142568. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízoldható huminsavas sókat tartalmazó száraz készítmények előállítására

. Megjelent 1955. évi március hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.568. SZÁM. 12 r. OSZTÁLY. ~- Ja 191. ALAPSZÁM Eljárás vízoldható huminsavas sókat tartalmazó száraz készítmény előállítására Bejelentők: Iványi Gyula és Retezár Árpád, budapesti lakosok. Bejelentés napja: 1953. nov. 6. A huminsavat és annak vízben oldható sóit az ipar számos ágában használják. Ismeretes pl., hogy az útépítésben és a növényvédelemben használt vizes szuszpenziók és emulziók tartósságát kis mennyiségű huminsavas alkálisók hozzáadása növeli. Ugyancsak előnyösen használja az alkálihumátokat a cementipar a cementiszap viszkozitásának csökkentésére. Ismeretes, hogy a huniatokat tőzegből, vagy más hasonló szerves anyagból lúggal való kezeléssel lehet kioldani. Az alapanyagot az eddigi eljárások szerint 1, vagy 2 százalékos nátron- vagy kálilúggal főzték hosszú ideig, amikor is a lúggal kioldható huminanyagok oldatba mentek és azokat a fel nem oldott anyagoktól szűréssel el lehetett különíteni. Ezzel az eljárással az alapanyag bomlási fokától függően annak 40—50 százalékát lehetett feloldani. A nyert oldat töménysége azonban kicsi és az oldási technológiától függően nem tartalmazott 4-—5 százaléknál több, permanganates oxidációval megállapítható huminanyagot. A fenti eljárásnak a gyakorlat szempontjából igen nagy hátránya az is, hogy a hosszú ideig való főzés titán a lúgban fel nem oldott részek felduzzadnak, elkocsonyásodnak és így az oldatnak a fel nem oldott részektől való elkülönítése hosszadalmas és nehézségekbe ütközik. A híg oldat tárolása, szállítása és töményítése igen költséges és ezért kívánatos volt a gyakorlati felhasználás céljaira vízben oldható száraz anyagot előállítani. A híg humátok töményítése vákuum bepárlással történik. A vákuum bepárlással azonban csupán egy 28—30 százalék huminsavnak megfelelő oldatot lehet előállítani, mert ezen töménység felett az anyag kocsonyássá válik, melynek további beszárítása nehézségekbe ütközik. Javasoltak olyan megoldást is, melynél a felhasználás helyén szobahőfokon, kevés víz jelenlétében nagy töménységű erős lúgokkal keverték a tőzeget és több napi állás közben levegőt fúvattak át rajta. Ilyenkor azonban autoxidáció áll be és a humuszanyagok tovább bomolhatnak. A fenti nehézségek elkerülése végett a találmány szerint úgy járunk el, hogy a huminanyagokat tartalmazó szerves bomlási terméket humínsavtartalmának megfelelő mennyiségű 5—50 százalék. célszerűen 15—30 százalék töménységű káli- vagy nátronlúgoldattal szobahőfokon összekeverünk anynyi vízzel, hogy a lúgos szerves anyagkeverék átnedvesedjék és könnyen gyúrhatóvá váljék. Ezt az anyagot gyúrógépben a lúg és a szerves anyag tökéletes érintkezése végett átdolgozzuk. Exotherm reakció áll be és az alkálíhumát képződése hőfejlődés kíséretében rövid idejű (15—30 perces) keverés után megtörténik. Ennek biztosítása végett az anyagot addig keverjük, míg a hőmérséklet legalább 30 C fokig, célszerűen azonban 45— 60 C fokig nem emelkedik. A feltáráshoz szükség esetéri alkálikarbonátokat, és alkálihidroxidok és karbonátok keverékét is használhatjuk. A gyengén nedves lúgos anyagot ezután levegőtől elzárva 10—48 óráig, célszerűen 16—24 óráig pihentetjük, majd 100—110 C fokon levegőtől elzárva történő mesterséges szárítással vízmentesítjük annyira, hogy az már tovább ne bomoljon, valamint aprítható és őrölhető legyen. Végül az anyagot oly finom porrá őröljük, hogy a szemcsék átmérője 0,12 mm-nél, célszerűen 0,08 mm-nél kisebb legyen. A feltárt anyag ebben az alakban már papírzsákokba csomagolható és szállítható. Ha a kezelt anyagot helyszínen használjuk fel, akkor a kiszárítástól eltekinthetünk. Eljárásunkkal nemcsak a feltárás műveletét tettük egyszerűbbé és gyorssá, hanem azáltal, hogy a feltárást hidegen végezzük, tekintélyes menynyiségű tüzelőanyagot és időt takarítunk meg. Elmarad továbbá a kocsonyás anyagok szűrése és a szűrt anyag bepárlása is. Azt tapasztaltuk, hogy ha az ily módon előkezelt szerves anyagot vízzel feliszapoljuk, akkor rövid állás után az alkálihumáttá alakult huminsav teljesen oldatba megy. A humátos oldat a fel nem tárt anyagtól szükség esetén szűréssel könnyen elválasztható és alkalmassá válik humátos, illetve savas kicsapással huminsavas készítmények gyártására. Az általunk kidolgozott eljárás tehát egyszerűen oldja meg a szerves anyagban lévő huminsavak feltárását és a feltárt anyagnak csomagolhatóvá, szállíthatóv tételét, illetve a humátnak a felhasználás helyén való kioldását, illetve további feldolgozását.