142875. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az 1,3-dialkil-xantinok származékainak előállítására

142.875 száraz nitrogénáram átvezetésével 3,9 rész nátrium­amidot adagokban viszünk be. A cserebomlás be­fejezése után hűtünk, majd 8,0 rész foszgént 100 rész toluolban adunk hozzá és 24 óra hosszat 0— 10°-on kavarunk. Ezután a fölös foszgén eltávo­lítására 300 rész toluolt lepárlunk, a maradékot hűtjük, 8 rész dietilamint adunk hozzá és az egé­szet 60°-o>n tartjuk, míg a cserebomlás be nem fe­jeződik. Hűtünk, szűrünk és besűrítünk, amire az 1,3-dietil-7- dietil-ikarbaminil-xantin kikristályoso­dik. Éterből átkristályosítva 89—91,5°-on olvad; forráspontja 0,2 mm nyomáson 166°. 3. példa. 28 rész l,3-dietil-7-karbetoxi-xantint (olv. p. 94— 96,5°) 200 rész absz. alkoholban melegen oldunk és 300 rész hidegen telített alkoholos dimetilamint adunk hozzá. Néhány napig szobahőmérsékleten -állni hagyjuk, majd a képződött nyers l,3-dietil-7--dimetil-karbaminil-xántint lepároljuk. Forráspont­ja 0,45 mm nyomáson 182°. Acetonból átkristályo­sítva 110,5—lÍ3g -on olvad. 4. példa. 20,8 rész 1,3-dietil-xantint 100 rész etil-izocianát­tal autoklávban 5 óra hosszat 100—110°-on heví­tünk, majd a fölös etil-izocianátot lepároljuk. A maradékot éterben átkristályosítjuk. A jó hozam­mal nyert l,3-dietil-7-etil-karbaminil-xantin 110,5— , 112°-on olvad. 5. példa. 22,4 rész l,3-dietil-2-tio-xantint 300 rész absz. alkoholban oldunk és olyan oldatot engedünk hoz­záfolyni, amelyet 2,3 rész nátriumból 100 rész absz. alkoholban készítettünk. Ezután az alkoholt vá­kuumban lepároljuk. A porított maradékot 200 rész ecetészterben szuszpendáljuk, szobahőmérsék­leten 10,7 rész dimetil-karbaminil-kloridot csöpög­tetünk hozzá és az egészet 3 óra hosszat vissza­folyatón főzzük, végül pedig további 300 rész ecet­észterrel rövid ideig foiiraljuk -és nucs-iszűrőn for­rón levonjuk. Lehűléskor a szüredékből az 1,3-di­etil-2-tio-7-dimetiL-karbaminil-xantin kristályos alakban válik ki. Alkoholból átkristályosítva 177—178,5°-on olvad. 6. példa. 28 rész l,3-dietil-7-karbetoxi-xantint 100 rész tö­mény absz. alkoholos ammóniával hidegen össze­hozunk és szobahőmérsékleten hosszabb ideig zár­tan tartjuk. Feldolgozás után az l,3-dietil-7-karba­minil-xantiht nyerjük, melyet ugyancsak előállít­hatunk nitrokarbamidból és 1,3-dietil-xantinnát­riumból, valamint alkálicianátokból és 1,3-dietil­xantinból is. ' Az előbbi példák analógiájára egyebek közt az alábbi vegyületek is előállíthatók: Olv. p. Cb 1. l,3-dimetil-7-dimetil-karbaminil­-xantin 167—171 2. l,3-dimetil-7-dietil-karbaminil­-xantin 131—-133 3. l,3-dietil-7-metilkarba'rmnil­-xantin 139,5—142 4. 1,3-dietíl-7-di^n-propilkarbaminil­-xantin 101—102,5 5. l,3-dietil-7-piperidmo-karbonil­-xantin 98—100,5 6. l,3-dietil-7-morfolino-karbonil­-xantin 132—133,5 7. l,3-dietil-7-pirrondino-karboml­-xantin 133—135 8. l,3-dietil-7-dietil-karbamiml-2--tioxantin 88—90,5 9. l,3-di-allil-7-dimetil-karbaminil­-xantin 104—105,5 10. l,o-di-allil-7-dietil-karbaminil­-xantin 62—64 11. l,3-di-n-propil-7-dimetil-karba­minil-xantin 111,5—113 12. l,3-di-n-propil-7-dietil-karbaminil­-xantin 53—56 13. l,3-di-n-propil-7-etil-karbáminil­-xantin 100,5—102 14. l,3-di-izobutil-7-dietil-karbaminil­-xantin 106—108 15. l,3-di-n-butil-7-dimetil-karbamiinil­xantin 96—98 16. 1,3-di-n-butil-7-etil-karbaminil­-xantin 105,5—106.5 17. l,3-di-n-butil-7-dieril-karbaminil­xantin 53,5—55 Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az 1,3-dialkil-xantinok származékainak előállítására, azzal jellemezve, hogy Rt — N­I X=C -CO I C­,CO — N< •N< •R.. SR* ^ C —R-, R2 — N - C — W általános képletű vegyületeket — melyekben Rt és R 2 alkil- vagy alkenilmaradékok, R^ és R4 hidrogén vagy kismolekulasúlyú alkil­vagy alkenilmaradékok, vagy a nitro­génatommal együtt egy alkilénimino­maradék is 5—6 gyűrűtaggal, vagy morfolinomaradék, hidrogén vagy kismolekulasúlyú alkil­maradék, és O vagy S — Rs X olymódon állítunk elő, hogy reakcióképes karfoa­minsavszármazékokat — melyek a nitrogénen az R3 és R 4 maradékokat, ill. az R3 maradékot egye­dül tartalmazzák, nevezetesen karbaminsav-haloge­nidokat vagy izocianátokat — ^ — N —CO X = C~ C — NHs R, _ N — • C — N IC — R, általános - képletű 1,3-dialkil-xantinokra magukra, ill. ezek alkálivegyületeire engedünk hatni, vagy hogy reakcióképes szénsavszármazékokat, mint ha­logén-hangyasav-észtert vagy foszgént, a fenti ál­talános képlet szerinti 1,3-dialkil-xantinokkal vagy ezek alkálivegyületeivel cserebomlásba hozunk, és az 1,3-dialkil-xantinoknak így nyert 7-szénsavszár­mazékaira olyan aminokat engedünk hatni, ame­lyek az Rs és R 4 maradékokat tartalmazzák.

Next

/
Thumbnails
Contents