142936. lajstromszámú szabadalom • Vevőkészülék színes távolbalátáshoz
6 142.936 M '= 0.33G + 0,33R + o,33B (8) , 0,866m/ ai == 0,5R—0,5B (9) m3 a 3 = 0,67G—0.33R—0,33B (10) Ebből következik, hogy egysugaras katódsugárcsővel megközelítőleg helyes színvisszaadást érhetünk el, ha a világosságösszetevő, az alvivőhullám szinuszösszetevője, és az adóhullám második felhullámának koszinuszösszetevője megfelel az utóbb említett egyenleteknek. Az alvivőhullám koszinuszösszetevője és az alvivőhullám második felhullámának szinuszösszetevője nem játszik szerepet, mert ezek az összetevők az lh. és lk. ábrákban nincsenek vektorokkal képviselve és így a demoduláció termékében nem jelennek meg. összefoglalólag megállapíthatjuk tehát, hogy egysugaras katódsugárcsőnek az NTSC-jelfeszültséggel való vezérlése esetén jó színvisszadást érhetünk el, ha a következőkben felsorolt négy követelményt teljesítjük. Először: az NTSC-jelf eszültseég Y világosságösszetevőjét az lb. ábra szerinti berendezés 49, 50 ós 51 szerveivel létesített M—Y helyesbítőfeszültség hozzáadása útján át kell változtatni az időbelileg egymásra következő színöszszetevőket tartalmazó színalvivőhullámnak megfelelő M világosságösszetevővé. Másodszor: a katódsugárcső 33 huzalrácsához vezetett színváltó-vezérlőfeszültség frekvenciájának azonosnak kell lennie az NTSC-jelfeszültség színalvivőhulláma frekvenciájával, mimellett a színváltó-vezérlőfeszültség szinuszösszetevő jenek a (9) egyenlet szerint azonos fázisúnak kell lennie az NTSC-jelfeszültség színalvivőhullámának a modulációs R—B tengelyben fekvő összetevőjével. Harmadszor: a nem modulált ezínalvivőhullámnak, vagy a nem modulált színalvivőhullám harmadik felhullámának az NTSC-jelfeszültség modulált színalvivőhullámára való felülhelyezése útján létre kell hozni a színalvivőhullám modulált második felhullámát és ezt úgy kell a katódsugárcső vezérlőrácsához vezetni, hogy modulációs G—0,5 R—0,5 B (összetevője azonos fázisú legyen a színváltó-vezérlőfeszültség koszinuszösszetevőjével. Negyedszer: a modulált színalvivőhullám és ennek második felhullám amplitúdóját úgy kell méretezni, hogy a helyes színtelítés adódjék. Ez a méretezés ama letapintási szög függvénye, amely az.mi és m2 állandók nagyságát szabja meg. Az lb. ábra szerinti 13 képvisszaadórész oly kialakítású, hogy elvégzi az imént említett négy műveletet. Az lb. ábra szerinti 13 képvisszaadó rész működési módjának ismertetése előtt hasznos, ha kissé közelebbről foglalkozunk a színalvivőhullám és ennek második felhulláma, valamint a színváltóvezérlőfeszültség közötti fázisviszonnyal. Minthogy ebből a szempontból a modulációs R—B és G— 0.5R—0,5B tengelyeik jelentőséggel bírnak, az lm. ábrában ezeket a tengelyeket berajzoltuk a színalvivőhullám és ennek második felhulláma vektordiagramjába. Itt a B—Y tengelyt 0 tengelynek tekintjük, mikor is az R-^-B tengely a 0 tengellyel 209°-os szöget és a G-—0,5R—0,5B a 0 tengellyel 140°-os szöget alkot. Ha a színváltó-vezérlőfeszültság a katódsugarat az le ábra szerinti színuszvonal mentén vándoroltatja, akkor a színalvivőhullám R—B tengelye azonos fázisú a színváltó-vezérlőfeszültséggel és a második felhullám G—0,5R—0,5B tengelyében levő feszültségnek akkor kellene csúcsértékét elérnie, amikor a katódsugár a zöld foszforcsíkra irányul. A színalvivőhullám második felhulláma és a foszforcsíkoknak a színalvivőhullám hatodik felhullám frekvenciájával való gerjesztése közötti viszonyt az In. ábra szemlélteti. Itt az F görbe a katódsugárcsőhöz vezetett színalvivőhullám egy periódusát ábrázolja, az S görbe a színalvivőhullám második felhullámának két periódusát jelzi és a C görbe az e két rezgés egyesüléséből eredő feszültséget szemlélteti. Az M vonal a világosságösszetevőt jelképezi. Az le. ábrában körökkel jelzett hat letapintási pontot az In. ábrában a függőleges G, R, R, G. B, B nyilak jelzik. Az egyes letapintási pontokban megjelenő alapszíneket a színalvivőhullámnak és második felhullámnak a katódsugarak az illető letapintási pillanatban moduláló összege szabja meg. Azok az összetevők, amelyeknek a letapintás pillanatában. 90 °-os fáziskülönbségük van, egymással ellentétes előjelűek és így kölcsönösen megsemmisítik egymást. Ilyen öszszetevők az In. ábrában nem lelhetők fel, mert ezek ellentétes sarkítású feszültségeket eredményeznek és ennélfogva a színváltó-vezérlőfeszültség egy-egy periódusán belül kiegyenlítik egymást. Ez a hatás az 1. ábra szerinti berendezés esetében a feljebb említett okok miatt nem következik ugyan be teljes mértékben, azonban a találmánynak alább ismertetendő kiviteli alakjával (4. ábra) teljes mértékben is elérhető. Az lb. ábra szerinti berendezésben az Y világosságösszetevőt és a modulált szmalvivőhullámot tartalmazó NTSC-jelfeszültség a 25 kapcsokon és az erősítésszabályozásra hivatott 61 ellenálláson át a 60 erősítőcső vezérlőrácsához jut. E cső katódakörének segítségével úgy szabályozhatjuk a modulált színalvivőhullám nagyságát a világosságösszetevő nagyságához viszonyítva, hogy megkapjuk a helyes színtelenítést. A 64 kondenzátor és a 65 tekercs alkotta soros kapcsolású hangolt kör bizonyos mértékű mellékzárat alkot a színalvivőhullám számára és csökkenti az ellencsatolást a katódakörben úgy, hogy a színalvivőhullám megerősítődik a világoseágösszetevőhöz képest, míg a párhuzamos kapcsolású 63 rezgőkör gátolni igyekszik a színalvivőhullám átvitelét a 60 csőben és így a színalvivőhullámot meggyengíti a világosságösszetevőhöz képest. Ezeket az egymással ellentétes hatásokat a 66 ellenállással úgy szabályozhatjuk be, hogy megkapjuk a helyes színtelenítést. A 60 erősítő kimenőköréből az NTSC-jelfeszültség a késleltető 40 műhálózaton és a 41 sávszűrőn át a 30 katódsugárcső vezérlőrácsához jut, mimellett a 42 berendezés helyreállítja egyenáramú öszszetevőjét. A 40 műhálózat oly méretezésű, hogy a jelfeszültségnek a 40, 41 és 42 jelcsatornán való áthaladási ideje egyenlővé váljék a képvisszaadó rész többi jelcsatornáján való áthaladási idejével. Az Y világosságösszetevőnek az M világosságösszetevőyé való átváltoztatásához szükséges M—Y helyesbítőfeszültség létesítése végett a modulált szmalvivőhullámot a 3,0—4,2 megahertzes frekvenciájú oldalsávjaival együtt a 43a sávszűrőn át az 50 színkrondemodulátcs 88 triódjának vezérlőrácskörébe vezetjük. Ehhez a triódához a 49 fázisszabályozón át eljut az ellenütemű S5 erősítőnek a modulált színalvivőhullám frekvenciájával egyező frekvenciájú kimenőfeszültsége is. Az 50 színkrondemodulátorban az M—Y helyesbítőfeszültség a modulált
