142961. lajstromszámú szabadalom • Légfordító sípház

Megjelent: 1956. évi március hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.961. SZÁM 51. G, OSZTÁLY - PA-361. ALAPSZÁM Légfordító sípház Patai Mihály, Budapest. A bejelentés napja: 1954. november 17. A húzó-nyomó rendszerű harmonikaféleségeknél úgy a húzásra, mint a nyomásra, ugyanazon billentyű használatánál, ugyanazon hangnak megszólalásához két síp beépítése volt szükséges. A találmány szerinti sípház alkalmazása folytán lehetségessé válik, hogy ugyanazon síp úgy fúvásra, mint szívásra hangot adjon. Ezáltal a sípszükséglet a felére csökken és e hangszereknél lényeges súlycsökkenés is elérhető. A találmány szerinti sípház megoldás minden húzónyomó rendszer alapján épített har^aonikaféleségeknél felhasználható. Az eddigi sípházak építési szisztémáját a 4. ábra keresztmetszetben ábrázolja. A harmonika nyomóereje (B) bőrt félretolva, rezgésbe hozta az (A) sípot, miközben a (D) bőrt lezárta. A harmonika szívóereje viszont a (D) bőrt vonta félre és a (C) sípot hozta rezgésbe, miközben a (B) bőrt zárta le. Mindez természetesen akkor következett be, ha az (Ny) nyílást takaró billentyűfedő felemelkedett és a levegő útja szabaddá vált. Az eddig alkalmazott sípházak egyik végükről nyitottak és választófaluknak nem csupán a kettéválasztás a célja. Hangadáshoz szívás-nyomásnál az (A, C) sípokra volt szükség és ezek a sípházak oldalába voltak építve. Ha az eddigi sípházak esetleg nem is pontosan a 4. ábra szerint épültek, lényegük az előadottak voltak és döntő ismertetőjük, építésük vezérmotívuma a két síp volt. A találmány szerinti sípháznál, amit az 1. ábra ugyancsak keresztmetszetben ábrázol, a sípház válaszfala (Va) két külön részre (Fel, Al) osztja a sípházat és átmenetet csupán magának a sípnak a válaszfalba való építése jelent. Ügy a felső, mint az alsó rész mindkét végéről nyitott (a, b, c, d). A billentyű részére az .(a, c) részleg szolgál. A sípház két részének (Fel, Al) nyitottságát (a, b, c, d) fedőbőrökkel szabályozzuk, ezzel elérjük azt, hogy a síp úgy a szívó, mint nyomó levegő hatására megszólal. Ha e nyílások fokozottan tágak, vékony drótból rácsot alkalmazhatunk rájuk. E bőröknél a különleges elhelyezés a döntő. Abban a részben, amelyben a síp is helyet foglal, a bőröknek mindig a sípház részlegen belül kell lenniök (c, d). Abban a részben pedig, amelyben a síp nem foglal helyet, a bőrök mindig kívül helyezkednek el (a, b). ' Ha a harmonika a 2. ábra szerinti szívóhatást fejti ki, a szívóhatás a (b) bőrt felrántja, a (d) bőrt pedig rászívja a nyílásra. Ugyancsak rászívja a bőrt az (a) nyílásra, míg a (c) bőrt felrántja, miáltal a levegő automatikusan a (c, b) irányban áramlik. Ha a harmonika a 3. ábra szerinti nyomóhatást fejti ki, a (d) bőrt betaszítja, a (b) bőrt pedig rányomja a nyílásra. Ugyancsak rányomja'a levegő a (c) bőrt a nyílására, míg az (a) bőrt kitaszítja, miáltal a levegő (d) felől az (a) felé áramlik. Ahogy az eddigi sípházaknál az építési nagyságot tervszerűen lehetett kivitelezni, valamint a válaszfalaknak a magas hangok felé való vastagításával a sípház részeket szűkíteni, úgy ezen építési módok a találmány szerinti légfordító sípházaknál is kivitelezhetők. Szabadalmi igénypontok: 1. Légfordító sípház húzó-nyomó rendszerű harmonikák részére, azzal jellemezve, hogy-a sípház válaszfallal két külön részre oszlik és az egy, vagy több síp e válaszfalba van építve akként, hogy mind a húzó, mind a nyomó mozgás^ sal létesített légáramlásra megszólalnak. 2. Az -1. igénypont szerinti sípház, azzal jellemezve, hogy mindkét végéről nyitott, s e nyitottságok szabályozása megfelelő fedőanyaggal (pl. bőrrel) történik akként, hogy a nyitottságot abban a részben, amelyben síp van, a bőrök mindig belülről zárják le, abban a részben pedig, melyben síp,nincs, a bőrök mindig kívülről zárják le.