142910. lajstromszámú szabadalom • Eljárás p-fenetidin előállítására

Megjelent: 1956. január hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.910. SZÁM 22. d. OSZTÁLY - FA~226. ALAPSZÁM Eljárás p-fenetidin előállítására A magyar állam, mint a feltalálók, Farkas Lóránd, Székely Pál, dr. Marton József, Nagy Iván és Iván László budapesti lakosok jogutóda. A bejelentés napja: 1949. június 8. A p-fenetidin előállítására sokféle eljárás ismeretes. Ezek közül többnél kiindulási anyagként p-nitroklórbenzolt használnak, amikoris a p-nitroklórbenzolt alkoholos közegben katalizátor jelenlétében nátronlúggal főzik, majd a kapott nirofenetolt redukálva extrakciós úton kinyerik a p-fénetidint. Katalizátorként káliumszulfitot, rézgliceridet alkalmaznak, vagy pedig levegőbefuvatással katalizálják a folyamatot, hogy megakadályozzák az azoxivegyületek képződését. A nitrofenetol redukciójára az iparban két megoldás, honosodott meg: vagy kénnátriummal, illetve nátriumdiszulfiddal, vagy pedig a Béchamp-féle eljárással történik a redukció. Az utóbbi esetben a p-fenetidin a nagymennyiségű vasiszap mellől előzetes fűrészporos bekeverés után benzolos, illetve toluolos extrakcióval nyerhető ki. A találmány szerinti eljárás alapját az a felismerés képezi, hogy az azoxivegyületek képződése előnyösen akadályozhatok meg több oxidációs fokozattal rendelkező fémek oxidjaival, valamint, hogy a nitrofenetol redukciójánál kapott vasiszap mellől a fenetidin vizes alkoholos kezeléssel kinyerhető. . A több oxidációs fokozattal rendelkező fémoxidok közül sikerrel alkalmazhatók azok, amelyek nátronlúggal sót adnak. Legmegfelelőbbnek a finom elosztású, mesterséges mangándioxid bizonyult, amelyet előzetesen nátronlúggal kezeltünk. Az így keletkező nátriummanganit, mint antioxidáns szerepel a reakció során. A folyamat alatt keletkező nitrofenetol redukálását a Béchamp-féle vasforgácsos eljárással végezzük. A fentebb ismertetet költséges^ sok készüléket és nagy anyagfelhasználást igénylő extrakció helyett a fenetidint úgy választjuk el a vasiszap mellől, hogy a redukció végén annyi alkoholt— célszerűen a nitrofenetol gyártásánál: visz-' szanyert vizes alkoholt — adunk a rendszerhez, hogy az eredetileg két folyadék fázis — fenetidin és víz — egy fázissá alakuljon át, mely vizes-alkoholos fenetidin oldatból áll, majd a szeszes oldatból először az alkoholt ledesztillálva, végül célszerűen vákuumban desztillálva tiszta p-fenetidint nyerhetünk. A találmány szerinti eljárást az alábbi példa szemlélteti: 90 g p-nitroklórbenzolt 180 ml 96°-os szeszben feloldunk, majd szuszpendálunk benne 80 g nátronlúgos kezeléssel előzetesen aktívált mesterséges finomra őrölt mangándioxidot. 60° C-on keverés mellett 5 1 alatt 160 ml alkoholban oldott 15,6 g nátronlúgot adagolunk be. Közben a hőmérsékletet egyenletesen 70°-ra emeljük. Következő 5 óra alatt ismét beadagolunk 15 g nátronlúg 160 ml alkoholban készült oldatát, majd ennek befejeztével 80°-ra fűtünk fel lassan — 2 óra alatt, majd 18—20 óra hosszat ezen a hőfokon keverünk. Ezután szűréssel eltávolítjuk a változatlanul maradt mangándioxidot, a szüredékről a szeszt lehajtjuk és a p-nitrofenetol ömledéket 250 ml jeges vízre eresztjük. A megszilárdult p-nitrofenetolt vízzel többször mosva megszabadítjuk a sótól és a nátronlúg, nitrofenol nyomoktól, majd leszűrjük. A száraz termék súlya: 80—82 g derm, pont 57—58 C°. A kapott 80 g p-nitrofenetolt ezután 50 ml víz, 1,6 ml hangyasav és 100 g vasporral Béchamp szerint redukáljuk. A redukció befejeztével 1,5 g szódával neutralizáljuk az elegyet és 90 ml 90—92°-os szeszt adagolunk be. Rövid keverés után ülepítünk, az oldat tisztáját szűrőre visszük, majd újabb 90 ml szesszel felkeverve az egész redukciós elegyet szűrőre visszük. A szüredékről normális nyomáson lehajtjuk a szeszt, majd a fenetidint vákuumban desztillálva tisztítjuk. Nyeredék 53—56 g p-fenetidin. A man'gándioxid időnkénti regenerálással és pótlással újra felhasználható.