142936. lajstromszámú szabadalom • Vevőkészülék színes távolbalátáshoz

142.936 II Ä 34 transzformátornak, a katódsugárcső 33 huzalrácsához csatlakozó másodlagos tekercsével 167 feszültségosztónak 165 kondenzátorral és 166 fojtótekerccsel sorbakapcsolt egyik része van párhuzamosan kapcsolva. A 167 feszültségosztó nagyfeszültségű HV feszültségforrás két sarka közé kapcsolt úgy, hogy benne körülbelül 500 voltos feszültségesés adódik. Avégből, hogy elkerüljük, hogy a színjelfeszültségek kölcsönösen befolyásolják egymást, előnyös lehet, ha az NTSC-jelfeszültség színalvivőhullámát nem a színkülönbözeti B—Y és R—Y jelfeszültségekkel, vagy a G, R és B alapszínfeszültségekkel moduláljuk, hanem ezekből a feszültségekből összetett modulációs összetevőkkel. Manapság általában ilyen összetett modulációs nagy I és Q összetevőket alkalmaznak, amelyeknek a színkülönbözeti B—Y és R—Y feszültségekhez .viszonyított fázisát és nagyságát a 4a. ábra szemlélteti. A 4. ábra szerinti berendezés arra hivatott, hogy olyan NTSC-j elf észültségét, amelynek színalvivőhulláma az öszszetett modulációs I és U összetevőkkel modulált, alakítson át a 30 katódsugárcső vezérlésére alkalmas módon. A 4. ábra szerinti berendezésben a 167 feszültségosztó csatolópontján adódó egyenfeszültség eljut a katódsugárcső 33 huzalrácsához. Ez az egyenfeszültség a katódsugár nyugalmi helyzetét, amely rendesen mindegyik képsor zöld foezforcsíkjának középvonalában van, eltolja a vörös foszforcsík iránvábsn, amelynek hatásfoka, mint már feljebb említettük, rosszabb a zöld és a kék foszforcsík hatásfokánál. Eme eltolódás következtében a katódsugár hosszabb ideig érinti a vörös foszforcsíkot és rövidebb ideig a kék foszforcsíkot, mimellett ez az időkülönbség olyan nagy, hogy kiegyenlíti a vörös foszforcsík rosszabb hatásfokát. Ez esetben azok az időpontok, amelyekben a katódsugár a zöld foszforcsíkot érinti, a színváltó-vezérlőfeszültség egyegy periódusában nem 180°-os közöknek felelnek meg, hanem ettől eltérő közöknek. Ennek folytán az eddig ismertetett berendezésekkel átalakított NTSC-j elf észül tség nem volna többé alkalmas arra, hogy a színhűség iránt támasztott nagy igényeket kielégítsen és ezért ezt a jelfeszültséget más módon kell átalakítani. Az (1) és (2) egyenletekkel és a további, belőlük leszármaztatott egyenletekkel kapcsolatosan kifejtettük, hogy a katódsugárcsőben végbemenő letapintást Fourier-sorozattal fejezhetjük ki és hogy az egy-egy színváltási periódusban foganatosított számos letapintás eredményeként adódó összetett feszültséget az egyes letapintásokból eredő feszültségek összefoglalásával határozhatjuk meg. Az 1. ábra szerinti berendezés esetében a három alapszínhez tartozó eme feszültségek egyforma nagyságúak és részarányos elosztásúak voltak, a 4. ábra szerinti berendezés esetében azonban ez a részarányosság nem forog fenn. Ha a részarányosság hiányát tekintetbe vesszük, akkor ugyanolyan módon, ahogy az 1. ábra szerinti berendezésre nézve érvényes egyenleteket felállítottunk, felállíthatunk a 4. ábra részére érvényes hasonló egyenleteket is. Ezek az egyenletek azt mutatják, hogy az M—Y helyesbítőfeszültséget értékének 0,4Q-val kell egyenlőnek lennie és hogy az NTSC-jelfeszültség átalakított színalvivőhullámának a 3,6 megahertzes alapfrekvencia alkotta, kb. +1,1 I nagyságú összetevőt, az alapfrekvencia második felhulláma alkotta, kb. +0,77Q nagyságú összetevőt és az alapfrekvencia harmadik felhulláma alkotta, kb. —1,2Q nagyságú összetevőt kell tartalmaznia, mimellett mindezek a nagyságok azon az alapon értendők, bogy Y = 1. A. 4. ábra szerinti 413 berendezés az NTSC-jelfeszültség ilyen átalakítását foganatosítja. A 4. ábra szerinti berendezésben az ellenütemű 35 erősítő kimenőkörében adódó 3,6 megahertzes rezgés, amelyet színvál tó-vezérlőfeszültségként használunk fel, azonos fázisú az NTSC-j elf eszültségnek a katódsugárcső katódájához vezetett, átalakított színalvivőhulláma modulációs I tengelyével. Ezt a 3,6 megahertzes rezgést a 155 transzformátoron át a 154 és 158 diódapárok mindegyikéhez hozzávezetjük. Az NTSC-jelfeszültség modulált szinalvivőhulláma a hangolt 151 és 153 körökön át a 154 diódapárhoz jut és eközben olyan fáziseltolódásban részesült, hogy modulációs I tengelye azonos fázisúvá válik a 154 diódapárhoz vezetett 3,6 megahertzes rezgéssel úgy, hogy szinalvivőhullámnak a modulációs I tengelyben levő modulációs összetevői a 156 tekercsen át a 3,6 megahertzre hangolt 162 körbe jutnak és ott a modulációs I összetevőkkel modulált 3,6 megahertzes, +1,1 I nagyságú alapfrekvenciát eredményezik. A 152 tekercsen és a hangolt 157 körön át a 158 diódapárhoz vezetett eredeti, modulált színalvivőhullám modulációs Q tengelye azonos fázisú a 158 diódapárhoz a 155 transzformátoron át hozzávezetett 3,6 megahertzes rezgéssel, minek folytán a 159 tekercsen át a modulációs Q összetevők jutnak el a 163, 160 és 161 körökbe. A 163 körben a színalvivőhullámnak a 10,8 megahertzes harmadik felhulláma létesül és modulálódik a modulációs —1,2 Q öszszetevővel, a 160 körben pedig a színalvivőhullám 7,2 megahertzes második felhulláma létesül és modulálódik a modulációs +0,77 Q összetevővel. A 161 körben a kisfrekvenciás modulációs 0,4 Q öszszetevő adódik, amely a fentemlített M—Y helyesbítőfeszültséget alkotja, míg a 162, 163 és 160 körökben adódó feszültségek az eltolt nyugalmi helyzetű katódsugárral működő 30 katódsugárcső vezérlésére alkalmas, átalakított színalvivőhullámmá egyesülnek egymással. Ezt az átalakított szinalvivőhullámot és az M—Y helyesbítőfeszültséget a -64 erősítő megerősíti és a 30 katódsugárcső katódájához juttatja, míg az NTSC-jelfeszültség világosságösszetevője a katódsugárcső vezérlőrácsához jut. Az 1., 2. és 3. ábrák szerinti berendezésekben az NTSC-jelfeszültség 3,6 megahertzes színalvivőhullámának zöld színösszetevője nem demodulálódott és ezért az állandó világosság elvének fenntartása végett, mind a szinalvivőhullámot, mind ennek második felhullámát helyesbíteni kellett az M-— Y helyesbítőfeszültséggel. A 4. ábra szerinti berendezés ennek ellenében a zöld foszforcsíknak a színváltó-vezérlőfeszültség 180°-tól eltérő fázispontjain való gerjesztése következtében bizonyos mértékben Hp-noduiália az alapfrekvenciájú színalvivőhullám zöld színösszetevője is. Ennek a demoduláciőnak a mértékét a katódsügár nyugalmi helyzete eltolódásának megfelelő méretezésével úgy szabályozhatjuk, hi,gy az alapírekvenciás szmalvivőhullámból az állandó világosság elvének fenntartásához elegendő zöld színösszetevőt nyerjünk. Ez esesiben a 161 körben létesített M—Y helyesbítőfeszültséggel csak a színalvivőhullám nagyobbrendű modu-