142835. lajstromszámú szabadalom • Berendezés talajfuratok eltérésének mérésére
2 142.835 kolathoz rögzített 15 tartóra szerelt 14 villamos rezgetőt hordja. Utóbbi forgó rezgésekbe hozza a 16 vezértengelyt, mely az iránytű 18 felfüggesztő szervéhez csatlakozó 17 tartón halad át. Az iránytű 19 tokját kardán kötés révén a 18 szervre függesztjük fel, úgyhogy az iránytű a 10 burkolat és a függélyes irány közti szögtől függetlenül vízszintes helyzetben marad. A 2. ábra szerint a 19 iránytű tokjában mágnespálcát függesztünk fel. A pálcát úgy mágnesezzük, hogy egyik vége mindig az északi mágnespólus irányába mutasson. A 20 mágnespálca a 21 felfüggesztő szervek révén a 22 potenciométer mozgó karjához csatlakozik. A 22 potenciométerbe oly módon vezetünk villamos áramot (4. ábra), hogy a 20 mágnespálca és az iránytűnek 18 felfüggesztése közötti szöghelyzettel arányos, folyamatos jelzést kapunk. Eddig gyakorlatilag nem lehetett aránylag gyenge iránytűket használni a potenciométerek mozgatására, úgyhogy azok karja könnyen elakadt, ami hamis azimut-adatot eredményezett. Amióta azon' ban a 14 rezgető az iránytű 18 felfüggesztő szervét rezgésbe hozza, melynek frekvenciája a 19 iránytű mozgató szerelékeinek rezonáns frekvenciájához képest aránylag nagy, és amelynek szögkitérése l°-nál kisebb, a potenciométer karja nem akad el, minthogy a súrlódásnak a rezgések, okozta dinamikus csökkenése azt kizárja. Ezenkívül a 19 iránytű tokját olyan folyadékkal töltjük meg, amelynek fajsúlya gyakorlatilag azonos a 20 mágnespálcát tartalmazó úszó fajsúlyával. Ennélfogva a 19 iránytű tokját érő bárminemű lineáris rezgés, melyet pl. a 10 burkolatot érő ütés okozhat, nem ad hamis jelzést a 22 potenciométer kivezetésénél. Az 1. ábra szerint a 12 iránytűszerkezet alatt az eltérést mérő 13 készülék foglal helyet. Ennek üreges 23 hengere a végeivel axiálisan kilengethetően van ágyazva a 10 burkolatba szerelt 24, 25 tartókban. A 23 henger tehát szabadon foroghat a 24, 25 tartókban fekvő 26, 27 csapok körül. A 23 henger egyik oldalát a súlyos anyagú, hosszúkás 28 tömb nehezíti, más szóval a 23 henger az excentrikus 28 •koloncot hordja. A 23 hengernek a 28 kolonccal súlyosbított része ennélfogva a talaj fúratnak mindig a legalsó része felé helyezkedik el, minthogy a henger szabadon foroghat. Azt a szöghelyzetet, amelyet a 23 henger a 10 burkolat valamely adott pontjához képest, elsősorban pedig az iránytű 18 felfüggesztésével meghatározott pontokhoz képest elfoglal, a 26 csap révén a 23 hengerhez csatlakozó 29 potenciométer alakítja át megfelelő villamos jelekké. A 10 burkolatban, a 30 helyen, a 31 ingát függesztjük fel, mely csak a 28 kolonc és a 30 pont által meghatározott síkban tud lengeni. Ekként a 31 inga és a 23 henger hossztengelye közti szög mindig aranyos a 10 burkolat hajlásszögével és így a furat hajlásával, amikor a burkolat a furatban elmozdul. A 31 ingát 32 fogazások a 34 potenciométerrel kötik össze, melynek villamos jelzései mindig arányosak a 31 inga és a függélyes irány által bezárt szöggel. Vízszintes elmozdulások okozta téves jelzések megakadályozására a 23 henger üreges, és az egész berendezést olyan folyadék tölti ki, amelynek fajsúlya gyakorlatilag azonos a 31 ingát tartalmazó* 23 henger alkotta úszóéval. A 22, 29, 34 potenciométereket a 4. ábra szerint egy-egy áramkör útján a talaj szinti mérőműszerekhez kötjük. Ez az elrendezés magában véve ismert módon lehetővé teszi az áramkörök ellenállása változásainak' feljegyzését. A berendezést, amint fentebb már említettük, az idézett magyar szabadalmi leírásban ismertetett dőlésmérő készülékkel egyesíthetjük, melyet az itt tárgyalt 4. ábrán az A, Mi, M'1; M'\ betűk jeképeznek. A berendezést a találmány keretén belül sokféleképen módosíthatjuk. Szabadalmi igénypontok: 1. Talajfuratok eltérésének mérésére való berendezés, melyhez a talaj furaton áthaladó függélyes síknak a íöldrajzi irányokkal bezárt azimutját mérő készülék, pl. busszola tartozik, melynek kardán-feli üggesztésű edényben úszó mágnespálcája van, jellemezve ezt a készüléket állandóan enyhén ütögető, ill. rezgető eszközzel, pl. körhagyós szervet működtető motorral. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a talajfurat középvonalának á függélyes iránytól való eltérését mérő készüléknek a talajfurat középvonalával állandóan párhuzamos helyzetű, a berendezés középvonala körül kilenghető szerve van, melyen alkalmazott kolonc mindig a talajfurat középvonalán áthaladó vagy ezzel párhuzamos.függélyes síkba mozdul el. 3. Az 1. és 2. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, jellemezve a talajfurat középvonalának a függélyes iránytól • való eltérését állandóan mérő ingával, mely a kilenghető szervhez képest, a koloncot tartalmazó síkban elmozdulhat. 4. Az 1—3. igénypontok szerinti berendezés kiviteli alakja, jellemezve az eltérésnek a mágnespálcával megállapított azimutját és az ingával megállapított eltérési szöget egy vagy több áramkörbe iktatott villamos készülékekhez közvetítő szervekkel, aholis a villamos készülékek —• előnyösen a talajszinten elhelyezett —• mutató vagy feljegyző műszerhez csatlakoznak és ez utóbbiak az említett szögektől függő villamos mennyiségek, nevezetesen ellenállásók változását regisztrálják. (2 rajz) A kiadásért felel a Nyomtatványellátó Vállalat igazgatója. 2161. Terv Nyomda, 1955. — Felelős vezető: Bolgár Imre
