142849. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés szilárd és darabos tüzelőanyagokat elégető tüzelő- és kazánberendezésekben

Megjelent: 1955. december 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.849, SZÁM 24. a. 1-14. OSZTÁLY — WA-30. ALAPSZÁM „Elrendezés szilárd* és darabos tüzelőanyagokat elégető tüzelő-és kazánberendezésekben" Walther & Cie. Aktiengesellschaft, Köln-Dellbrück. A bejelentés napja: 1952. július 11. Németországi elsőbbsége: 1951. július 30. . . 4-ik pótszabadalmi bejelentés a 141258. 1. sz. törzsszabadalomhoz. A 141.258 lajstromszámú törzsszabadalom szilárd és darabos tüzelőanyagok elégetésére való olyan eljárást tárgyal, amely szerint az alsó levegőbevezetés és nyomás a tüzelőrostély vége felé annyira emelkedik, hogy az elégés állapotában lévő tüzelőanyagréteg a rostélyon pneumatikus úton mozgásba jön és az izzótüzelőanyagrészecskék a tűztérbe és a mellső rostélyvég felé sodródnak, és hogy a rostély legmellső része friss előszárított tüzelőanyag és a tűztérből származó, elégésben lévő tüzelőanyagrészecskék keverékével töltődik fel, mimellett e keverék alkatrészeinek az egész rostélyszélesség terjedelmében való szabad lehullása útján keletkezik. Az ilyen eljárás különösen • élénk elégést és eddig ismeretlen nagyságú rostélyteljesítményeket eredményez^ Az emiitett szabadalom arra is rámutat, hogy az izzó tüzelőanyagrészecskéknek a rostéjy hátsó végétől a mellső.vége felé való mozgása oly módon idézendő elő, hogy a kazán mögött kiváló szállókokszot és pernyét a rostély fölött a mellső rostélyvég irányában befújjuk, forró levegőt használva vivőközegként. E rendszabály következtében a, tüzelőanyagrészeeskék röppályájának magassága nagymértékben csökken és egyben csökken a tüzelés magassága is. Az említett szabadalom leírja és oltalom alá helyezi azt a módszert, mely szerint a tüzelőberendezés tüzterének említett, a tüzelőanyagot keringésben tartó, alsó tűztérként megjelölt része fölött, tehát az ún. felső tűztérben különböző oldalakról szekunder levegőt fúvatunk be, amivel erős örvénylést, hathatós utóelégést és poriéválást érünk el. A 141.964. 1. sz. 1. pótszabadalom szerint a fenti eljárást megvalósító kazánberendezés egyszerűsíthető, a porleválás megkönnyíthető és az építési magasság csökkenthető, ha a felső tűzteret a sugárzási tértől olyan lemezzel választjuk el, amelynek középnyílása van. E pótszabadalom szerint a felső tűztér hengeresen alakítandó ki, inert ez a benne végbemenő folyamatok részére kedvezőbb. A 142.149. 1. sz. 2. pótszabadalom szerint a berendezést oly módon feljesztjük tovább, hogy a két tűztér szabályozását elkülönítetten végezzük, úgyhogy az alsó tűztérben durva elégetés, a felsőben viszont a C02

-tartalom szerint finom szabályozás történik. Végül a 142.431. 1. sz. 3. pótszabadalom megállapítja, hogy a két tűzteret egymástól térbelileg is el kell választani, hogy a különböző természetű szabályozás (az alsó tűztérben a gőzfogyasztás, a felső tűztérben pedig a teljes elégetés szerint) kézbentarthatóbb legyen; megállapítja továbbá, hogy az elválasztás egy elválasztó, vagy kiszorítótest révén a hengeres tűztér alsó végénél történjék, mikor is a tűzgázoknak az alsó tűztérből való átlépése a kerületi zónára korlátozódik. A kiszorí tótestnek az egyik" kiviteli példa szerint felfelé nyitott kúpalakja, alsó részén pedig a kúp csúcsánál nyílása van. E pótszabadalom szerint ebben az elrendezésben előnyös, ha a felső tűzteret nem pontosan hengeresre, hanem adott esetben lefelé kúposán • bővülőre készítjük. Az alábbiakban az említett szabadalmak szerinti tüzelésen további javítást eszközlünk, amely különösen az alsó és a felső tűztér között elhelyezkedő, legutóbb említett kiszorítótesten alapul. A találmány szerint ugyanis e kiszorítótest térbeli kialakítása olyan, hogy legnagyobb átmérője középen van és mind felfe1

é, mind lefelé,

pl. kettőskúpszerűen, kettőscsonkakúpszerűen, vagy hasonló módon vékonyodik. Ez a kialakítás csökkenti az elégési gázoknak az alsó tűztérből a felső tűztérbe való átáramlása során fellépő súrlódási ellenállásokat és így elkerüljük a felső tűztérben az áramlástechnikai holt tereket, örvényképződéseket és hasonlókat. Ilyen elrendezésben a 3. pótszabadalom szerinti salaklevezetőnyílás rendszerint feleslegessé válik, úgyhogy a salak nem a rostély közepén lép fel, hanem kizárólag a felső tűztér szélein hull le. Az eddig javasolttal szemben; felfelé is vékonyodó alakú kiszorítótesttel elérjük továbbá, hogy a fel-