143042. lajstromszámú szabadalom • Szénporégő

Megjelent: 1956. augusztus hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143,042. SZÁM 24, 1. 4—10, OSZTÁLY — LE—194. ALAPSZÁM Sxénporégö A Magyar Állam, mint a feltaláló, Ledács Kiss Aladár, budapesti lakos jogutóda. A bejelentés napja: 1954. március 30. A találmány légelőmelegítés céljából kettősfalu szénporégőre vonatkozik. Az ismert ilyen égőkhöz képest a találmány szerinti égőnél új az, hogy az égő végig, egészen a hátsó légbefüvási nyílásig kettősfalu. úgyhogy az égési levegő közvetlenül a kettős köpenyből ömlik be hátul az égő égési terébe. Az égő terében kifejlődő láng és az égési levegő közti hőcsere javítása végett csavarfelület alakban lemezborda van az égő belső falának külső felületére hegesztve úgy, hogy a kettősfalban csavarvonal mentén haladó légcsatorna képződik. Űj a találmány szerinti égőnél az is, hogy a szénpor közvetlenül a befúvó nyílás után hullik be felülről csőből az égőbe. Ez a megoldás lehe^ tővé teszi, hogy a belső falon lévő befúvó nyílás mögött az égő tengelyében a külső falon fedővel elzárható tisztító és megfigyelő nyílást alkalmazzunk. Ez igen előnyös az égőnek üzemben való kezelése szempontjából. Ebben az égőben a belső fal annyira felhevül, hogy sugárzása következtében a szénpor szemcséi biztosan meggyulladnak, amit elősegít a kettős falban felhevített égési levegő is. Viszont a levegő mégis annyira hűti a belső falat, hogy az nem olvad meg és nem ég el. Ezzel az égővel a láng hideg tűztérben is fenntartható, éppúgy, mint az olajégők lángja. Az égő jó és közepes minőségű szénnel üzemeltetve, változó terhelésnél sem alszik el. Gyenge minőségű szénnel a láng csak az optimális szén és levegőmennyiség adagolásánál tartható fenn. Ilyen esetben az égő jól használható támasztólánghoz. Az égő a találmány szerint úgy is képezhető ki, hogy a silány szeneket változó terhelésnél is elégeti, illetve a lángot tartja. E megoldásnak lényege abban van, hogy egy kisebb és egy nagyobb duplafalú égőt sorbakapcsolunk úgy, hogy a kisebb égő állandó mennyiségű szénporral és levegővel üzemeltetve, az utána következő nagyobb égő támasztó égője legyen. A nagyobb égőbe hátulról befűvott láng biztosítja égését változó terhelésnél is. Az ábrák a találmány szerinti égőknek egy-egy kiviteli alakját tüntetik fel. Az 1. ábrán az egyszerű égőnek, a 2. ábrán pedig a kettős égőnek hosszmetszetét látjuk. Az 1. ábra szerinti megoldás lényegében az 1 belső és a 3 külső köpenyből áll. Elülső részük hengeres és ehhez csatlakozik a csonkakúp alakú hátsó rész. Az 1 belső köpenyhez van a 2 csavarfelület alakú lemezborda hegesztve. A két köpeny és a borda által alkotott csavarvonal irányú csatornába a felhevítendő levegőt az égőnek a tűztér felé fordított végénél elrendezett 8 csövön vezetjük be. A csatornában és a két köpeny kúpos részei között felhevült levegő a belső köpeny hátsó végén hagyott 6 nyíláson ömlik az égőnek 9 égési terébe. A szénpornak a térbe bevezetésére szolgáló 4 csövet közvetlenül a 6 nyílás előtt rendezzük el, hogy a szénpor mindjárt a levegő belépése helyén hulljon be, hogy az megfelelően szétterítve sodorhassa a térbe. A külső köpeny hátsó végén is ván 6' nyílás. Ennek a nyílásnak rendeltetése, hogy azon át — pl. olajos ronggyal — meggyújthassuk, tisztíthassuk az égőt, továbbá megfigyelhessük az égési folyamatot. A nyílás fedővel elzárható. Ha az égőt gázzal kívánjuk meggyújtani, 5 gázbevezető csővel láthatjuk el. Ez közvetlenül a 6 légbeömlő nyílásnál torkoljon az égési térbe. A hőveszteségek * csökkentése céljából az égő kívül 7 hőszigetelő réteggel van burkolva. A 2. ábrán látható égő, mint már fentebb említettük, silány szenekkel is főégőként, vagyis változó terheléssel üzemeltethető. Ez az égő két egymásután kapcsolt 1. ábra szerinti égőből áll. Az elülső, nagyátmérőjű változó terheléssel is dolgozó égő 9' terébe fúj be hátulról támasztólángot a hozzáépített kisebb átmérőjű, állandó terheléssel dolgozó 13 égő. Ez utóbbi égő 14 légbevezető csöve az égőnek az utána következő nagy égőbe való betork tflásánál van, a 12 szén porbevezető cső pedig éppúgy mint az 1. ábra szerinti megoldás^ nál, a belső köpeny légbeömlő nyílásánál. A kis égőhöz csatlakozik a nagy égő kúpos része. E1>ben van a belső paláston a 10 légbeömlő nyílás, vagy nyílások, továbbá ebbe torkollik a szénport bevezető 11' cső is. A nagy égő légbevezető 15 csöve az égőnek a tűztér felé fordított végén van. Ez a kettős égő silány szénnel üzemeltethető, ha csak arra ügyelünk, hogy a 13 támasztóégő részbe állandó, optimális mennyiségű szénpor ömöljön.» A nagyátmérőjű égőrészbe viszont a ka-