142743. lajstromszámú szabadalom • Eljárás porcelánszigetelő ragasztására alkalmas kitt előállítására

142.743 3 hatják meg. A kittanyag a beépített nagy mennyiségű üvegrost hatására amúgy is elég rugalmas, viszont a fenti adalékanyagokkal csak abban az esetben tehető rugalmassá a kittanyag, ha nagy mennyiséget építünk be. Ez viszont jelentős mértékben lecsökkentené a szilárdsági értéket. A találmány szerinti kittanyagot némely esetekben a még fokozottabb korrózivédelem végett magnéziumklorid helyett magnéziumszulfát sóoldattal is készíthetjük. A magnéziumszulfát korróziós hatása lényegesen kisebb, mert a szulfát só oldhatósága is kisebb. A fémalkatrészeket korrózióvédelem szempontjából általában lakkbevonattal szokták ellátni. A lakkréteg azonban a kittanyag tapadását a fémterülethez károsan befolyásolja, ezért a húzó és csavaró szilárdsági értékek lényegesen csökkennek; a csökkenés mérve 20—30 százalékot is elér. A találmány szerinti eljárásnál ezért az eddig ismert lakkrétegbevonat helyett egy lakkos kvraclisztes úgynevezett „lakksmirgli" felületet alakítunk ki azáltal, hogy a lakkhoz meghatározott mennyiségben finom kvarclisztet (pl. 150 g kereskedelmi sűrűségű nitrolakkhoz 40 g ipari sárga finom kraclisztet) adagolunk. Az egynemű folyadékká elkevert anyaggal vékonyan bevonjuk a fém felületét. Vastag - bevonati réteg egyrészt a tapadást csökkenti, másrészt anyagpazarlást jelent. A teljesen kiszáradt kittanyag felületét a találmány szerinti eljárásnál 90 C°-os lágyuláspontó román bitumenlakk benzines oldatának és oldott guminak a keverékével háromszor bekenjük, hogy a vízfelvétel csekélyebb értékét is megszüntethessük. Általában az eddigi bítumenmázaknál (amit az elektromosipar felhasznál) gumioldatot nem alkalmaztak. A találmány szerinti eljárásnál az oldott gumi alkalmazása a bitumen-öregedés által előidézett felületi hajszálrepedések megszüntetése végett történik. Az eddig ismert Sorrel-bázisú kittanyag a szabad lúgtartalomtól függően nedvességre (vízre) érzékeny. Különösen azbesztszálak (0—7 mm) beépítésénél a szabad lúgtartalom rendkívül megnövekszik. A találmány szerinti kittanyag szabad lúgtartalma — a tekintélyes mennyiségű üvegrost ellenére — gyakorlatilag elhanyagolható, úgy, hogy a kitt huzamosabb vízalatti tárolás alatt sem lágyul meg. A kitt anyagába beépített vízeltaszító anyagok a vízállóságot még jobban növelik. Az eddig ismert Sorrel-kittek térfogatukat a magnéziumoxid kausztikus égetési hőmérsékletétől függően változtatják. A gyakorlati felhasználás vonalán ez számos nehézséget idézhet elő. A találmány szerinti kittanyag térfogata állandó, annak ellenére, hogy ipari magnéziumoxidot alkalmaz. Az* állandó térfogatot egyfelől a nagy menynyiségű üvegrost szálas anyagszerkezete, másfelől a zsugorodást megszüntető, úgynevezett kompenzáló duzzadó adalékanyag beépítése biztosítja. Duzzadó anyagként' a dolomit, és egyéb duzzadó cementfajták használhatók fel. Beépítésüknél a térfogatarány a magnéziumoxidra számolva 1—2 térfogat között változhat. Az üvegrost által előidézett térfogatállandóság +100 és — 25 C° közötti hőingadozások esetén is fennáll, ami az elektromosipari általános kittelési követelményeknek - megfelel. A gyakorlati felhasználás szempontjából, különösen a szabadtéri alkalmazásnál fontos követelmény a minimális vízfelvétel, hogy a kif agyási veszély elkerülhető legyen. A találmány szerinti kittanyag vízfelvétele alacsony értékű, így a kifagyasztási kísérleteknél a Stager-érték csökkenése alig 4—5 százalék. Ha a találmány szerinti kittanyag kb. 5 mm vastag fémlap nyomása alatt szilárdul meg, akkor a fémlap eltávolítása után teljesen zárt, pórusmentes vákuumtartó „üvegfelület"-et nyerünk, melynek vízfelvétele gyakorlatilag elhanyagolható. Ezt az üvegszerű felületet számos elektromosipari vonalon kedvezően felhasználhatjuk. A találmány szerinti kittanyag törzsreceptje, 1 kilogramm kittanyagra számolva: Ipari magnéziumoxid 300 g Ipari magnéziumklorid 32° Bé 369 g Inari sárga kvarcliszt 128 g Égetett dolomitcement 180 g Hidraulikus kötőanyag (Portland cement) 80 g Szecskázott üvegrost 23--100 g Bitumen emulzió 50-- 90 g vagy Glyptálgyanta 50-- 60 g vagy Latex emulzió 50-- 70 g A kitt előállítási eljárása pl. a következő: Először a magnéziumoxidot a többi lisztszerű alkatrészekkel (kvarcliszt, dolomitcement, hidraulikus kötőanyag) összeelegyítjük, a szecskázott üvegrostot egyenletesen hozzákeverjük, majd az így kapott keveréket a magnéziumklorid oldathoz részletenként hozzáadagoljuk. Esetlegesen beépítjük — szükség szerint — valamelyik vízeltaszító anyagot. A sűrűséget a földnedves sűrűségre állítjuk be. A találmány szerinti kitt anyagára a glicerines ólomoxid kitt árának 1/10-e. Szabadalmi igénypontok. 1. Eljárás Sorrel-bázisú kitt előállítására, azzal jellemezve, hogy ipari magnéziumoxid és magnéziumklorid (a magnéziumklorid helyett esetleg magnéziumszulfát), továbbá kvracliszt keverékéhez 5—10 mm szálhosszúságú szecskázott, vagy hulladék üvegrostot vagy tisztított salakgyapotot adagolunk és az egészet összekeverjük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja azzal jellemezve, hogy a keverékhez poralakban, vagy előzetesen vízzel elkeverve hidraulikus kötőanyagot (pl. portlandcementet) adagolunk. 3. Az 1., illetve 2. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja azzal jellemezve, hogy a kitt anyagához poralakban vagy előzetesen vízzel elkeverve víztaszító anyagot (pl. glyptálgyantát, vagy modifikált glyptálgyantát, vagy bitumenemulziót, vagy latexemulziót) adagolunk. 4. Eljárás az 1—3. igénypont szerint kapott kittnek fémtárgy ragasztáshoz való felhasználására azzal jellemezve, hogy a fémtárgynak a kittel érintkezésbe hozandó felületét a ragasztást megelőzően nitrolakkból és kvraclisztből való keverékkel bevonjuk. 5. Eljárás az 1—3. igénypont szerint kapott kitt felhasználására, azzal jellemezve, hogy miután a kitt megkötött és kiszáradt, a kitt felületét román bitumenes gumioldatos mázzal bevonjuk.