142460. lajstromszámú szabadalom • Ferromágneses anyag és eljárás előállítására
Megjelent 1954. évi november hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.460. SZÁM. 21. g. 29—35. OSZTÁLY. - Pl—74. ALAPSZÁM. Ferromágneses anyag és eljárás előállítására N. V. PHILIPSGLOEILAMPENFABRIEKEN, Eindhoven (Hollandia) A bejelentés napja: 1951. augusztus 11. Németalföldi elsőbbsége: 1951. április 23. A találmány ferromágneses anyag, ilyen anyag-' ból készült test, a találmány szerinti testből álló permanens mágnes, ily permanens mágnessel bíró eszköz, valamint eljárás előállításukra. Ismeretes, például C. Kittel tollából a Review of Modern Physics, 21. évfolyam 4. számának 541—583. oldalain 1949. októberében és H. Fahlenbrach tollából a Zeitschrift des Vereins deutscher Ingenieure, 92. évfolyam 21. számának 565—570. oldalain 1950-ben megjelent cikkekből, hogy oly ferromágneses porok, amelyeknek kristályos anizotrópia, alaki anizotrópia és/vagy feszültségi anizotrópia folytán nagy a mágneses anizotrópiájuk, vagyis mágnesezhetőségük különböző irányokban igen különböző, annál inkább alkalmasak permanens mágnesek előállítására, minél kisebb a szemcsenagyság, jóllehet ugyanazt az anyagot, például a vasat, tömör, állapotban az. úgynevezett „lágy" ferromágneses anyagok osztályába kell sorolni. Az ily anyagok mágneses tulajdonságai annál nyilvánvalóbakká válnak, minél inkább megközelíti a szemcsenagyság egy-egy Weiss-tartomány méreteit. , A találmány a fent említett, közleményekbén nyilvánosságra jutott ismeretek hasznosításával létesített oly ferromágneses anyag, amely tulajdonságai alapján alkalmas permanens mágnesek készítésére. A találmány értelmében a ferromágneses anyag eltűnési térerőssége /Hc " legalább 700 Oersted, rémanenciája Br legalább 1200 Gauss, e remanencia létesítéséhez szükséges alkotórészként vas, valamint a bárium, stroncium és ólom alkotta fémcsoport legalárjb egyik tagjának polioxidjaiból álló nem-kockaalakú kristályait tartalmazza, amelyekben a bárium és/vagy stroncium és/vagy ólom mennyiségének legfeljebb 2/5 atomsúlynyi része kalciummal helyettesíthető. Az ;HC eltűnési térerősségen azt a térerősséget értjük, amelynél az I mágnesezés előzetes telítési mágnesezés után 0 értéket ér el. Az eltűnési térerősség ezekben az anyagokban általában lényegesen különbözik a ßHc koercitív erőtől. Ezen azt a térerősséget értjük, amelynél a B indukció éri el a 0 értéket előzetes telítési mágnesezés után. A találmánnyal gyakran lehetővé válik oly /Hc eltűnési térerősség és B r remanericia létesítése, amely lényegesen nagyobb a fent említettnél. A találmány szerinti lehetőségek szemléltetése végett megemlítjük, hogy előállítottunk oly anyagokat, amelyeknek (BH)max értéke körülbelül 1,1 X X 106 volt. A nem-kockaalakú kristályszerkezet általában hexagonális. Számos esetben például az úgynevezett „magnetoplumbit szerkezet" fordul elő. „Magnetoplumbit szerkezet"-en az ásványi magnetoplumbitera jellemző hexagonális kristályszerkezet értendő. Az ásványi magnetoplumbite-ot G. Aminoff írta le a Geologiska Föreningens Förhándlingar 1925-ben megjelent 47. évfolyamáriak 3. kötetében a 283—289. oldalakon. A kristályszerkezetet V. Adelsköld határozta meg és hozta nyilvánosságra az Arkiv för Kemi, Mineralogi och Geologi című folyóirat 12a. kötetének 29. szamában. A „magnetoplumbit" elnevezést Aminoff javasolta az általa felfedezett ásvány ferromágneses tulajdonságai alapján. (L. Aminoff idézett művének 286. oldalát.) Aminoff azonban csak annyit említ, hogy az ásványt a mágnes erősen vonzza. Adelsköld az idézett irodalmi helyen többek között arra az eredményre jut, hogy a magnetoplumbite vegyi képlete szükségképpen Pb0.6Fe203. Megemlíti továbbá, hogy az általa ugyancsak megvizsgált Ba0.6Fe203 és Sr0.6Fe203 képletű anyagok kristályszerkezete hasonló a magnetoplumbitéhez. A szerző azonban egyáltalán nem utal e három anyag ferromágnességére. Az Fe203-ból és báriumkarbonátból előállított Ba0.6Fe203 képletű anyagokat később M. Erchak jr., I. Fankuchen és R. Ward említik a Journal of the American Chemical Society 68., (1946"), 2085—2093. oldalain, a ferromágneses tulajdonságokkal kapcsolatban azonban csak annyit jegyeznek meg, hogy a BaO—Fe20s rendszernek vannak ferromágneses fázisai. A találmány szerinti ferromágneses anyagnak magnetoplumbit szerkezete és M0.6Fe203 képletű összetétele lehet, ahol M a "báriumból, stronciumből, ólomból és kalciumból álló fémcsoport tagjainak legalább egyikét jelenti. Amennyiben a
