142660. lajstromszámú szabadalom • Eljárás iszapszerű anyagnak szárításhoz való előkészítésére és az előkezelt anyag szárítására
o Megjelent: 1955. évi június hó 30-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.660. SZÁM. 12 m 5-9. OSZTÁLY. — FE-186. ALAPSZÁM. Eljárás iszapszerű anyagnak szárításhoz -való előkészítésére és az előkezelt anyag szárítására. Dr. Lányi Béla egyetemi tanár és Dunay Sándor oki. vegyészmérnök, mindketten budapesti lakosok. A bejelentés napja: 1952. december 6. A találmány eljárásra vonatkozik iszapszerű anyagnak szárításhoz való előkészítése és az előkezelt anyag szárítására. A timföldgyártás melléktermékeként keletkező vörösiszap a Kelly szűrőkről pépes állapotban kerül le. Ezt a pépet a hányóra viszik, ahol nedvessége idővel elpárolog, illetőleg a földbe szivárog, minek következtében a vörösiszap agyagszerű, illetve lapátolható lesz. Kohászati feldolgozásra az ekként besűrűsödött, ú. n. hányó-iszapot használták. A hányon hosszú ideig heverő vörösiszap azonban „elöregszik", miáltal a vegyi feldolgozása — különösképpen a benne foglalt értékes nátron- és timföld-tartalom kinyerése szempontjából — nagymértékben nehézkessé válik. Javasolták már hogy a vörösiszapot sok vízzel juttassák az iszaptóba, de ekkor igen hosszú idő kell ahhoz, hogy a tó vörösiszap-tartalmának feldolgozása megkezdhető legyen, mert az iszap, pépes állapotát sokáig megtartja, s így pedig nem termelhető ki. A vörösiszap vegyi feldolgozása, mint ismeretes, a nátron visszanyerése érdekében alkalmazott meszes kausztifikáláson kívül, — mely művelet a vörösiszap további vegyi feldolgozását gazdaságtalanná teszi — általában hőkezeléssel kezdődik, melyhez az iszapot természetesen ki kell szárítani. Az iszap szárítása azonban igen sok nehézséggel jár, mert a pépes állapotból a sáros állapotba való átmenet közben az anyag mindenhez erősen tapad, tehát a gyors és gazdaságos szárítás legfontosabb feltételét, az anyag mozgatását mindezideig, bonyolult megoldásokkal, de sohasem kielégítő módon tudták csak biztosítani. . A találmány fenti hátrányok elkerülését célozza és lényege az, hogy a szárítandó iszap nedvességtartalmát, annak nedvességtartalmánál kisebb nedvességtartalmú iszap hozzáadásával, a sárosodási pont alá csökkentjük. Ezáltal az iszap gyúrhatóvá válik, nem tapad és bő lyukú szitán átkenhető. A találmány szerinti eljárás egyik kiviteli módjánál, a szárítandó iszap nedvességtartalmát szárított iszap hozzáadásával csökkentjük a sárosodási pont alá. Célszerűen, a hozzáadott anyag, az iszap saját száraz anyaga. Ezzel az eljárással pl. vörösiszap szárítása is igen könnyen és gazdaságosan, előnyösen forgódobos kemencében is foganatosítható. Az eljárás szerint a szárítandó vörösiszaphoz 200° C és 350° C közötti hőkezelésen már átment szárított vörösiszapot keverünk, amikoris gyúrható massza keletkezik. Az ilymódon előkészített gyurma képlékeny és végtelen szalag vagy rúd alakjában a szárító berendezésbe sajtolható, aholis az egyrészt előre halad, másrészt a dob forgása közben darabokra törik, majd pelletizálódik. A találmány szerinti eljárás alkalmazásával a sárosodási pont alá szorított nedvességtartalmú iszapnál a falhoztapadás veszélye nem áll fent és a darabok kiszáradása a hajszálcsövesség következtében gyorsan bekövetkezik, úgyhogy a szárított darabok porlás nélkül jutnak át a kemencén. Kísérleteink azt mutatták, hogy a kb. 50°/o nedvességtartalom, mellett még egészen pépszerű vöfösiszapnál, a pép súlyának legalább 20%, de célszerűen 40—50°/0 -át kitevő száraz vörösiszap beadagolása már a kívánt eredménnyel jár. Megjegyezzük azonban, hogy a szárazanyagnak e bekeverése a hőenergiaszükséglet szempontjából gyakorlatilag többletet nem jelent, mert az az elpárologtatandó nedvesség mennyiségét nem szaporítja. Tekintettel arra, hogy az egyszer kiszárított vörösiszap fajhője csak kb. 0,2 kcal/kg x fok, a szárító kemencén való második átfuttatáskor bekevert anyag már nem igényel jelentékeny hőenergia többletet. A találmány az igénypontok keretén belül sokféleképpen módosítható anélkül, hogy annak keretét túllépnénk, így pl. a találmány szerinti előkezelő- és szárító-eljárás más iszapoknál, t , mint pl. mangániszapnál, meszesiszapnál is jól alkalmazható.
