142889. lajstromszámú szabadalom • Széngyalu

Megjelent: 1956. január hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.889. SZÁM 5. b. 34-40. OSZTÁLY - CA-51. ALAPSZÁM Széngyaly A Magyar Állam, mint a feltaláló, Csapó János és Városi Ferenc ózdi lakosok jogutódja, Budapest A bejelentés napja: 1951. április 9 A találmány széngyalu, amely különböző települési, ill. kőzet viszonyok mellett, mennyiségi és minőségi tekintetben kedvezőbben dolgozik, mint az ismeretes szénfej tógépek. Lényege az, hogy a géptörzset fejtő állásában, a főte és talp között, annak az erőnek reakciója rögzíti, amellyel a szénfal a behatoló késeknek ellenáll. Lényeges jellemzője a találmánynak még az is, hogy a hidraulikus működtető szerkezetében, a szállított nyomófolyadék mennyiséget, a nyomófolyadék nyomása, automatikusan szabályozza-A széngyalu késeit a géptörzsből előrenyomott gyalufej-tőke a fronttal párhuzamos irányban nyomja a szénbe. E munkafázis után a géptörzs a gyalufejtőke után húzódik, ebben az újabb helyzetében a főte és talp között a gyalufej tőkéből kitolt tárnokkal rögzítődik. A lerepesztett, darabos szén a front mellé fektetett kaparószalagra esik, amely azt hátra továbbítja. A széngyalu robbantóanyag használata nélkül, lényegesen kisebb kiszolgáló személyzet mellett, az időegység alatt lényegesen több és darabos, tehát jobb minőségű szenet szolgáltat, mint a felapró* zással, ill. robbantással működő fejtőgépek. A széngyalu magánjáró, hajtását a fejtőmunkához tartozó műveletekhez is, egyetlen motortól kapja. A mellékelt rajzok ábrái a találmány szerinti széngyalu egy kiviteli alakját tüntetik fel, vázlatosan. Éspedig: 1. ábra oldalnézetbe mutatja a főtetalp közé befeszítve és a szénréteg felső részének jövesztesére beállított széngyalut; 2. ábra a széngyalu oldalnézete repesztő löket végén; 3. ábra a széngyalu oldalnézete az alsó szénréteg lerepesztéséhez visszahúzott gyalut mutatja; 4. ábra a széngyalut egy alsó szénrétegi repesztő löket végén; 5. ábra a széngyalut oldalnézetben a fejtőfej tőkének a főtetalp közötti kitámasztott helyzetében mutatja; 6. ábra a széngyalu oldalnézetben, az újabb repesztő helyzetbe való kitámasztott állásban; 7. ábra a széngyalu vontatási helyzetében; 8. ábra a széngyalu hátnézetben; 9. ábra művelési vázlat; 10. ábra a nyomófolyadékszivattyú keresztmetszetben; « 11. ábra a nyomószivattyút szabályozó szerkezet vázlata, részben metszete; 12. ábra a gyalufej-tőke vezérlő szerkezetének vázlatos rajza; 13—15. ábra a kitámasztókarok végződésének 3 kiviteli alakja; 16. ábra az elülső vonszoló kerék csapágyazása vázlatosan. A találmány szerinti széngyalu törzse (1—8. ábra) áll az (1) hajtómotorból, amely a (2) tokba helyezett ékszíjhajtással, a (3) tokban elhelyezett fogaskerék hajtóművön át hajtja meg a (4,40 felső és alsó kitámasztó karokat a géptörzs (4") csapjai körül, a (7) ábrán feltüntetett járó helyzetükből a géptörzset kitámasztó helyzetükbe emelő (5) tárnokát, továbbá a (6) olajszivattyút, (7) vomszolókerekeket hajtó (8) tengelyt. A (3) hajtóműbe a meghajtandó elemeknek egymástól független, be-és kikapcsolása céljából, ismeretes, nem ábrázolt szerkezetű tengelykapcsolók vannak beépítve. A (6) olajszivattyú szolgáltatta nyomófolyadék a (9) henger (10) dugattyú rúdja külső végén hordja a tulajdonképpeni szerszámokat — a (12) gyalukéseket — tartó (11) gyalufej tőkét. A (12) kések (12,) kerete a (11) tőkéhez képest fel-, leállítható. E mozgásához a hajtást a (13) hidraulikus közlőművön, ill. elosztón keresztül kapja. Ugyancsak a (13) közlőművön át kapja hajtását a (11) gyalufej tőkében elhelyezett, két (14,14') tám is, amely tárnok a gyalufej tőkéből kinyomva, a főte és a talp között rögzítik a széngyalu testet azalatt, amíg a géptörzs az 5. ábrán látható helyzetéből a 6. ábrabeli helyzetébe — a (15,15') vezetőrudak által vezetve — a (14,14') tárnok által rögzített (11, 12, 13) részek után — a nyomófo-