142511. lajstromszámú szabadalom • Eljárás selyem, gyapjú és egyéb fehérjealapú szálasanyagok színezésére

Megjelent: 1955. évi február hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.511. SZÁM. 8. m. OSZTÁLY. BE-341. ALAPSZÁM. Eljárás selyem, gyapjú és egyéb fehérjealapú szálasanyagok színezésére A magyar állam, mint a feltaláló, Bene Károly budapesti lakos jogutóda. A bejelentés napja: 1952. október 27. Selyem, gyapjú és egyéb fehérjealapú szálasanyagok festésére eddig a színezendő anyag tulajdonságainak és a kívánt színhatásnak megfelelően számos különféle fajta színezékanyagot alkalmaztak. Így pl. a gyapjú festése az ismert eljárások szerint savas, semleges, krómkomplex, krómpác stb. színezékekkel történhet, selyem festésére pedig savas, bázisos, indigószol stb. színezékeket alkalmaznak. E színezékekkel a festési eljárásokat a legtöbb esetben viszonylag magas hőfokon kell lefolytatni és a színezékanyag mellett számos egyéb, a festés silieret többé-kevésbbé biztosító vegyszert is kell a festékfürdőhöz adagolni. A magas hőfok alkalmazása azonban a legtöbb esetben a szövet károsodását, zsugorodását vonja maga után és a hozzáadagolt vegyszerek is sok esetben roncsoló hatást fejtenek ki a színezendő anyag szálaira. Ismeretesekké váltak már olyan kísérletezések, amelyek a fenti eljárásoktól eltérően olymódon kívántak állati eredetű szálas anyagokon festéseket előállítani, hogy a színezék egyik komponenséül magának a szálnak a fehérjeanyagát használták fel, ezt diazotálták és az így nyert diazovegyületekhez igyekeztek megfelelő kapcsoló komponenseket találni. Az ilymódon előállított színezék a jól ismert azofestékekéhez hasonló szerkezetű volt. E kísérletezések eredménye azonban nem bizonyult kielégítőnek, csak kevés színben tudták a festést előállítani és a festés tartóssága sem volt megfelelő. Ugyancsak jól ismert a Pauly-féle reakció, amelyet gyapjúszálak minőségi vizsgálatára szoktak alkalmazni. Ennél az eljárásnál a gyapjút diazotált szulfanilsavvál kezelik, ez a vegyület reakcióba lép a gyapjú anyagának egyik alkotóelemével, az «-tirozinnal és ezáltal a szálban azoszínezéket képez. Ez a reakció azonban eddig csak laboratóriumi eljárásként került alkalmazásra, ipari festési mód-Szerként nem alkalmazták. Az említett, önmagukban érdekesnek látszó eljárásmódok tehát nem nyújtanak iparilag hasznosítható, megfelelő minőségű festést biztosító üzemi eljárást. A találmány célja ezekkel szemben olyan ipari eljárás kidolgozása volt, mely egyrészt felhasználja a szálban való azoíestékképzésnek azt az előnyét, hogy magas hőmérsékletek és a szál anyagára káros vegyszerek alkalmazása nélkül teszi lehetővé a szín kialakítását, másrészt a gyakorlati követelményeknek (mosás- és fényállóság stb.) minden tekintetben megfelelő festést biztosít. A találmány szerinti eljárás alapját az a felismerés képezi, hogy ha az állati eredetű szálak anyagát diazotáljuk, a keletkező diazovegyületet megfelelő kapcsolókomponenssel kapcsoljuk és azután az anyagot fémsóval utánkezeljük, akkor az alkalmazott kapcsolókomponensektől és fémsóktól függően a legkülönbözőbb színhatásokat érhetjük el, amelyek valódisági értékei felülmúlják az eddig ismeVt festési eljárásokkal elért eredményeket. A színképzés folyamata a találmány szerint tehát a következő módon megy végbe: A színezendő szálasanyagot sósav és nátriumnitrit elegyévél diazotáljuk. A diázotálás hőmérséklete és ideje a keletkező szín mélységét nagymértékben befolyásolja, tehát ha reprodukálható szín-, hatások elérésére törekszünk, akkor a diazotálási időtartamra és hőmérsékletre vonatkozólag megadott előírásokat minden esetben pontosan be kell tartani. A diázotálás után az anyagot átöblítjük, majd a szál anyagában keletkezett diazovegyületet az elérendő színhatásnak megfelelően választott kapcsolókomponenssel kapcsoljuk. A kapcsolókomponens megválasztása az azofestékképzés ismert elveinek megfelelően történhetik, a kívánt színhatás pontos beállítása és az ehhez szükséges reakciókörülmények pontos meghatározása kísérletek alapján végezhető el. A kapcsolókomponens szokásos módon elkészített oldatához célszerű lehet védőkolloidot adni, erre a célra a találmány szerinti eljárás során jó felhasználható a selyem lefőzésekor keletkező szericintartalmú főzőlé. A kapcsolás után az anyagot ismét öblítjük és ezután alkalmazzuk a fémsós utánkezelést, amely megadja a festett anyag végső színét és nagymértékben javítja a festés minőségi tulajdonságait. Az alkalmazandó fémsó megválasztása és mennyisége szintén a kívánt színhatástól függ és legcélszerűbben előzetes kísérletek alapján állapítható meg. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módját az alábbi példák szemléltetik. Az eljárás azonban a fent leírt keretek között a kívánt szín-