142848. lajstromszámú szabadalom • Olvasztósalaktalanító sugárzó kazánok szénportüzeléseihez

Megjelent: 1955, december 1-én ' ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142,848. SZÁM 24. 1. 4-10, OSZTÁLY — WA-36. ALAPSZÁM „Olvasztósalaktalanító sugárzó kazánok szénportüzeléseihez" Walther & Cie. Aktiengesellschaft, Köln-Dellbrück. A bejelentés napja: 1953. január 29. Németországi elsőbbsége: 1952. február 9. 2-ik pótszabadalom a 142.300 lajstrom számú törzsszabadalomhoz. A törzsszabadalom ismertetett, sugárzó kazánokhoz való szénportüzelés leírása javasolja, hogy az olvasztótölcsért oly módon alakítsuk ki, hogy az alaprajzban minden két főégő közé egy mellékégő essék, hogy továbbá a pernyét ugyanabban a magasságban és irányba fújjuk be, amelyre mellékégők be vannak állítva, és hogy végül a mellékégőben adagolt levegő mennyisége a tüzelőanyag mennyiségéhez képest úgy állítassák be, hogy a befúvás révén keletkező pneumatikus ernyő alatt redukáló atmoszféra keletkezzék. Az 1. pótszabadalomban ezen felül javasoltuk, hogy az olvasztókamra számára a primer és a szekunder levegő, vagy e két levegőrész egyike az égetőkamrához tartozó csőrendszerben vagy hasonlóban igen magas hőmérsékletre, mintegy 500— 600 G°-ra melegíttessék elő, és rámutattunk arra, hogy a törzsszabadalöm és a pótszabadalom szerinti elrendezésben is csak ez a javítás teszi lehetővé, hogy kisebb terheléseknél is biztosítsuk az említett nagyságú és azt meghaladó hőmérsékleteket. Ámbár az első pótszabadalom e találmányi gondolata körébe olyan elrendezés is beleesik, amelynél az olvasztókamra falait kizárólag ilyen, igen magas hőmérséklettel előmelegített levegő előállítására rendelt csőrendszer zárja körül, kiderült, hogy sok esetben éppen e kivitelben találjuk a különösen előnyös megoldást, mert a törzs és a pótszabadalom szerinti olvasztókamrák oly kicsinyek lehetnek, hogy hőátadó felületeik csak a forrólevegő előmelegítésére való rendszer elhelyezésére elegendőek. Kiderült azonban továbbá, hogy ezen új felismerés révén további lehetőség nyílik arra, hogy a levegő-előmelegítő rendszer és az olvasztókamra nagysága közötti kölcsönös kapcsolatot mindkét részről szorosabbá tegyük, úgyhogy ezért továbbá, mert egyértelműen előírtuk, hogy a találmány szerinti olvasztókamra kizárólag egy, egyetlen éspedig az olvasztókamrában magában szükséges levegő előmelegítésére rendelt csőrendszert tartalmazzon, egy új és különösen előnyös kazánszerelvény keletkezik, az ún. „olvasztósalaktalanító", amelynek méretei nagy kazánteljesítmények esetén is igen kicsinyek és eddig ismeretlenek voltak. E szerelvény, és ez igen lényeges, nemcsak könnyen eltávolítható, hanem a kazán hőátadó rendszereitől teljesen független. Az olvasztósalaktalanító tehát' nem áll sem a tápvízrendszernek, sem a kazán gőzrendszerének a nyomása alatt. A belefoglalt rendszer magábanvéve is teljesen zárt. Mindez azonban semmiképp sem gátolja, hogy a találmányi gondolatot csak részbén kihasználva azokban az esetekben^ amelyekben — megint a főgondolat teljes alkalmazásával — a találmány szerinti olvasztósalaktalanító különösen kicsiny lenne és hőátadó felülete a saját. magában szükséges levegőnek a kívánt magas hőmérsékletre való előmelegítéséhez nem lenne elegendő, a kazánrendszerhez való csatlakozásról gondoskodjunk, azonban csak az előmelegített levegő rendszeréhez A túlnyomó előnyökkel szemben, amelyek a találmányból az olvasztósalaktalanító kicsiny méretei révén adódnak, áll az a lényegesen csekélyebb hátrány, amely az olvasztósalakta1

anító hűtőrendszere és a kazán hűtőrendszerei közötti függetlenség előnyének csak részleges kihasználásából származik. A találmány továbbfejlesztése értelmében a találmány szerinti olvasztósalaktalanító hőátvivőrendszerének vagy burkolatának olyan anyagokból kell lennie, amelyek a következő feltételeknek eleget tesznek. Az anyagok olvadáspontja legyen magas, úgyhogy az olvasztósalaktalanítóban fellépő nagy hőmérséklet hatására alakváltozások létre ne jöjjenek, másrészt nagy hőmérsékletérzéketlenségük legyen, hogy az említett ponton túl huzamosabb időre ne szenvedjenek sérülést és mechanikai igénybevételek következtében, mint amilyenek' egyfelől a saláktalanítóban folyó örvénylés és sa1

akfelütődés, másfelől a levegő vezetése és a belső nyomás következtében előállanak, ne romoljanak meg. Végül ezek az anyagok ne tartalmazzanak olyan vegyi anyagokat, amelyek a velük érintkező anyagokkal, különösen a salakkal és a salaktalanító légkörrel egymásra hatnak. Kiderült, hogy e célra az anyagok egy csoportja jön tekintetbe, amelyre lényegilég példaként a grafitból és szénporból ke-