142685. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék mozgó besugárzáshoz

Megjelent: 1955. évi június hó 30-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142:685. SZÁM. 30. a. 1-7. OSZTÁLY-Bi-70. ALAPSZÁM. Eljárás és készülék mozgó besugárzáshoz. A magyar állam, mint a feltaláló Bisztray—Balku Sándor gépészmérnök budapesti lakos jogutóda. A bejelentés napja: 1953. augusztus 25. Ismeretes, hogy a röntgensugárnak és a terápiai célra használatos többi sugárnak, amely kellő adagolásban a. beteg szövetekre gyógyító hatást fejt ki, túlságos adagolásban az egészséges szövetekre is káros hatása van. Innen van, hogy ha a röntgencső fókuszából kiinduló sugarak erősségét úgy állítjuk be, hogy a levegőben és a beteg testében a beteg gócig megteendő úton bekövetkező gyengülés után a gócban kellő gyógyhatást fejthessen ki, a sugárzás a beteg bőrén esetleg életveszélyes sérülést okoz. Ezt a veszélyt az ún. mozgó röntgenbesugárzási eljárásokkal igyekeznek kikerülni, amelynek lényege az, hogy a kezelés közben ä röntgencsövet a beteg testéhez képest -— vagy fordítva — úgy elmozgatják, hogy a röntgensugár a góchoz vivő útjában mindig más-más bőrfelületen haladjon át. Így a károkozó hatás olyan nagy bőrfelületen oszlik el, hogy mindenütt a veszélyes mérték alatt marad. A mozgó besugárzásnak három módja ismeretes: 1. Forgó (rotációs) besugárzás. A beteget ülő, vagy álló helyzetben a beteg gócon átmenő függőleges tengely körül forgatják. A röntgensugár vízszintes helyzetű, a térben helytálló', a beteg gócon áthalad és ennélfogva a bőrfelületen a röntgensugárnyalábbal egyező szélességű vonalat ír le. 2. Inga besugárzás. A beteg mozdulatlan, a röntgencső a beteg gócon átmenő vízszintes tengely körül lengő mozgást végez, miközben a röntgensugár állandóan a kezelendő gócon halad át. A röntgensugár a bőrfelületen kívánt hosszúságú, a röntgensugárnyalábbal egyező szélességű vonalat ír • le. 3. Konvergens besugárzás. A beteg mozdulatlan, a röntgensugár a kezelendő gócon áthalad és a góc, mint középpont körül képzelt gömbsüveg felületére írt spirálvonal mentén mozogva egymás után e gömbsüveghez tartozó összes gömbsugarak helyzetét elfoglalja, tehát a bőrfelületen a röntgensugár keresztmetszeténél nagyobb kerekded felületet tapint le. A röntgensugár által érintett bőrfelület megnövelését és ezáltal a bőr felületegységére eső sugáradag csökkentését célzó eljárások kivitelére különféle készülékeket szerkesztettek. A sugárzás által érintett bőrfelület szalagalakú megnövelése céljából például a röntgencsövet a nyugvó beteg testét körülvevő körpályán mozgatták (főmozgás) és amellett a röntgencsőnek a körpálya síkjára merőleges mozgást is adtak (mellékmozgás.) A fenti eljárások és berendezések hátrányai főként abból származnak, hogy a terápiai kezeléshez használatos röntgencsövek és más sugárforrások a káros, sugárzás visszatartása végett alkalmazott ólomburkolat miatt igen súlyosak, tehát mozgatásuk komplikált és robusztus, drága szerkezetet kíván. Ezek kezelése is nehézkes, üzemük drágább, üzembiztonságuk kisebb, részben a nagyfeszültségű villamosvezetékek miatt, amelyek gondos szigetelést igényelnek és a mozgó, pl. keringő mozgást végző röntgencsővel való kapcsolat miatt ronr gálódásnak vannak kitéve. Emellett az eddigi röntgenberendezések nem voltak egyetemes használhatóságúak. A rotációs besugárzók álló, vagy ülő helyzetben kezelhető betegeknél a test közepe táján lévő keskeny hoszszúkás daganatok kezelésére, a konvengens besugárzók kerekded gócok kezelésére alkalmasak. Az eddigi berendezésekből tehát a különböző kezelések céljára több berendezést kellett beszerezni különkülön villamos felszereléssel (nagyfeszültségű generátor, kapcsolóasztal, röntgencső, hűtőberendezés, stb.). Az eddigi készülékek beigazíthatósága sem volt tökéletes, különösen az ingabesugárzó rendszerűeké, ami miatt óvatosságból mindig kisebb sugáradagokat alkalmaztak. Az ismerteknél előnyösebb a mozgóbesugárzás találmány szerinti kivitele. Ennek lényege az, hogy azok a viszonylagos mozgások, amelyek a mozgó besugárzás végrehajtásához szükségesek, a röntgencső, illetve más sugárforrás és a besugárzahdó személy között úgy vannak megosztva, hogy egyrészt a készülék költsége, munkaszükséglete és elhasználódása, másrészt a besugárzandó személyre nézve a kezelésből adódó kényelmetlenség és orvosi hátrány sokkal kisebb, mint az ismert megoldásoknál. További előnye a találmány szerinti megoldásnak, hogy a kezelendő góc alakjának, helyzetének, a beteg állapotának megfelelően megválasztandó legkedvezőbb, bármilyen fajta besugárzás elvégzésére egyaránt alkalmas. A találmány szerinti készülék fontos előnyei közé tartózik, hogy az ismert módon állványozott röntgencsövekkel és más sugárforrásokkal, pl. már meglévő röntgenterápiás készülékekkel együtt is alkalmazható, mint azok kiegészítő része.