143030. lajstromszámú szabadalom • Higanygőzkisüléses kisütőcső, különösen fluoreszkáló lámpa
Megjelent: 1956. jún ius hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.030. SZÁM 21. f. 82—87. OSZTÁLY - Ee-188. ALAPSZÁM ttiganygőxkisuléses kisütőeső, különösen fluoreszkáló lámpa Egyesült izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest. A bejelentő által megnevezett feltalálók: Gács István és Héger Ferenc mérnökök, valamint Hercsán István technikus, budapesti lakosok. A bejelentés napja: 1953. július 17. A higanygőzkisüléses csövek pl. különösen fluoreszkáló lámpák, higannyal való ellátása eddig általában úgy történt, hogy a higanyt a cső lezáráisa előtt juttatták a burába, pl. a szívóosövön való adagolás által- Ez az eljárás a szivattyú gépet bonyolulttá tette, ezenkívül nehéz volt egyenletes mennyiségű higanyt adagolni. Ilyen esetekben a hengeralaikú cső a oső alaplapján állt, míg a szívócső a fedőlap felőli részen helyezkedett el. A higany tehát fent lett beadagolva és a cső alapjára csöpögött, amely az előző műveletek folytán még meleg volt és így a higany a meleg alapra lecsepegve azonnal szétfröccsent. Az így szétfröccsent higanycseppek azután a burafal különböző részeire, ill amennyiben azon fluoreszkáló bevonat volt, úgy a bevonat különböző részeire rakódtak le és a oső működése folyamán nem csak, hogy többé-kevésbé elvesztek a kisülésben résztvevő higanymennyiséből, de különböző feketedéseket is okoztak. Találmányunk ezeket a hátrányos jelenségeket Jtüszg^öh^jEijralálmányunk tárgya egy olyan higanygőzkisüléses^So7^kTÍlönt5senr^fhTOt^szkáló lámpa, amelyet a higanyt befogadó tartó jellemez. Ügy találtuk ugyanis, hogy célszerű a fenti okok miatt a higanyt nem a szívóosövön keresztül adagolni, hanem a csőbe egy tartóval együtt, abba bezárva még az összeépítés előtt bevinni. A tartóból azután a cső teljes lezárása után a higany pl. nagyfrekvenciás melegitéasel igen könnyen eltávolítható. Találmányunkat részletesebben az ábrákon magyarázzuk. Az 1. ábra a tartóval felszerelt fluoreszkáló cső példaképpeni kiviteli alakját, míg a 2. ábra a tartó példaképpeni kiviteli alakját tünteti fel. Az 1. ábrán (1) jelöli a kisütőcső buráját, amely pl. fluoreszkáló anyaggal lehet bevonva, (2) jelöli a fejet, (3) a peckeket (érintkezőket), amelyek a (4) lemezben vannak megerősítve. (5)-el jelöltük az állványt, amelybe a (6) bevezetők vannak beforrasztva. A felső állványban szívócső is van. (7)el jelöltük a batódát, amelyik pl. oxidkatód-maszszával van bevonva. A (8) tartódrótokon anódszarvak lehetnek. (9)-el jelöltük a találmányunk szerinti hgianytartót, amelyet pl. úgy is felszerelhetünk, hogy egyben anódszarvként szolgáljon. A rajzon a (9)-el jelölt tartó ilyen példaképpeni elrendezésű. A (10)-el jelölt tartó azonban a tartódrótokra oly módon van felszerelve, hogy emellett külön anódszarvak szükségesek. Megjegyezzük, hogy e rajz csupán a találmány szemlélhetővé tételére szolgál és egyáltalában nem jelent bármilyen megkötést, mert lehet a kisütőcsőben akár egyetlen higanytartót, akár pedig többet, kettőt, vagy pl. négyet is felszerelni, akár úgy, hogy egyikük, vagy akár többjük is egyben anódszarvként szolgál, vagy akár úgy, hogy egyikük sem szolgál anódszarvként. Amennyiben egyetlen higanytartó kerül felszerelésre, úgy az természetesen akár a szívócsővel ellátott állványra, vagy akár a szívócsőnélküli (tehát alsó) állványra is felszerelhető, bár megjegyezzük, hogy ez utóbbi megoldás előnyösabb-A 2. ábra a higanytartó egy példaképpeni kiviteli alakját tünteti fel. A (11) higany tartó lehet egyszerűen egy henger, amelyik pl. egyik, vagy mindkét oldalán a (13)-al jelölt szűk nyílással ellátott, vagy akár lehet a henger egyik, vagy mindkét végét a henger Összeszorítása által lezárni, (14). A tartóban helyezkedik el (12) higancsepp, amely a szükségletnek megfelelő mennyiségű és így akár egészen kitöltheti a tartót, akár pedig annak csak egy részét tölti ki. A tartó pl. célszerűen 10—15 mm hosszú, amiből a (14) lezárás pl. 2—3 mm-t vesz igénybe. A tartó átmérője pl. 0,8—2 mm. Célszerűen nikkelből, vagy nikkelötvözetből, pl. vasnikkelből készülhet. A tartó falvastagsága pl. 0,1—0,2 mm. Természetesen ezek csupán példaképpeni adatok, mert a tartó anyaga és méretezése a célnak megfelelő tetszés szerinti lehet, így pl. a tartó anyaga lehet üveg, vagy esetleg műanyag is. A cső lezárása után az abban levő tartót pl. nagyfrekvenciával melegítve, kb. 300 C°-os a higany a tartóból kipárolog, vagy ha az pl. zárt, úgy a higany nyomása a tartót szétrepeszti s így szabadul ki onnan. Lehetséges azonban az is, hogy a
