143071. lajstromszámú szabadalom • Forgóelektródos szikra és ívkör oldatok és szilárd testek spektorkémiai elemzéséhez
2 143.071 vashoz szigetelőanyagból készült rúd közbeiktatásával csatlakozik a 3 szigetelő anyagú alaplemez, melyre a készülék egyes elemei vannak felerősítve. Az 1. ábra tárgyalásánál már szerepelt 11 tengely a 6 és 12 csapágyakba van ágyazva. Utóbbiakat a 3 alaplemezre rögzített 4 és 26 tartók hordják. A S tárcsát a 2 fordulatszámcsökkentő áttétellel ellátott motor hajtja. A 8 tárcsa szigetelőanyagból van. hogy a hajtóművet villamoson elszigetelje a nagyfeszültségű berendezéstől. A kisülést vezérlő 9 bütykös tárcsa ugyancsak szigetelőanyagból készül. A 19 forgóelektród-befogófejen V alakú hornyok vannak; ezekbe rögzítő-csavarokkal szorítjuk be az elektródokat. A 19 elektród befogófej az elektródokkal együtt a 11 tengelyről egy mozdulattal könnyen lehúzható. Erre az elektródok cseréjénél van szükség. A 19 befogófejnek a 11 tengellyel való együttforgását a 13 tárcsában lévő csap biztosítja, mely a 19 befogó fej 16 mélyedésébe illeszkedik. A vizsgált oldatot tartalmazó 21 óraüveg 'vagy porcelán csónak1 a 24 asztalon nyugszik. A 24 asztal 23 oszlopra van rögzítve, mely magasságban állítható, magassági helyzete 22 csavarral rögzíthető. A 17 és 25 ellenelektródok befogása hasonló a forgóelektródok befogásához. Az ellenelektródok befogófejei a 15 és 28 szigetelő oszlopokra vannak rögzítve. A geijesztőáramnak a készülékhez vezetése a 10 es 14 kábelekkel történik. A 18 árnyékoló lemez azt a céh szolgálja, hogy meggátolja az előívelésből ill. előszikrázásból származó fényt abban, hogy a színképelemző készülékbe jusson. A készüléknek az optikai tengely irányában mért teljes hossza 25 cm. tehát nem foglal el több helyet, mint a szokásos kivitelű szikraállványok. A 19 elektródbefogó-fejből több készülhet, igv a megvilágítási idő alatt az előzőleg használt elektródokat már előre ki lehet cserélni. Az elektródcsere a 3. ábrán látható készülék segítségével történik. A 3. ábrán a 19 elektródbefogó fej a fentebb leírt módon csatlakozik a 30 csapágyban forgó tengelyhez. A szóbanforgó tengely végén a 31 forgatókerék van. 33 nyomórúgót rejtő ház. melyben elhelyezett rúgó kis csapot szorít 31 forgatókerék oldalfelületéhez. Ha a csap a 31 forgatókerék oldalán lévő 32 mélyedésbe süllyed, azt helyzetében rögzíti. Ezeknek a furatoknak a segítségével a 31 forgatókerék minden negyed fordulat után rögzítődik. A befogófejet körülforgatva, rendre kicseréljük az elektródokat, közben mindegyiket sugárirányban kifelé húzva nekiütköztetjük a 34 műanyag lemeznek. Ezáltal biztosítjuk, hogy az elektródvégek ugyanazon sugarú körön forogjanak. A 3. ábra egyidejűleg a forgóelektródok befogásának módját részletesebben is bemutatja. A 19 befogófejbe erősített négy oszlopon nyugszik a 35 tárcsa. Ebben a tárcsában helyezkednek el a rögzítőcsavarok. A jobb hozzáférhetőség végett a két-két szembenálló rögzítőcsavar hossza különböző. A helvbenálló ellenelektródok helyzetét, vagyis az elemzőköz távolságot úgy állítjuk be, hogy a készülékről levett 19 befogófej helyébe (2. ábra1 az elemzőköz-távolságnak megfelelő átmérőjű beállítótárcsát húzunk. Az elektródokat ennek a iái csának nekiütköztetjük és ebben a helyzetükben íögzitjük. A beállítótárcsát eltávolítva az elektródokkal ellátott befogófejet helyére tesszük. Az elektródok 8 mm átmérőjű színképtiszta szénrudakból készülhetnek és a 4. ábra szerinti kialakításúak. Az elektródok végét esztergapadon formakés segítségével úgy alakítottuk ki. hogy 45 hajlásszögű rézsútos levágással a megmaradó sik'e liiiet átmérője 3 mm-t tegyen ki. A kész elektródok hossza 18—19 mm. A befogófejek megfelelő kialakításával a szénrúdak hossza 8—I ! mm-re csökkenthető. A vizsgálatok azt mutatják, hogy az új forgórúdelektródos folyadékgerjesztö módszer, mind az elemzőidő, mind pedig pontosság szempontjából a legjobb eredményt adó többi oldatos módszerre, i kedvezően hasonlítható össze. Az eljárás szikra- es' szaggatott ivkisüiéseK esetében egyaránt jól alkalmazható. Az a tény. hogy a leírt oldatos gerjesztőberendezésnél lehetőség van előívelés. illetve előszikrázás, továbbá pedig a gerjesztések közötti szárítás beiktatására, a kísérletezési lehetőségeket növeli. Az ismertetett folyadékgerjesztö eljárás kiküszöböli a szénelektródok porozitásúnak és inhomogenitásának a befolyását az elemzésre. Eddigi tapasztalataink szerint a szénelektródok porozitásúnak nincs befolyása az elemzési eredményekre. Ezért nincs szükség a felhasznált elektródok különleges kezelésére sem. Az eljárás alkalmazásával kiküszöbölhető a nehezen beszerezhető tárcsaelektródok felhasználása. Az oldattáplálás módja jól megközelíti a folyamatos táplálás esetét, így korlátlan megvilágítási időkkel dolgozhatunk. Mivel a vizsgálandó) oldat az elektródok felületén helyezkedik el. szuszpenziók elemzése is végrehajtható az ismertetett módszerrel. A forgó-rúdelektródos oldatos elemzöeljárás a? összes ismertetett oldatos elemzőeljárások között a legkisebb mértékben érzékeny a felmelegedésre. Azáltal, hogy az oldattápiáiásra négy elektródot alkalmazunk, a szikraközben termelt hőenergia négy részre oszlik ei. Ezenkívül pedig az elektródok nem folyamatosan, hanem megszakításokkal kerülnek az ív- illetve .szikraközbe, ami elősegíti lehűlésüket. Az így elérhető kisebbmértékű felmelegedés miatt sakkal szabadabbak vagyunk a gerjesztőenergia megválasztásában és részben ez a körülmény teszi lehetővé a szaggatott ívvel való munkát. Ezzel szemben, ha szükséges, gerjesztési viszonyok megfelelő beállításává! elérhető. hogy az elektródok annyira íelhevülnek. hogy száradt állapotban jutnak az ív-, illetve szikraközbe. Az eljárásnál természetesen szénelektródok helyett fémelektródok is használhatók. Itt említjük még. hogy az alkalmazott forgoelektródck száma a vizsgálat sikere szempontjából teljesen közömbös, azt kizárólag az elemzésre fordítható idő és a melegedési viszonyok szabják meg. Kisebbszámú elektród alkalmazása esetén ugyanazon melegedés mellett arányosan megnyúlik a megvilágítási idő. A berendezést úgy is ki Lehet alakítani, he>gy a forgóelektródok oldatbamerülésük után, az álló-
