142524. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémes munkadarabok felületi nemesítésére

Megjelent: 1954. évi december hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS • 142.524. SZÁM. 48. a. 11-16. OSZTÁLY. — KE-367. ALAPSZÁM. Eljárás fémes munkadarabok felületi nemesítésére. Kenderi Tibor gépészmérnök, budapesti lakos és Ganz táigon- és Gépgyár, budapesti vállalat. A bejelentés napja: 1953. november 30. Fémfelületekét eddig oly módon tettünk kopásállóbbakká, hogy a felületet tömörítettük, arra szívósabb anyagot hordtunk fel, vagy a fémfelület anyagában vegyi, kohászati úton idéztünk elő célszerű változást (pl. cementálással, foszfátozással, stb.). Acéltárgyak esetében az acélanyag edzésével vagy a felület edzésével tettük tárgyainkat kopásállóbbakká. Gyakran előfordul a technikában az az eset, hogy bizonyos acél-, illetve fémtárgyaknak csak egyes részeit kell kopásállóbbakká tenni, míg az anyag többi része esetleg más módon kezelt előző állapotában marad. • Robbanómotorok forgattyútengelyei esetében pl. a csapágyfelfekvéseknek 'kopásállóaknak kell lenniök, míg az egész tengely' anyaga kellően szívós állapotban tartandó. A felületedzésnek eddig három módja volt ismeretes: a lángedzés, az indukciós edzés és görgőkön átvitt elektromos árammal végrehajtott edzés. Az indukciós edzés nagy és drága gépi felszerelést igényel, alkalmazása forg'attyútengely esetében igen nehézkes. A lángedzés a tengelycsap felületén egyenlőtlen vastagságú átedzett kérget ad, s a tengelyt igen gyakran deformája; emellett a lángedzett kéreg rendszerint sűrű haj szálrepedésekkel van tele, mely repedezés fáradásos törésre vezethet. A görgők segítségével végrehajtott elekromos hevítési mód a lángédzéshez hasonló hátrányokat mutat, sőt ezen túlmenőleg az edzeni kívánt felületen igen gyakran rendszertelen beégéseket is eredményez. Az edzési eljárások mindegyikének a kemény krómozással közös hátrányos hatása abban áll, hogy a csúszófelületen olyan egyenletes keménységű réteg alakul ki, melyen a kenőolaj tapadására igen rossz lehetőség adódik. A találmány szerinti villamos pontnemesítő eljárás a felsorolt hátrányok kiküszöbölését célozza, s lényegileg egyező kivitelben pontedző és (nemesítő célú) pontötvöző eljárási változatra tagozódik. Ennek az eljárásnak edzés esetében az a lényege, hogy az edzendő munkadarabot egy alkalmas (pl. a poathegesztésnél használatos) feszültségű és áramerősségű villamos áramkörbe iktatjuk, melynek egyik pólusa a munkadarabbal állandó vezető összeköttetésben áll, míg a tapintó elektródként vagy esetleg elektródcsoportként alakított másik pólust sorozatos ismétlődéssel az edzendő felület különböző pontjaival oly módon hozzuk érintkezésbe, hogy a felület sűrű és lehetőleg egyenletes letapíntása mellett is a pontok körüli edzett körzetek közt mindenütt edzetlen, ill. csak kevésbbé edzett felületrészek maradjanak. Az elektród vastagságának, ill. tapintófelüiete nagyságának, valamint az áramkör feszültségének és áramerősségének megfelelő megválasztása esetén (a példa szerint kis feszültség és nagy áramerősség választandó) tetszés'szerinti mélységű és felületi kiterjedésű edzett foltok kaphatók, mimellett a felületnek az egy vagy több elektróddal való lepontozását kopogtatásszerű en is végezhetjük. Igen előnyös, ha a lepontozás úgy történik, hogy az edzett felületrészek az edzetlen részéket körülzáró összefüggő hálózatot képezzenek, miáltal az edzett rétegnek az edzetlen belső magról nyomás alatti felületi csúsztatás következtében való leválása hatásosan megakadályozhatóvá válik. A találmány szerinti edzési eljárás jellegzetes alkalmazási esete a bevezetőleg is említett forgattyútengelyek futófelületeinek megedzése, minek kivitele e különleges esetben úgy történik, hogy az egyenletesen forgatott tengelyre a mechanikusan mozgatott elektróddal, ill. elektródcsoporttal megfelelő szaporaságú és erősségű ütéseket mérünk, s közbea az elektródot, ill. elektródcsoportot tengelyirányban lassan eltoljuk. Ez a művelet pl. olyképen végezhető, hogy a tengelyt esztergapadra fogjuk fel, az elektródot működtető készüléket pedig az eszterga szupportjára szereljük és menetvágásnál alkalmazandó módon mozgatjuk. Az ily módon kezelt munkadarabot — pl. tengelyt — utólag finomköszörűléssel készre munkáljuk s esetleg még folyadékban szuszpendált finom koptatóanyaggal fúvatjuk. E fuvatás hatására a megmunkált, felület tükörsimasága — a lágy felüíetrészeken nagyobb mértékben, a kemény felületrészeken pedig kisebb mértékben — megszűnik, minek folytán a kenőolaj egyfelől még a kemény felületrészeken is meg tűd tapadni, másrészt a valamivel jobban kikopott lágy felületrészeken még tárolódhat is. A lágy részeknek néhány mikron nagyságrendű kikopása a használat során egyébként természetes folyamatként is bekövetkezik, s ezért a készremunkálás utáni lefúvatás nem feltétlenül szükséges. A célszerű elektródvastagság a tengelyátmérőtől függően maximálisan 2—3 mm, s az edzési pontoknak a tengelyfelületen úgy kell, elhé-