142716. lajstromszámú szabadalom • Készülék kisülési csövön átfolyó igen gyenge áram erősítésére, különösen sugárzásmérő készülékek
4 142.716. 2. ábrájával kapcsolatban le van írva. E kapcsolás tehát teljesen újszerű szinkron egyenirányítót mutat, melyben a mérőműszer a mágnesező áram kétszeres frekvenciájára érzékeny. Ha azonban fix értékű egyenáramú előmágnesezést alkalmazunk á (32) mágnesező tekercsben a váltóáramon felül, akkor az egyenirányítás a gerjesztőáram alapfrekvenciájával történik, éppen úgy, mint azt az 5. ábrában a bemenőkörbe csatolt berendezésnél illusztráltuk. Óriási előnye az ilyen szinkron egyenirányításnak a mozgó alkatrészek mellőzése és a szinkronizáló frekvencia megválasztásának egyszeszerűsége. A 16. ábra egy emissziós kapcsolóberendezést mutat, mely a fenti elv alapján működik és melyben teljesen mellőzzük az anódákat és csupán két (33, 34) emittáló katódfelületet alkalmazunk egy és ugyanazon (35) burában. A két katód közötti tér egy (32) elektromágnes terében van, míg a katódfelületek emissziójának fenntartásához különálló fűtőszálakat alkalmazunk. Ha a 17. ábra szerint a kimenőkörbe egy ilyen berendezést kapcsolunk, akkor a találmány értelmében szinkronizált egyenirányítást biztosítunk. Ha a bemenőkörből származó váltófeszültség frekvenciája a modulációs folyamat mechanizmusából kifolyólag a mágnestérfrekvencia kétszerese, akkor a fűtött katódú kapcsoló (35), amelynél a (36) anóda szerepéről később lesz szó, a fázisviszonyok szerint vagy csak a pozitív, vagy pedig csak a negatív fémhullámokat fogja átengedni. Fáziseltolódástól mentes erősítőn áthaladva, e pozitív, ill. negatív fémhullámok a kapcsolócsőhöz (35) oly időpontban fognak megérkezni, amikor a mágnestér intenzitása kicsiny és az elektronok zavartalanul áthaladnak, ami egy egyenáramú átlagáramot fog eredményezni az indikátorban (10). Minden más frekvenciájú feszültség a kapcsoló-csőhöz (35), annak vezető állapotában úgy fog megérkezni, hogy vegyesen pozitív és negatív értékek lépnek fel és így az indikátort (10) tartalmazó áramkörben nem keletkezik egyenirányú átlagáram. Minthogy ezen indikátor csak egyeneáramot mutat, ilyen nemkívánatos frekvenciájú feszültségek nem fognak kilengést okozni. A (33,34) elektródok és a (32) elektromágnes a 17. ábra szerint szerelhetők egybe, úgy, hogy azon időközben, amikor a mágneses tér erőssége kicsiny, az elektronok elérik a szembenfekvő anódot. Amikor azonban a váltakozó mágneses erőtér ennél nagyobb pillanatnyi értéket vesz fel, az elektronok egy gyűjtőelektródra jutnak. Ez a gyűjtőelektród úgy kapcsolható, hogy az eltérített elektronokat eltávolítja az áramkörből. E megoldás tehát a kielégítő működéshez szükséges mágnesező áramot előnyösen csökkenti. Ha a 18. ábrában bemutatott berendezést hasz-x náljuk, a találmány értelmében a kimenőkörben alkalmazott műszerünket egyenirányítás alkalmazása nélkül szinkronizálhatjuk a bemenőkörrel. A (8) erősítő a (10) mérőműszer sztátor-tekercsét látja el árammal, míg a lengő tekercsbe váltóáramot vezetünk, mely a bemenőkörben alkalmazott (6) mágnessel szinkronizálva van. Ilymódon teljesen eltávolítunk minden nem-lineáris alkotóelemet a kimenőkörből és mérőműszerünk kilengése a bemenő váltófeszültség fázisának és nagyságának lesz függvénye. Azáltal, hogy a sztátor-tekercset kapcsoljuk az erősítőhöz, tökéletes energia-átvitelt ' eszközölhetünk transzformátor alkalmazása nélkül, ha csak megfelelő impendanciáról gondoskodunk e tekercsben. A fentvázolt berendezés természetesen egyedül a lengő tekercs gerjesztőáramának frekvenciájára mutat kilengést és így további szűrűberendezés használata szükségtelen. Mechanikai mozgásnak a kimenőfeszültség fázisa és nagysága szerinti befolyásolására találmányunk szerint egy helyben vagy távol lévő elektromotor sztátortekercsét az erősítő kimenőkörébe kapcsolhatjuk. Ha a motor rotortekercsét a bemenőkörökben alkalmazott (6) elektromágnessel szinkronizmusban gerjesztjük egy külső váltófeszültség révén, mechanikai forgatónyomatékot kapunk, melynek iránya és nagysága a kimenő feszültség fázisának és nagyságának függvénye. Ilymódon egyenes vonalú mechanikai szabályozást kaphatunk relék és egyenirányítók nélkül. A találmány továbbá kiválóan alkalmas több kisülési edényen áthaladó térközi áram erősítésére. A 19. ábra p. o. három (39, 40, 41) fotocellát ábrázol, melyek a bemenőkörben párhuzamosan vannak kapcsolva és melyek mindegyikére egy-egy (42, 43, 44) elektromágnes hat. Ilymódon az a fény, mely bármelyiküket éri, a kimenőkészüléket működésbe hozza és a mindhárom cellára eső fénymennyiség integrálértékének megfelelő kilengést mutat. Nyilván a három fotocella különféle színérzékenységű lehet, vagy fényszűrőkkel lehet ellátva, ilymódon integrálva a fényforrás intenzitását egy előre meghatározott színképi fény-elosztás figyelembejövetelével. A 20. ábra egy újszerű berendezést mutat, mely a találmány értelmében a bemenőkörbe kapcsolt több kisülési köz bármelyikének állapotáról a többitől független indikációt ad. Az ábra három kisülési csövet (39, 40, 41) mutat, melyek egyenként (42, 43, 44) elektromágnesekkel vannak együttműködésben. E mágneseket három különböző (ft , f2 , f 3 ) frekvenciájú váltófeszültség gerjeszti, melyek p. o. elektroncsöves oszcillátorokkal könnyen előállíthatók. A (8) erősítő megfelelő tervezésével biztosíthatjuk a három különböző frekvenciájú jelfeszültség interfrekvencia nélküli egyidejű erősítéfeszültség interferencia nélküli egyidejű erősítését. A három erősített feszültség tökéletes szétválasztására élesen hangolt szűrőkként szinkron egyenirányítókat használunk, amelyeket a megfelelő frekvenciákkal működtetünk. Ilymódon egyetlen erősítő segítségével távoli indikáció stb. céljából nagyszámú független kis feszültséget erősítünk. A sugármérő készülék a törzsszabadalom 3. ábrája szerint olymódon is működtethető, hogy a kimenőkörben fellépő váltófeszültséget részben felnáljuk a fotocella gerjesztésére szolgáló elektromágnes táplálására. Ennek a berendezésnek egyik előnye, hogy különálló váltófeszültségforrás nem szükséges. Ez a megoldás olyan esetben is felhasználható, amikor számos különálló bemenőkészülék van, amelyek mindenikéhez a kimenőkörben egyegy szelektív indikátor tartozik. A 21. ábra olyan berendezést mutat, melyben három (39, 40, 41) bemenő készülék (42, 43, 44) elektromágnesekkel van ellátva, amelyek (56, 57, 58) kondenzátorokkal különböző frekvenciákra vannak hangolva. A (45, 46, 47) kimenő indikáto-
