142892. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rétegellenállás előállítására

Megjelent: 1956. január hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.892. SZÁM 21. c. 54-56. OSZTÁLY — De—87. ALAPSZÁM Eljárás rétegellenállás előállítására A Magyar Állam, mint a feltaláló dr. Dénes Péte^ oki. gépészmérnök, Budapest, jogutóda A bejelentés napja: 1950. március 2. A találmány eljárás rétegellenállások készítésére. Ismeretes ilyen ellenállástestek készítése oly módon, hogy szigetelőtestre szórással, mártással ellenállásmasszát visznek fel, amely vezetőrészecskék és szigetelőrészek oldatának szuszpenziójából áll. Ugyancsak ismert az az eljárás is, hogy az ellenáUásmasszámól az önmagában ismert filmkészítési eljárással különböző vastagságú filmet gyártanak. A rétegellenállásokkal szemben támasztott műszaki követelmények egyrészt a gyártás olcsósága, egyenletessége, másrészt bizonyos villamos feltételek kielégítése. Ezen feltételek között különösen potenciómétergyűrűk esetében nagyjelentőségű az álló és mozgó zajfeszültség nagysága. A szórással és mártással felvitt rétegek nem elég egyenletesek a homogén-gyártás biztosítására, másrészt az oldószer eltávozása után a visszamaradó massza struktúrája nem kedvező a zajfelszültség szempontjából. Lényegesen jobb eredmények érhetők el önálló filmek készítésével; ezek hátránya azonban egyrészt az, hogy a vezetőanyaggal terhelt filmek mechanikailag gyengék, szakítással, kopással szemben nem ellentállóak, másrészt az, hogy csak egyöntetű, tehát lineáris karakterisztikájú ellenállás szalagok készíthetők így, amelyek álló ellenállás értékekhez megfelelők, de potenciómétergyűrűkhöz nem. Ez utóbbiaknál ugyanis a kontaktozás és a különböző nemlineáris karakterisztika követelmények miatt többféle összetételű massza egymás melletti elhelyezése szükséges. A találmány eljárás rétegellenállások készítésére, amelyet az jellemez, hogy szigetelőanyagból' készült hordozólapra filmöntési eljárással egy —, illetve egyszerre, vagy egymás után, több különböző összetételű ellenállásmasszát visznek fel, egymás mellé, illetve részben vagy teljesen- egymás fölé. A találmány szerinti eljárással a fenti hátrányok teljesen kiküszöbölhetők. A gyártás a filmöntési módszer alkalmazásával tömeggyártásszerű és teljesen homogén. Az öntött réteg az oldószer eltávozása után a zajfeszültség szempontjából kedvező struktúrával alakul ki és ugyanazon anyagok alkalmazása mellett a zajfeszültség a filmöntött rétegnél csak tört hányada a szórt rétegének. Az önálló filmmel szemben az az előnye, hogy a réteg mechanikai szilárdságát az alaphordozó biztosítja, másrészt a kívánt karakterisztikájú potenciómétengyűrű a különböző masszák egymás mellé öntésével könnyen állítható elő. A szigetelőanyaghordozó minden olyan anyag lehet, amely az üzem közben előforduló max. 100 C° hőmérsékletet bírja és összetételét az atmoszférikus behatások alatt nem változtatja meg. így, mint legolcsóbb anyag a papír is tekintetbe jöhet, amelyet a nedvszívás csökkentése érdekében ismert anyagokkal lehet impregnálni. Jó eredményeket ad ebből a célból a krómzselatinba ágyazot báriumszulfátréteg. A szigetelő hordozók előállíthatók azonban önmagában ismert filmkészítési vagy fröccsöntési eljárással a legtöbb műanyagból is, mint pl. polivinilklorid, polisztirol, cellulózeacetát, cellulózexantogenát stb. A szalag ol» csóbbá tétele érdekében a műanyagok olcsóbb szerves vagy ásványi töltőanyagokkal, pl. papírliszt, faliszt, kaolin stb. is tölthetők. Egyes műanyagok, mint pl. a teljesen kondenzált fenol- és karbamidgyanták annyira merevek, hogy a gyártás közben szükséges hajlékonysággal nem rendelkeznek. Ezeket az anyagokat előbb alacsonyabb hőmérsékleten kell kezelni, miáltal a gyártáshoz szükséges mechanikai szilárdságot megkapják és még elég rugalamsak; a végső kondenzálás a gyártás oly fázisában történik, amikor a rúd hajlékonyságára már nincs szükség. A rétegellenállást szolgáltató ellenállásmassza két fő részből áll: a vezetőrészecskékből és a beágyazó ellenállásrészecskékből. Ezenkívül megemlíthetők a massza előállításához szükséges oldószerek és lágyítószerek is, amelyek azonban a fajlagos ellenállás érték kialakításában lényeges szerepet nem játszanak. A vezetőrészecskék állhatnak a villamos áramot jól. vezető vagy félvezető bármely anyag finoman elosztott részeiből, mint pl. grafitpor, korom, fémpor, fémötvözet, fémszulfidpor, egyes porított fémoxidok stb. Az értékszórás nélküli folyamatos gyártás és a réteg homogenitása szempontjából célszerű, hogy a vezetőrészecskék minél finomabb és minél egyenletesebb eloszlásúak legyenek.