r.incs. Ezért több anyag egyesí­tésével igyekeznek jó kontaktusanyagot előállítani. Az alábbi leírás tárgya is ezt a célt szolgálja. Alapanyagul jó elektromos és hővezető anyagot veszünk pl. ezüstöt. (Ötvözet is lehet.) Az olvadáspont, a keménység, a mechanikai ko­pással. a villamos ívhatással szembeni ellenálló képesség, sőt esetleg a fajsúly befolyásolása, pl. emelése végett, megfelelő, az alapanyagénál ma­sabb olvdáspontú fémoxidot (illetve fémoxidokat), esetleg karbidot (illetve karbidokat) viszünk az alapanyagba. A bevitt oxid. esetleg karbid ugyanis befolyásolja az előállítani kívánt anyag kristályo­sodását, kristályait, fizikai, vegyi tulajdonságait. Ez a hatás különböző aszerint, hogy az alkotók kristály-, rács-szerkezetei, adatai mennyiben egyeznek, illetve térnek el egymástól. Ha pl. egye­zők. vagy közel egyezők, akkor kisebb eltérések, feszültségek lépnek fel, ellenesetben nagyobbak. Függ ez a hatás attól is. hogy az alkotók részecs­kéi mily közel kerülnek egymáshoz: tehát zinte­­rezés esetén az alkalmazott sajtoló nyomás nagy­ságától, sőt a hőfok nagyságától is. Minél közelebb vannak a részecskék egymáshoz, annál nagyobb a hatás. Az előállítandó anyag olvadáspontja, ke­ménysége, ellenállóképessége függ továbbá a be­vitt oxid, karbid olvadáspontjától, keménységé­től. Magasabb olvadáspontú, keménységű oxid. karbid rendszerint nagyobb mérvben emeli az ol­vadáspontot. a keménységet. Általában célszerű magas olvadáspontu, kemény oxidot. karbidot be­vinni. így kevesebb oxid. karbid bevitelével ér­hetjük el a kívánt eredményt s a vezetőképesség is kevésbé csökken. Alkalmasak pl. a kalcium­­oxid (CaO), a cirkoniumdioxid (Zr02), a magné­­ziumoxid (MgO), a thoriumdioxid (ThOo stb. és a kalcium-, szilícium stb. karbidok. Mivel az elegykristályok vezetőképessége ki­sebb, keménysége, beforradással, anyagvándorlás­sal szembeni ellenállása ellenben nagyobb, mint az alkotóiké, azért ajánlatos az előállítandó anyag al­kotóit elegykristályképző képesség (térrácsszerke­zet, atom-, molekula-méret, rácsállandó) szem­pontjából is értékelve az adott követelményekhez, célhoz összeválogatni. A megfelelő oxid. karbid bevitel legalább is lé­nyegesen csökkenti a felületi oxid. szulfid, idegen reteg képződést, lényegesen színtartóvá teszi az anyagot. A villamos ívhúzási, beforradási. anvagvándor­­lasi hajlam további csökkentése vésett a villamos ívhatással szembeni ellenállás további fokozására adhatunk még hozzá, a fentiek mellett, e célra használatos anyagokat is. pl. palládiumot, kadmiu­­mot, kadmiumoxidot. platinát stb. Már ezreléknél kevesebb oxid. karbid bevitele is jelentős változást okozhat. A beviendő (és bent is maradó) oxid. karbid mennyisége az esetenként: követelményektől, adottságoktól függ. A legkisebb szennyezéstől, pl. tized ezreléktől 50%-ig terjed­het. A mennyiség növelésével nő. csökkentésével csökken — de ne mindig lineárisan — a hatásuk. Mivel az oxidok. karbidok rontják a vezetőképes­séget. ezért csak a? adott esetben célzott hatás el­érésűhez szükseges és elégséges mennyiségben vi­gyük be. Szennyezés kerülendő. Többféle oxidot. karbidot, vegyesen is vihetünk be az alapanyagba. Az alkotók egyesítése a következő eljárásokkal történik: I. a 1 Ha a megolvasztott alapanyagban a bevitt oxid. karbid bentmarad (köt), akkor a megolvasz­tott alapanyagba szintén megolvasztva, vagy le­hető finom (kis szemcseátmérőjű) por alakjában visszük be az oxidot.. karbidot. lehető homogén el­oszlással. b) Ha a megolvasztott alapanyagban nem ma­rad bent. nem köt a beviendő oxid (karbid), ak­kor az alapanyagot, olyan, egyébként is alkalmas anyaggal ötvözzük, olvasszuk össze, homogén el­oszlással, mely megolvasztva köti a beviendő oxi­dot (karbidot). erősen oxidálódik (oxidéhes) és az alapanyaggal ötvöződni, egyesülni képes. pl. ko­balttal. rézzel stb. kötőanyaggal. Ezek megolvasz­tott ötvényébe visszük bele, szintén megolvasztva, vagy lehető k?s szemcseátmérőjű por alakjában, homogén eloszlással az oxidot (karbidot), azután szükség szerint hagyjuk fokozatosan lehűlni, vagy gyorsan lehűtjük. NYAMDA HIBÁS

Next

/
Thumbnails
Contents