142884. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nitrilkaucsuk-vulkanizátumok ragadóssá tételére
Megjelent: 1956. január hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.884. SZÁM 39. b. 1—11. OSZTÁLY - BO-309. ALAPSZÁM Eljárás nitrilkaucsuk-vulkanizátumok ragadóssá tételére A Magyar Állam, mint a feltaláló dr. Bodoni László budapesti lakos jogutóda A bejelentés napja: 1953. február 12. Ismeretes, hogy a nitrilkaucsukokból készült keverékek rossz tapadást mutatnak. Ez a tulajdonság abban nyilvánul meg, hogy pl. nitrilkaucsuk-keverékből készült préscikkeknél a toldatok könnyen szétválnak vászonbetétes cikkeknél pedig a vászonbetét vulkanizálás után a vulkanizátummal érintkező felületen igen rossz tapadást mutat, úgy, hogy az 1 cm hosszra vonatkoztatott tapadási szilárdság a 0.5 kg-ot sem éri el. A nitrilkaucsukok e rossz tapadó tulajdonságán eddig úgy igyekeztek segíteni, hogy a keverékhez fenyőgyantát, bitument, kumarongyantát és természetes gumit adtak. Az adagolandó gyanta mennyisége a keverési technológia szerint különböző volt, 5%-on felüli gyanta adagolás azonban azzal a. veszéllyel járt, hogy a keverék a hengerszékre felragad. Természetes guminak a keverékhez való adagolása javított ugyan a nitrilkaucsuk-keverék tapadásán, de ugyanakkor rontott a vulkanizátumnak szénhidrogénekkel szembeni ellenállásán, ami pedig nitrilkaucsukok esetén elsőrendű követelmény. A fent vázolt eljárásnál 5% gyanta és 10% természetes gumi adagolásával sikerült a vulkanizátum tapadását annyira növelni, hogy a tapadási szilárdság elérte az 1-^1,5 kg/cm értéket, amely érték "azonban igen sok esetben még mindig nem kielégítő. Azt találtuk, hogy a nitrilkaucsukok tapadása az eddig elértnél sokkal nagyobb mértékben növelhető olymódon, hogy a keverékhez természetes gumi helyett polivinilkloridot adagolunk, amely eljárásnak a tapadás-növelő hatáson felül még két másik előnye is van: a polivinilklorid a szénhidrogénekkel szembeni ellenállást nem rontja, mint a természetes gumi, hanem inkább javítja, továbbá, míg a természetes gumi a nitrilkaucsukban igen nehezen diszpergálódik, addig a polivinilklorid abban jól oldódik és könnyen diszpergálható. Azt találtuk továbbá, hogy a tapadás méginkább növelhető azáltal, hogy vulkanizálást késleltető anyagot viszünk a keverékbe, vagy — ami ugyanazt a célt szolgálja — ha a vulkanizálást kén helyett etilénpoliszulfiddal hajtjuk végre. Ezáltal ugyanis a keverék alkatrészei hosszabb ideig érintkeznek egymással plasztikusabb állapotban, aminek hatása a tapadás növekedésében jelentkezik. A találmány szerinti eljárás eredményét a következő példa mutatja, amelyre azonban egyáltalán nem korlátozzuk magunkat-Példa: A találmány szerinti nitrilkaucsuk-keverék összetétele: Perbunán 514.— gr P. V. C. por GN 110.— gr Etilénpolisulf. 8.— gr DM. gyorsító 8.— gr Aktívkorom 200.— gr Horg. szürke 26.— gr Stearinsav 24.— gr Fenyőgyanta 26.— gr Bitumen 26.— gr Kőszénkátrány 170.— gr Vaselin 100.— gr A keverék vulkanizálása gőzkazánban, fáslizva, 3 atm. nyomás mellett 60 percig történt. Az így kapott vulkanizátum technológiai tulajdonságai : Szakítási szilárdság 1,16 kg/mm2 , maximális nyúlás 850%, duzzadás szobahőfokon: benzinben 2,2%, Diesel-olajban 1,2%, MK. olajban 1,6%, petróleumban 2,5%j. Tapadási szilárdság: keverék — keverékhez 4,6 kg/cm; a keverék anyagának benzolos oldatával kent szövet tapadása a keverékhez 3,6 kg/cm. A keverék laboratóriumi keverőhengeren készült. A keverékhez használt etilénpolisulfid rendes kereskedésbeli Thiokol volt. Szabadkéntartalom 0,5%, ossz. kéntartalom 58%, acetonos kivonat 0,56%, szénszulfidos kivonat 10,6%. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás nitrilkaucsuk vulkanizátumok ragadóssá tételére azzal jellemezve, hogy a keverékhez vulkanizálás előtt polivinilkloridot adagolunk.
