142688. lajstromszámú szabadalom • Eljárás inzulinkinyerés céljaira alkalmas pankreász tartósítására

Megjelent: 1955. évi június hó 30-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.688. SZÁM. 30. h. 1-8. OSZTÁLY. — Cl—113. ALAPSZÁM. Eljárás inzulinkinyerés céljai s-a alkalmas pankreász tartósítására A magyar állam, mint a feltaláló Martin Sándor budapesti lakos jogutóda. A bejelentés napja: 1954. január 29. Az inzulin kinyerésére felhasznált állati pankreászok inzulintartalma az állat levágása után azonnal bomlani kezd és így ipari szempontból lényeges problémát képez a feldolgozásra kerülő pankreászoknak a feldolgozásig való tartósítása. Az inzulint gyártó üzemek rendszerint messze vannak a vágóhidaktól és így főleg az összegyűjtés és szállítás idejére kell a pankreász inzulintartalmában bekövetkező nagyfokú károsodás megelőzése érdekében a megfelelő tartósításról gondoskodni. E célra már számos eljárást javasoltak, így a leggyakrabban a mélyhűtéssel való fagyasztást alkalmazzák, javasolták azonban már különféle tartósító hatású sók ilyen célú alkalmazását is. A mélyhűtéssel való fagyasztás műszakilag megfelelő eredményt biztosít ugyan, hátránya azonban, hogy a pankreászokat a megfelelő tartósítás érdekében az állat levágásától számított 20—30 percen belül kb. —25 C°-ra kell lehűteni és azután fagyasztott állapotban kell a további tárolás, szállítás stb. folyamán tartani, ami költséges, hűtő- és tároló berendezéseket tesz szükségessé. így ezt az eljárást csak ilyen hűtőberendezésekkel felszerelt vágóhidakon lehet alkalmazni és a szállításra is különleges berendezést kell alkalmazni. Emiatt ez az eljárás a szükséges berendezésekkel nem rendelkező — főként kisebb, vidéki — vágóhidakon nem alkalmazható és az ilyen helyeken termelt pankreászok elvesznek az ipari feldolgozás szempontjából. A sóval és egyéb eddig ismert tartósítószerekkel való kísérletek viszont nem vezettek kellő eredményre, mert egyrészt nem biztosítják az inzulin kielégítő mértékű megóvását, másrészt pedig a pankreászhoz adott vegyszerek sok esetben az inzulin kinyerése során zavaró vagy káros hatást fejtenek ki. Mindezeknek a nehézségeknek a megoldása szempontjából nagy jelentőséggel bírna olyan pankreásztartósítási eljárás, mely költséges hűtő- és szállítóberendezések nélkül lehetővé tenné a pankreásznak az inzulintartalom messzemenő megóvása mellett, könnyen szállítható állapotban való tartósítását. Ezt a feladatot oldja meg a jelen találmány, amely azon a felismerésen alapul, hogy az eléggé tömény és sósavval megsavanyított alkohol teljesen megóvja a bomlástól a pankreász inzulintartalmát. Az ilyen körülmények között a pankreász hűtés nélkül is huzamosan eltartható, a tapasztalatok szerint inzulintartalma egy heti állás után 10 százalék, sőt háromheti tárolás után is csak 15—20 százalék csökkenést mutat. A találmány szerinti eljárás kivitele olymódon történik, hogy a levágott állatok pankreászát a vágás után azonnal kiszedjük és megtisztítjuk, majd — legkésőbb fél órával az állat levágása után — kb. 1 százalék sósavat tartalmazó, legalább 93 százalékos-alkoholba daráljuk bele. A sósavas alkohol adott mennyiségébe annyi pankreász darálható bele, hogy a kapott keverék alkoholtartalma legalább 54,7 térfogat-százalék, sósavtartalma pedig legalább 0,58 százalék legyen. A pankreász tisztaságának és tartósságának biztosítása érdekében fontos az eljárás kivitele során bizonyos elővigyázatossági rendszabályok betartása. Így a sósavas alkoholba darált pankreászt olyan edényben kell tartani, amelynek anyagát a sósavas közeg nem támadja meg, mert különben káros szennyezések kerülnek az anyagba. A tapasztalat szerint tiszta fahordók a célra jól megfelelnek, célszerű azonban a fahordók belsejét olymódon impregnálni, . hogy az alkohol a fa anyagából szennyezéseket ne oldjon ki. Kerülni kell továbbá a sósavas alkoholba darált pankreász túlságos felmelegedését; az anyag a lehetőséghez képest hűvös helyen tartandó és 40 C°-ot elérő hőmérsékletre való felmelegedése mindenesetre meggátlandó. Célszerű továbbá az anyagot a tárolás folyamán naponta egyszer felkeverni. A találmány szerinti eljárás kivitelét az alábbi példa szemlélteti: Ötven literes fahordóba 25 liter 93 tf. százalékos alkoholt teszünk és ehhez 600 ml tömény sósavat adunk. Ezután beledarálunk a hordóba 25 kg friss tisztított pankreászt. A pankreász beledarálása történhetik több részletben, az összegyűjtésnek megfelelő ütemben is. kb. három héten belül. Eközben, majd a feldolgozó üzembe való szállítás során a hordót lehetőleg hűvös helyen, de mindenesetre a közvetlen napfény hatásától védetten tartjuk. A feldolgozóhelyre való beérkezés után az alkohol mennyiségét a feldolgozási követelményeknek megfelelően kiegészítjük és az anyagot a szokásos módon feldolgozzuk.