142882. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-vinil-5-metil-2-pirrolidont tartalmazó polimerek és kopolimerek előállítására
Megjelent: 1956. január hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.882. SZÁM 12. p. 1-5. OSZTÁLY - BA—780. ALAPSZÁM ' Eljárás N-vinil-5-metil«2-pirrolidont tartalmazó polimerek és kopolimerek előállítására A magyar állam, mint a feltaláló, Bácskai Róbert kutatóvegyész jogutóda A bejelentés napja: 1954. július 21 A polivinillaktámok főleg a gyógyászatban tettek szert nagy jelentőségre. Ismeretes, hogy a polivinilpirrolidont, e vegyületcsoport legjelentősebb képviselője megfelelő körülmények között, mint vérpótlószer kitűnően alkalmazható (NÉM. SZAB. 738.994). A polivinillaktámok és különösképpen a polivinilpirrolidon előállításával több eljárás is foglalkozik (FRANC. SZAB. 879.293, NÉM. SZAB. 737.663, NÉM. SZAB. 738.753). Az említett szabadalmak e módszert néhány modellvegyület (N—vinil—2—pirrolidon, N-r-vinil—2—piperidon. N—vini—kaprolaktám) megvizsgálása után az az N—vinillaktám típusú vegyületek polimerizációjára általánosítják. E megállapításokkal ellentétben vizsgálataim alapján a 879.293 FRANC SZAB.-ban ismertetett és peroxidokkal katalizált polimerizáció az N—vinil—5—metil—2—pirrolidon, tehát egy oldalláncban szubsztituált vinillaktám CH2—CH2 I I HsC—CH C=0 I CH=CH2 N—vinil—5—metil—2—pirrolidon esetén néni alkalmazható. Ha az említett szabadalomban megadott kivitelezési módnak megfelelően kezeljük az N—vinil—5—metil-—2—pirrolidont, akkor polimert nem kapunk és csak magas hőmérsékleten, 120° C felett következik be részleges polimerizáció, az így kapott termékek azonban csak gyengén viszkózus, szobahőmérsékleten sohasem szilárd, szötétszínü és kellemetlen szagú kis polimerizáció fokú anyagok, amelyek gyógyászati célra nem alkalmasak. E hátrányok kiküszöbölésére alkalmas módszert dolgoztam ki poli—N—vinil—5—metil—2—pirrolidonok előállítására. Az eljárás lényege abban áll, hogy a polimérizácíós rendszerből a jelenlévő molekuláris oxigént a legtökéletesebben eltávolítom, majd peroxid hozzáadása után a monomert 40—100° C-ig terjedő hőmérsékletre melegítem. Megfigyeléseim szerint ugyanis az oxigén az N—vinil—5—metil—2—pirrolidon peroxidokkal katalizált polimerizációját akadályozza. A levegő oxigénjének eltávolítása történhet valamilyen inertgáz, pl. nitrogén, hidrogén, a rendszerbe történő bevezetésével a polimerizáció tartama alatt. A fentebb vázolt követelmény betartásával a polimerizáció oldószerben, vagy oldószer nélkül rövid idő alatt alacsony hőmérsékleten elvégezhető. A kapott polimerek szilárd, fehér, szagtalan anyagok, molekulasúlyuk tetszés szerint változtatható, a gyógyászati követelményeknek megfelelők. A módszer használhatósága azonban tovább is fejleszthető. N—vinil—5—metil—2—pirrolidon és N—vinil—2—pirrolidon kopolimerek előállítását az oxigén jelenléte szintén lehetetlenné teszi, ha azonban a már fentebb megjelölt módon járunk el, a kopolimerizáció simán elvégezhető. Az így nyert kopolimerek gyógyászati jelentőséggel bírnak. Példák 1. 10 g N—vinil—5—metil—2—pirrolidonhoz 0,03 g H202 -t tartalmazó 30%-os N 2 0 2 t adunk. A folyadékon erős tempóban oxigénmentes nitrogéngázt buborékoltatunk keresztül, majd a reakciókeveréket 80° C-ra melegítjük. Rövid idő után a folyadék erősen viszkózussá válik és felhabzik. 1 óra múlva teljesen szilárd lesz, ami onnan is észlelhető, hogy a gázáram leáll. A kapott termék kemény, szagtalan, erősen fénytörő anyag, amely mozsárban elporítható és vízben jól oldódik. 2. 7 g N—vinil—5—metil—2-^-pirrolidon és 3 g N—vini—2—pirrolidon keverékéhez 0.03 g H202-t tartalmazó 10%-os H^Oa-t adunk. Az 1. példában megadott módon járunk el és 1 óra múlva a folyadék megszilárdul. A kopolimer szintén erősen fénytörő, vízben jól oldódó anyag.
