142856. lajstromszámú szabadalom • Dinamikus, dugattyús, lengőnyelves és ehhez hasonló felépítésű hangszórók osztott vasmagú állórésszel és osztott v. porvasmagos lengőrésszel

Megjelent: 1955. december hó 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.856. SZÁM 21. a'2

. 1-14. OSZTÁLY — AI—28. ALAPSZÁM Dinamikus, dugattyús, lengőnyelves és ehhez hasonló felépítésű hangszórók osztott vasmagü áilórésszel és osztott v. porvasmagos lengőrésszel Dr. Aichelburg László villanyszerelő, Budapest A bejelentés napja: 1953. szeptember 22. Hangminőség és jobb energiahasznosítás miatt jelenleg dobozmágnessel ellátott ún. dinamikus hangszórókat alkalmaz a híradástechnika elektroakusztikus rezgésátalakítás céljára. Ezen rezgőrendszernél egy hengerpalást alakú 1 mm légtérben a technikai kivitel szerinti értékszámú, minél nagyobb mágneses térintenzitású légtérben egy szolenoid végzi a rezgést, mely az átalakítandó hangfrekvenciával van vezérelve. E megoldás hátránya, hogy a váltóárammal igen nagy áramsűrűséggel telített vezető —• a lengőtekercs — úgy külső, mint belső hengerpalástja mentén 0,1—0,2 mm távolságban tömör vastömegekkel van határolva. E lengőtekercs által indukált váltakozó mágneses tér az elektrotechnika alaptörvényei szerint a közelében levő fémtömegekben örvényáramokat indukál. Ezen örvényáramok egyrészt a hatásfok. rovására meleget fejlesztenek, másrészt a fékezőhatás a rezgőrendszer mechanikai tehetetlenségét nagymértékben növeli, s torzításokat idéz elő. A veszteségeket növeli továbbá a hiszterézis szempontjából nem megfelelő vasanyag, melybői a rendszer fel van építve. A hiszterézis nagymértékben hozzájárul a torzításokhoz. Az eddigi felépítésű hangszóróknál a lengőtekercsbe juttatott áram csak részben hasznosult rezgésben, mert a benne keringő áram nemcsak a rezgőrész mágneses vonzóerejét szolgálta, hanem a tőle 0,1—0,2 mm távolságban levő vasban is fölöslegesen mágneses teret létesít. A találmány szerinti megoldás a rezgőrendszer állórészét alacsony hiszterézisű vasból lemezeit kivitelben állítja elő. A lengőtekercset a vezérlő hangfrekvencia erővonalainak összegyűjtése céljából osztott vastömeggel építi fel, mely legcélszerűbben porvasmag formájában alkalmazható olyképpen, hogy a vasmagréteget festék, illetve szigetelőanyagban szuszpenzálva a tekercs alá vagy fölé kéli rétegezni. Megoldható préselt kivitelben is. Permanens mágnes esetén az állórész acéllapkákból áll. Az így felépített hangszóró hiszterézis és örvényáramvesztasége a minimális lesz, s a bevezetett hangfrekvencia a munkát végző rezgőrészt fogja legfőképpen mágnesezni. Mindezek által nagymértékben megjavul a bevezetett energia hasznosítási értéke. A találmány szerinti hangszóró egy példaképpeni megoldását a vázlat szerinti rajzok ábrázolják, melynek működése a következő: az (1) és (2) lemezeit állórészek összeillesztésénél előálló légtérben a (3) lengőtekercs rezeghet. A (3) rezgőrész, (4) menetei fölé helyezett (5) porvasmagos szuszpendátum képezi a lengőrész vasmagját. A találmány szerinti megoldásban az (1) és (2), valamint (5) lamellátumok, illetve szuszpendátum az örvényáramok kialakulását és a nem kívánt irányban történő mágnesi hatásokat megakadályozzák. Szabadalmi igénypontok: 1. Lengőnyelves, dinamikus, dugattyús és más. efféle hangszórók és más célt szolgáló rezgésátalakítók azáltal jellemezve, hogy állórészük és rez^ gőrészük osztott vasmagos felépítésű. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés dinamikus változata lengőrésze vasmagjának kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy az osztott vasmag a tekercs köré a külső v. belső hengerpalástra kent vagy piéselt szigetelőanyagban szuszpendált vasporból áll.. 1 rajz A kiadásért felel a Nyomtatványellátó Vállalat igazgatója 2163. Terv Nyomda 1955. —Felelős vezető: Bolgár Imre