143034. lajstromszámú szabadalom • Fényképészeti műanyagezüsthaloid emulziók polivinilpirrolidon védőkolloiddal
Megjelent: 1956. június hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.034. SZÁM 57. b. 1-11. OSZTÁLY - EA-16. ALAPSZÁM Fényképészeti mííanyag-ezüstfaaloíd emulziók polivinilpirrelidon védőkolioiddal A Magyar Állam, mint a feltaláló dr. Evva Ferenc oki. vegyészmérnök váci lakos jogutóda. A bejelentés napja: 1954. február 17. Fényképészeti emulizók előállításához védőkolloidként általánosan a zselatin használatos, A zselatinnak számos kiváló fényképészeti és kolloidkémiai tulajdonsága mellett, vannak hátrányos tulajdonságai is. Így pl. meleg vízben oldódik, a zselatin-film nedves és száraz állapotban erős mechanikai igénybevételnek (hajlítás, karcolás, stb., különösen kinopozitív filmeknél) nehezen áll ellent, mikroorganizmusok megtámadják, stb. Ezeknek a tulajdonságoknak az elkerülésére az utóbbi évtizedben számos vízben vagy nagyrészt vizet tartalmazó oldószerben oldható műanyagot' (polivinilalkohol, poliakrílamid, maieinsav-vinilacetát kopolimér, egyes szuperpoliamidok stb.) próbáltak ki Ezekkel az anyagokkal készült rétegek a fent említett vonatkozásokban csakugyan felülmúlták a zselatint, dé fényképészeti és kolloidkémiai szempontból sokszor kívánni valót hagytak maguk után. Számos esetben a védőhatás nem volt kielégítő, máskor pedig káros kolloid-jelenségek (pl. szinerézis, Ostwald-érlelés elmaradása polivinilalkoholnál, stb.) miatt csak igen kis fényképészeti érzékenység volt elérhető. Kísérleteim alapján beigazolást nyert, hogy a polivinilpirrolidon nevű vízoldható polimer az eddig alkalmazott műanyagokhoz képest kitűnő véidőkolloid-tuláj dohságokkal rendelkezik. Polivinilpirrolidonnal, mint védőkolioiddal jóminőségű> fátyolmentes, kellő érzékenységgel és kontraszttal rendelkező pozitív fotópapírok állíthatók elő. A papírosképek kidolgozása a szokásos módon történik, mint a kereskedelmi papíroknál. Használhatunk metol-hidrokinonos, vagy pirokatechines hívókat. Fixáláshoz 25%-os biszulfit-mentes fixirsó oldat ajánlatos. Az alkalmazott polivinilpirrolidon molekulasúlya 20—100,000 között legyen. A polivinilpirrolidon mellé kötőanyagnak polivinilalkohol és ennek egyes acetáljai alkalmasak. Kitűnően beváltak egyes polivinilacetálok. Kísérleteim szerint megállapítást nyert, hogyha a polivinilalkoholt kismértékben (7—25 mol %-nyi mennyiségben) p-dimetü-aminobenzaldehiddel acetálozzuk, s az így nyert acetált alkalmazzuk kötőanyagnak, akkor a nyert fotoemulzió tulajdonságai nagymértékben javulnak. Nevezetesen nő az emulzió érzékenysége és kontrasztja, s a nyert fényérzékeny réteg ellenállóképessége is jobb a kidolgozó fürdőkben! mint tiszta polivinilalkohol esetén, mert az acetál lúgos közegben oldhatatlan, bár még elegendő mértékben képes duzzadni ahhoz, hogy az előhívó, illetve fixáló fürdők behatolhassanak a fényérzékeny rétegbe. A fentnevezett polivinilacetál híg savakban és alkohol-víz elegyekben oldódik, de oldhatatlan acetonban. Ez utóbbi körülményt használhatjuk fel arra, hogy mosott emulziókat készíthessünk. Az emulziót ugyanis többszörös térfogatú acetonba .öntve kicsapjuk, ß a csapadékból az oldható sókat dekantálással, vagy folyó vizes mosással eltávolít^ hatjuk. A csapadék ezután meleg vízben újból peptizálható. A nevezett aoetál előállítása a kémiai irodalomból ismeretes általános eljárás szerint történhetik. Előállítható polivinilacetát (mowilith) egyidejű elszappanosításáyal és acetálozásával metilalkoholos közegben p-dimetilaminobenzaldehid jelenlétében savas (sósav, kénsav) katalizátorok segítségével. Egy másik jól bevált módosított polivínilalkoholszármazék a polivinilalkohol formamiddal képezett acetálja. Bár az érzékenységnek és a kontrasztnak növekedése ennél nem olyan nagymérvű, mint az előző aeetálnál, de előbbivel szemben nagy előnye, hogy a polivinilalkoholhoz hasonlóan a vele készült emulzió megfelelő^ polimérkoncentráció esetén gallussavval gélesíthető. Ilymódon az emulzió mosása nagymértékben könyebbé válik, s a zselatinos emulziókhoz hasonlóan hajtható végre. Ennek az acetálnak az előállítása szintén a találmányi bejelentés tárgyát képezi, s azt a 2. példában mutatjuk be. A nyert emulziók baritált papírra öntve jóminőségű pozitív képet adnak, mely fátyolmentes, lágy vagy normál gradációjú. A rétegek érzékenysége a zselatinos emulzióval készített másoló* és nagyítópapírok érzékenységének felel meg. A rétegek keményítésére az irodalomból ismeretes és más típusú rnűanyag-ezüsthaloid emulzióknál alkalmazott szintetikus cserző anyagok, illetve ezek oldatai itt is alkalmasak. így a rétegek még langyos előhívót is kibírhatnak. A találmányt a következő példák szemléltetik:
