142927. lajstromszámú szabadalom • Aratógép, főleg fű- és más efféle termények vágására és kezelésére

142.927 3 nének, mely a fűszálakra végleges ütéseket mér. Más szavakkal, a forgó 'vágószervek a füvet vagy más terményt bizonyos mértékben széjjelszakítják és meggátolják, hogy a fűszálak csomókká álljanak össze. így tehát valamennyi fűszál, mihelyt a —20— verőszervet elérte, ebbe hosszirányban be­húzatik, minek következtében a maximális verő­hatásnak van kitéve. Ennek következtében a fű­szálak sejtjei összezúzódnak és a bennük foglalt le­vek felszabadulnak, illetve a fűszálakból kiszi­várognak. Ez igen fontos ott, ahol a kezelt füvet, takarmányozási célokra, silókba rakják, mert a sza­baddá vált nedvek a széttépett szálakkal együtt maradnak és tetemesen fokozzák azok tápértékét. A —20—• verőszerv pl. lényegében hengeralakú —31— tokból áll (4., 5. ábrák), mely tok egyik ol­dalon nyitott, másik oldalon pedig zárt* A tok zárt —32— oldalát hozzá rögzített —33— hüvely töri át, mely bizonyos mélységig a tokba hatol, de hát­rafelé is nyúlik. A tok elülső és hátsó végén elren­dezett —34— csapágyakban a hüvellyel koncentri­kus.—35— tengely van ágyazva. E tengely hátsó végén, a hüvelyen kívül, —37— szíjjal hajtott (2. ábra) —36— tárcsa van elrendezve (5. ábra) a —35— tengely végére —35a— csavaranya van rá­' csavarolvá, mely a —36—• tárcsa központos, gyűrűs részére támaszkodik. A hüvely és a tengely közötti —38—• gyűrűs tér rendesen hatszögű fejjel ellátott —39— csavarral elzárt, zsírozó- vagy kenőnyíláson át, vagy pedig kenőszelencéből zsiradékkal tölthető meg. Távolságtartó szervként —44—• cső illeszthető a —35— tengelyre, mely —34— csapágyak között foglal helyet. —41— olajtömítőgyűrűk vannak a —34— csapágyak és a"—33— hüvely között, cél­szerűen kapcsolatban a tengely megfelelő részeire illes/tet* tömít'gyű "'ikkel. A —35—• tengely elülső, —42— csavarmenetes részén az ez utóbbira csavarolt —44— csavaranyá­ra támaszkodó, négyszögletes —43— gyűrű van rögzítve. E gyűrűnek-négy oldalára egy-egy lapát van ráhegesztve, mely lapátok egyesített ventillá­tort és verőt alkotnak. Mindegyik —45— lapátnak A szélességi mérete (5. ábra) lényegében egyenlő a hengeres tok tengelyirányú méretével és lapos —45a— része van (4. ábra.), mely a< négyszögletes —43— gyűrű (5. ábra) megfelelő oldala mentén fekszik és arra rá van hegesztve. Minden egyes la­pát A szélességi mérete a lapát„szabad végén na­gyobb a lapát belső végén mért szélességénél, mért minden lapát —45b— homlokéle előre van hajlítva. Az egyes lapátokat a .—45c— vonal körül 30°-os szöggel való kihajlításával deformáljuk, mely vonal lényegében egy síkban fekszik a —43— gyűrűnek azzal az oldalával, melyre a lapát rá van hegesztve. Ez a deformáció minden egyes lapátnak ferdesé­get kölcsönöz. A lapát deformált részeinek szabad —45d— éle ívelt, úgyhogy valamennyi lapátnak szélső élei a —35— tengely hosszközép-vonalától egyforma távolságban vannak. A —31— tok homlokfalának előrenyúló, gyűrű­alakú —46— beömlési száj része van, mely a —35— tengellyel koncentrikus. Ebbe a száj részbe szívja be a kombinált ventillátor és verő által létesített huzat a füvet vagy más terményt. Az előrenyúló —46— száj rész a —31— tokhoz képest excentri­kus helyzetű. A tok kerülete kb. a B pontnál (4. ábra) olvad be a —46— gyűrű sugarába és e pont­tól kezdve a sugár fokozatosan növekszik mindad­dig, míg a —47— kiürítőhely egyik —47a— olda­lába be nem olvad. A —-47— kiürítőtoldat a tok­ból felfelé nyúlik. A kiürítőtoldat ellenkező —47b— oldala a tok görbe kerületérvek legkisebb sugarú B részéhez csatäßkozik úgy, hogy a tok „ciklon"-tí­: pusú fújtató alakját veszi fel. Ily módon a ciklon­típusú —47a— oldal dőlése folytán a tok kiürítő­toldatának keresztmetszete, kissé növekszik. A jelen találmány szerinti berendezésnél a fű vagy más termény, a tokban fellépő fokozott szí­vóhatás folytán, kénytelen közvetlenül a —45— verőlapátok és a —31—• tok fala között átvonulni és ennek következtében oly helyzetbe kerül, mely­ben a forgó verő és a tok közötti térnek hosszában terül el úgy, hogy szétzúzódik. és megmunkálásnak van alávetve a fűnek vagy más terménynek a tok­ba való behúzásával és az onnan való távozás se­bességével arátiyos sebességgel. Ebből kitűnik a for­gó-vágószervnek a —21 vezeték szájnyílásába be­szívott, a fűre kifejtett fentemlített hatásának fon­tossága, eltekintve attól a nagy előnytől, mely a fűnek közvetlen levágása után a fent ismertetett módon való kezelésétől ered. Ez a kezelés sokkal előnyösebb annál a szokásos eljárásnál, melynél a füvet levágják és betakarítás előtt lazán a helyszí­nen hagyják. Ekkor ugyanis a levágott fű kiszá­rad, vagy kezelése előtt megrothad és gyakran me­laszt, vagy más idegen anyagot kell hozzákever- a nünk, hogy a silóból kiemelve emészthető legyen. A —31—• tok elülső falához a —46—• gyűrűvel kötött szájhoz a kiszélesedő —21— vezeték hátsó vége van erősítve. E vezeték hátsó részének lénye­gében négyszögkeresztmetszete van és felső olda­lán csuklós —48— csappantyúja van, melyet rugó­val terhelt —49— harántrúd tart rendesen zárva. A csuklós csappantyú a —46— gyűrűhöz van erő­sítve, vagy e gyűrűre támaszkodik. Szükség ese­tén az anyagot közvetlenül vezethetjük a nyíláson át, mely célból a csappantyút, vagy felső falat fel- _ emeljük. A levágott termény közvetlen bevezeté­sére akkor kerül sor, ha nincs szükség arra, hogy a terményt a forgó vágószervek hatásának tegyük ki, vagy pedig ha a gép nyugalomban van és a kezelendő anyagot asztagból vezetjük a gépbe. A négyszögkeresztmetszetű vezetéknek kereszt­metszeti felülete, a forgó verőnek —46— gyűrűjé­vel ellentétes végén, a verő szájnyílásának lehető­leg nagy részét fedi. A —21— vezeték négyszög­letes, hátsó része, mely csuklós —48— csappantyú­val van ellátva, —50— lemezt hord, mely az —51— orsó útján, a vágószerv —46— szájrészének pere­méhez van erősítve, mely orsó fejé meg van fúrva, harántirányú —53— csap felvételére, mely az —54—• szemölcspáron megy át. A szemölcspár két —55— rúddal egy darabban van. E részeik együttesen megfordított U-alakú kapcsot alkotnak, mely a —20—• verőt a középső —5—• kerettaghoz erősíti. Az —53— orsó az —55— rudak ellentétes, felső végeit, a szorítóhatás töké­letesebbé tételére; összehúzza. A forgó vágószervék előtt —56— védősín van elrendezve, mely kapcsolatban azzal, hogy a —21— vezeték a vágószerveken részben túlnyúlik, kielé­gítő védelmet nyújt a munkások sérülése ellen. A vágószervek síkjának a talajhoz képest törté­nő emelése és süllyesztése a —19— fogantyúval történik (3. ábra), mely az —58— konzolon elhe­lyezett csapágyban ágyazott —57— vezetőcsavar

Next

/
Thumbnails
Contents