142743. lajstromszámú szabadalom • Eljárás porcelánszigetelő ragasztására alkalmas kitt előállítására

Rfegjelent: 1955. augusztus 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.743. SZÁM. 21 c, 1—19. OSZTÁLY. - SA-622. ALAPSZÁM. Eljárás porcelánszigetelő ragasztására alkalmas kitt előállítására. A Magyar Állam, mint a feltaláló dr. Sárkány Endre vegyész, budapesti lakos jogutóda. A bejelentés napja: 1952. november 5. Az elektromosiparban a porcelán és kerámiaszigetelők kittelésénél felhasznált anorganikus kötőanyagokkal szemben az ipar részéről számos követelményt támasztanak. Így pl.: 1. Mechanikai igénybevételeknek (húzó, hajlító, csavaró, nyomó) tartósan ellenálljon. **' 2. Ipari sorozatbeöntésekhez szükséges rövid kötési idővel rendelkezzék, azaz elsődleges kötését már 20—30 perc alatt elérje. 3. Gyakorlatilag térfogatállandó legyen, hőingadozás esetében is. 4. Fém- és porcelán-kerámia közötti kittelések esetén rugalmas és mégis nagyszilárdságú kittelést biztosítson, azaz a porcelán hajlítószilárdságát a kittanyag esetleges ridegsége ne csökkentse le. 5. Az általánosnál jobban a fémet ne korrodeálja. 6. Az emberi szervezetre mérgező hatású ne legyen. 7. Szabadtéri kittelések esetén vízálló legyen és az atmoszférikus behatásoknak tartósan ellenálljon. 8. A kittanyag viszkozitása bizonyos szigetelő típusok esetén könnyen önthető, má^ szigetelők esetén földnedves konzisztenciájú legyen. A különböző konzisztencia érték ellenére a kittanyag fizikai és kémiai tulajdonsága lényegesen ne változzék meg. A fenti ipari követelményeket a jelenleg felhasználásra alkalmas kittanyagok csak részben teljesítik. A elektromosipar általában a porcelán szigetelők kittelésénél a következő kittfajtákat használja fel: Gipszes bázisú. Glicerines ólomoxid bázisú. Kénes (ömlesztett) bázisú. Sorrel (magnéziumoxidos, vagy cinkoxidos) bázisú kittanyagók. A találmány szerint kittanyag újszerű, univerzális jellegének könnyebb áttekinthetőségéért szükségesnek mutatkozik az elektromos iparban jelenleg alkalmazott és bevált fenti különböző kittfajták előnyös és kedvezőtlen fizikai-, kémiai- és technológiai jellemzőit összeállítani. 1. Gipszes bázisú kittanyag előnyei: gyorsan köt, alkalmazása egyszerű, nem mérgező; hátrányai: szilárdsága kicsi, vízre és kifagyásra érzékeny, a szilárdságot csökkentő sókivirágzásra hajlamos, a hőfok emelkedésével szilárdsága csökken, a fémet megtámadja. 2. Glicerines ólomoxidbázisú kittanyag előnyei: gyorsan köt, könnyen önthető, alacsony viszkozitás esetén is használható, rugalmas, a fémet nem támadja meg; hátrányai: felhasználása körülményes, rendkívül tiszta nyersanyagokat igényel, szilárdsága kicsiny és növekedő hőfoknál csökken, rendkívül mérgező, vízre és légköri behatásokra érzékeny. 3. Kénes (ömlesztett) bázisú kittanyag (Fusolit) előnyei: gyorsan köt, a fémet nem támadja meg, vízzel és olajjal szemben nem érzékeny; hát* rányai: felhasználása (öntése) körülményes, rideg, szilárdsága a hőfokkal csökken és emiatt 80 C°-on felül nem is használható, a hőfokkal térfogatát változtatja. 4. Sorrel (magnéfciumoxidos vagy cinkoxidos) bázisú kittanyag előnyei; használata (öntése) egyszerű, szilárdsága az összes többiekénél nagyobb, olajjal szemben és 300 C°-ig hővel szemben érzéketlen; hátrányai: vízzel szemben érzékeny, a fémeket megtámadja, térfogata nem állandó, rideg, lassan köt. Amint a fentiekből látható, kedvezőtlen tulajdonságai miatt a gyakorlati követelményeket egyik kittfajta sem elégíti ki. Számos kísérlet történt egy univerzális, azaz minden gyakorlati követelményt kielégítő kittfajta előállítására. Az elvi nehézség az volt, hogy a kittfajták fizikai és kémiai tulajdonságait kedvezően és egyben „szimmetrikusan" megváltoztatni nem lehetett, mert pl., ha a mechanikai szilárdsági értéket adalékanyaggal emelték, akkor a kittanyag rugalmassági értéke csökkent, illetve a szakító szilárdság fokozása a hajlító szilárdság csökkenésével járt, azaz a kitt ridegebb lett és ugyanez állott fordított esetben is. Pl.: Magnezitkitteknél kvarcliszt adagolása csak a nyomószilárdságot és a keménységet növeli, de a hajlító szilárdságot nem javítja meg. Növényi vagy ásványi eredetű rostos anyagok (pl. azbeszt) adagolásával is kísérleteztek, ennek azonban határt szab a „szabad lúgtartalom" jelentős növekedése. „Szabad lúgtartalom" alatt a rostos anyagok által feleslegesen abszorbeált sóoldatot értjük, amely természetesen a magnézium exikloridos kötésben nem vesz részt. A feleslegesen elnyelt sóoldat hidroszkópikus tulajdonságai miatt a kitt anyaga utólag meglágyulhat, továbbá erős fémkorróziót idézhet elő. A viszkozitás szempontjából is kedvezőtlen az azbesztanyagok sóoldatfelszívó hatása, mert az önt« hető viszkozitás biztosításához — rostos anyagok esetén — lényegesen megnövelt szabad sóoldatra