142758. lajstromszámú szabadalom • Eljárás textilszövet kezelésére
6 142.758 készült nedvesített szöveteken mértük, .mely adatok egy része oly szövetekre vonatkozik, amelyeket a találmány szerinti eljárás alkalmazása előtt, tehát a szövet oly állapotában mértük, amelyben az még nem volt önkisimuló képességű és nedves állapotban gyűrésálló, továbbá oly adatokat, amelyeket az eljárás foganatosítása után mértünk. Az eljáráshoz duzzasztó anyagként alkálilúgot alkalmaztunk. A táblázat adatokat tartalmaz nyolc különféle szövetre, melyek közül az 1, 2 és 3 szövetek ugyanazok, mint a fentiekben említett azok az 1, 2, 3 szövetek, amelyeket nedves kisimulási kísérletnek vetettünk alá. ÍV. táblázat. -•<!>• > :0 N w Közönséges kikészítés Teljes mértékben pihentetett önkisimuló szövet -•<!>• > :0 N w Lánc % i Vetülék % I Lánc % Vetülék % 1 2 6.0 5.5 7.5 8.1' 1 2 5.5 6.3 10.2 8.5 3 4.3 6.4 8.0 10.0 4 4.0 51 8.0 , 10.2 5 4.0 5.3 5.9 11.2 6 7 3.1 5.2 11.7 10.0 6 7 4.4 5.3 7.7 9.8 8 2.7 6.7 7.0 9.3 A gyakorlatban előfordul oly szövet, amelynek gyűrődései a fent leírt kísérletnek alávetve nedyes állapotban jól kisimulnak, amely azonban ennek dacára látens gyűrődéseket tartalmaz. Az ilyen kísérlet a látens gyűrődéseket rendszerint nem fedi fel, főleg azért, mert a kísérletet a szövetnek csak igen kicsinyke darabján foganatosítjuk, amely a szövetnek esetleg oly részéből van, amely látens gyűrődéseket nem tartalmaz. Emellett azonban megtörténhet, hogy az a szövetpálya, amelyből, a próbadarabot vettük, egyes részeiben látens gyűrődéseket tartalmaz. A nedves állapotban kicsiny szövetdarabon foganatosított próba elvégzése mellett célszerű, ha a szövetből kb. 1 m2 nagyságú darabot vágunk ki, azt felakasztjuk, vízzel nedvesítjük és megfigyeljük, hogy azon gyűrődés mutatkozik-e. Ha a szövetben vannak látens gyűrődések, úgy azok 1 m2 nagyságú szöveten nedves állapotban előtűnnek. Cellulózból készült fonalak vagy szövetek önkisimulóvá és nedves állapotban gyűrésállóvá tétele végett a találmány szerinti eljárásban e célból már ismeretes, a cellulóz duzzadását okozó tetszőleges anyagokat alkalmaztunk. Ezek az anyagok négy osztályba sorolhatók, mely osztályok a következők: a) erősen bázisos tulajdonságú anyagok, mint például nátriumhidroxid, káliumhidroxid, nátriumcinkát és' erős szerves savak hidroxidjai. Ezeket a vegyületeké^ alkalmazhatjuk önmagukban vagy egyidejűleg többet és azok hatásának mértéke különböző sók, alkoholok vagy nedvesítő anyagok adagolásával beállítható; b) erős vagy mérsékelten erős szerves savak oldatai egyedül vagy egymással keverve, amelyeknek hatása, amennyiben ez szükséges, alkalmas vegyületek vagy késleltető hatású szerek, mint pl. formaldehid adagolásával beállítható; c) bizonyos szervetlen sók vegyületei, amelyek mint cellulózt erősen duzzasztó hatású anyagok ismeretesek, amilyen pl. a cinkklorid; d) különleges hatású anyagok, amelyek cellulózzal komplex vegyületeket alkotnak, mint pl. rézammóniumhidroxid oldata. Elegendő, ha ezek az anyagok csak felületi hatást fejtenek ki; kívánatos, hogy azok a szövet rostjaira benső hatással legyenek. Feltehető, hogy ez az utóbbi hatás abban van, hogy a hatóanyag a cellulóz molekuláris struktúrájára dizorientáló hatást fejt ki, anélkül azonban, hogy a száraz állapotban lévő anyag fizikai tulajdonságait megváltoztatná, mimellett a felsorolt anyagok a szálakban a megelőző kezelés, pl. a fúvókán való kisajtolás. fonás, csévélés vagy szövés közben keletkezett feszültségeket teljes snértékben megszüntetik. Ezért kívánatos, hogy a duzzasztó anyag behatását gondosan állítsuk be. Egészben vagy részben cellulózból álló szövetek, amelyeket duzzasztó anyagok alkalmazásával önkisimulóvá és nedves állapotban gyűrésállóvá tettünk, száraz állapotban is gyűrésállóvá tehetők, ha azokat kondenzálási termékként kapott, hőhatásra keményedő műgyanta összetevőivel vagy kis mértékben előkondenzált ilyen összetevőkkel kezeljük. Az utóbbi esetben az előkondenzálást addig folytatjuk, hogy az anyag képes legyen a rostba behatolni, majd ezután a kondenzálást befejezzük. Hőhatásra keményedő műgyanták összetevőivel vagy ezen összetevők előkondenzátumaival való kezelés általában ugyanaz, mint amelyet közönséges cellulózszövetek száraz állapotbani gyűrésállósága végett szoktak alkalmazni, azonban gondoskodnunk kell arról, hogy a kezeléssel a szövet önkisimuló és nedves állapotban gyűrésálló tulajdonságait nem kívánt mértékben ne befolyásoljuk, illetőleg ezeket a tulajdonságokat ne csökkentsük. Ezért ügyelnünk kell arra, hogy a szövet ne vegyen fel több gyantát, mint amennyi a száraz állapotbani gyűrésállóság eléréséhez szükséges. A szövetnek simulékonynak kell maradnia. A szövetnek, illetőleg fonálnak kondenzálási termékként kapott, hőhatásra keményedő gyantákkal való kezelése helyett az önkisimuló és nedves állapotban gyűrésállóvá való tétele végett ezeket az anyagokat formaldehiddel vagy glioxállal sav jelenlétében kezelhetjük. Ha a kondenzációs termékként kapott hőképlékeny műgyanták vizes oldatait alkalmazzuk, úgy erre a célra különösen alkalmasak a karbamidformaldehidből vagy melamin-formaldehidből kapott aminoaldehid kondenzálási termékek. Eire a célra például megfelel a kereskedelemben Rhönite R—1 védjeggyel forgalomba hozott termék.
