142496. lajstromszámú szabadalom • Készülék tekercs menetszámának ellenőrzésére

Megjelent: 1954. évi december hó 1-én; ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.406. SZÁM. 21 ©. 29-36, OSZTÁLY. - RE—107. ALAPSZÁM. Készülék tekercs menetszámának ellenőrzésére A Magyar Állam, mint a feltaláló Rényi Tibor budapesti lakos jogutoda. A bejelentés napja: 1951. április 27. Villamos mérésre és más célra való készülékek helyes és pontos működése szempontjából igen fontos, hogy a beépített tekercsek menetszáma az előírásnak megfeleljen. Ezért a beépítés előtt a tekercsek menetszámát ellenőrizni kell. Ebből a célból a kérdéses tekercsben és egy összehasonlító tekercsben azonos viszonyok között indukált villamos feszültséget szokás összehasonlítani. ' Ezen az elven alapul a találmány szerinti ellenőrző készülék is és a találmány lényege az, hogy a vizsgálandó és az összehasonlító tekercset soros' ellenkapcsolásban elektroncsöves erősítő rácsáramkörébe kapcsoljuk és annak kimenő körébe wattmetrikus jelzőműszer mozgó tekercsét iktatjuk. Ha a tekercseket gerjesztő mágnesteret és a műszer állótekercsét ugyanahhoz a váltakozó áramforráshoz kapcsoljuk, a műszer mozgó tekercse a vizsgálandó tekercs és az összehasonlító tekercs menetszáma közötti különbségnek megfelelő értelmű és* nagyságú kitérést mutat. A műszer skálája empirikusan a menetszám különbség szerint kalibrálható. Az összehasonlító tekecs meneteinek az áramkörbe kapcsolt része választó karral beállítható, az anódpótló pedig a feszültséget állandósító kisütő csővel szerelhető fel. A készülék ellenőrzése ismert menetszámú normál tekerccsel történhet. A találmány szerinti. készülék egy kiviteli alakját a mellékelt ábra tünteti fel. A (X) vizsgálandó tekercs, az (Li) összehasonlító tekercs és az (L2) gerjesztőtekercs a közös (V) vasmagon van elrendezve, amelynek a helyszükséglet csökkentése végett, stb. a rajz szerinti Z alakja lehet. A vizsgálandó tekercs az összehasonlító tekerccsel ellentétes értelemben sorba van kapcsolva és így ha a két tekercsben indukált feszültség egyenlő, akkor a szélső pontok között feszültségkülönbség nincs. Minthogy a két tekercs azonos indukcióhatás alatt áll, a feszültségkülönbség hiánya a menetszámok egyenlőségét' mutatja. Az összehasonlító tekercs menetszámának beállítása, végett ez a tekercs 1000, 100, 10 és 1 menetből álló csoportokra van elosztva, kivezetésekkel és minden csoport külön kapcsolókarral van ellátva, amelynek segítségével bármely menetszám beállítható. Az erővonalszóródásra való tekintettel a mérendő tekercsnek a gerjesztő tekercshez képest megfelelő helyzetben kell lenni, amely célból azt az (A) asztalra kell helyezni. A tekercsek közötti feszültségkülönbség jelzésére az (R2) és R3) elektroncsöveket tartalmazó ismert elrendezésű erősítőkészülék szolgál, amely anódáramot az (E) egyenirányítóból az (F, Cs, Cs) elemekből álló szűrőn át kap. Ci stabilizátorcső a feszültségingadozás kiegyenlítésére szolgál. Az (M) jelzőműszer álló tekercse a hálózati frekvenciára, lengő tekercse az (Rs) cső anódkörébe van kapcsolva. Ha a rajz szerinti kapcsolásokat elvégezzük, a műszer a mehetszámkülönbözetnek megfelelő kitérést mutat. Mérés előtt az (X) helyre ismert menetszámú nprmáltekercset kapcsolunk, az összehasonlító tekercs beállító karját a normáltekercs menetszámára állítjuk be és az (A) asztal elmozgatásával a jelzőműszer mutatóját 0-ra állítjuk. (X) helyre ismeretlen menetszámú tekercset helyezve, a (K) kart addig állítjuk, míg a műszer 0-ra áll be. Ha ez nem következik be, a pontos menetszámot interpolációval határozzuk meg. Ha a készülék néhány rögzített menetszámú tekercs ellenőrzésére szolgál, akkor — a rajz szerint— az összehasonlító tekercset ezeknek a menetszámoknak megfelelő kivitelezésekkel látjuk el.