142446. lajstromszámú szabadalom • Segédszerkezet tárcsás kerekeknek járműre való felszereléséhez

Megjelent ,1954. évi november hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.446. SZÁM. 63. d 5-24. OSZTÁLY. - FE-217. ALAPSZÁM. Segédszerkezet tárcsás kerekeknek járműre való felszereléséhez Fleischanderl Róbert gépszerkesztő, Waidhofen a.d. Ybbs, Ausztria A bejelentés napja: 1953. szeptember 25. Ausztriai elsőbbsége: 1952. október 28, A találmány segédszerkezet, amely lehetővé teszi, hogy nagyméretű és igen nehéz tárcsás kerekek, különösen ikerkerekek könnyen és egyszerűen, a szerelő ruhájának beszennyezése nélkül, egyetlen személy által legyenek a járműre szerelhetők. Emellett a találmány szerinti szerkezet a legkedvezőtlenebb körülmények között, mint például lakott helyeken kívül fekvő országúti szakaszokon rossz időben és sötétben is előnyösen használható. Ebből a célból javasoltak már oly szerkezetet tárcsás kerekeknek géperejű járművek tengelycsapjaira való felszereléséhez, amelynél az agynak a kerék tartása végett alkalmazott csavarmenetes tartócsapjaira védőhüvelyt tolnak fel, amely egyik oldalán merev rúddal, csuklósan van összekötve. A hüvely rendeltetése, hogy a keréktárcsát a szerelő annak segítségével megemelje, miközben a védőhüvely a keréktárcsát vezeti. Ennél az ismert szerkezetnél azonban bizonyos nehézségek jelentkeznek akkor, ha a keréktárcsa teste nem fekszik a kerék középsíkjában, mint például ikerkerekeknél. Az ilyen asymmetrikus elrendezésű tárcsás kerekek felhelyezés közben nagy billentő nyomatékot fejtenek ki és a kerékágy csapján csak akkor maradnak meg, ha azokat ott legalább egy anyával rögzítjük. Ha ilyen kereket kell felszerelni, úgy szükséges, hogy a kereket először az agyra emeljük és azután ülésén rögzítsük, végül pedig a visszafelé való elmozdulás ellen csavaranyával biztosítsuk. Ez a művelet azonban rendszerint csak úgy foganatosítható, hogy egy személy a megemelt kereket megtámasztja és egy második személy az anyát felcsavarolja. A könnyű, egyszerű és beszennyezés veszélye nélküli kerékfelszerelés feladatát egy személy segítségével a találmány értelmében azzal oldjuk- meg, hogy a felszerelendő tárcsás kereket megtámasztó eszközt alkalmazunk, amely megtámasztó eszköz a tárcsás kerékkel össze van kötve. A találmány egy további jellemzője értelmében ikerkerekek szerelése végett a fentemlített segédszerkezeten kívül, illetőleg azzal együtt, még egy reteszelő szervet is alkalmazunk, amely a második kerék felhelyezésekor az először felhelyezett kereket helyzetében megtartja és a készre való szerelés után, a kerekek csavarokkal történő végérvényes rögzítése előtt ismét leszerelhető. A rajzon a találmány egyik példakénti kiviteli alakját szemléltettük. Az 1. ábra a szerelés menetét második ikerkerék felhelyezése közben, oldalnézetben, illetőleg metszetben szemlélteti. A 2. ábrában a 2 ikerkereket az 1. ábrabeli 11 nyil irányában vett nézetben perspektivikusan tüntettük fel. A 3. ábra szerkezeti részletet mutat. A találmány szerinti szerkezet lényegét két ikerkerék felszerelése kapcsán részleteiben ismertetjük: Először az első 6 ikerkereket valamely önmagában ismert szerkezettel helyezzük el a 12 agyon. Evégből két csavarmenetes 13 tartócsapon 14 védőhüvelyeket rendezünk el, amelyek a 15 rudakkal a 16 helyen csuklósan vannak összekötve. E 15 rudak megemelése közben a 6 kerék a 14 védőhüvelyen át a 12 agy központosító 8 részére csúszik. A 14 védőhüvelyek alkalmazása meggátolja azt, hogy valamely csavarmenetes tartócsap menete megsérüljön. Hogy a 6 keréknek a 12 agyról való lecsúszását, illetőleg lebillenését biztonság gal megakadályozzuk, a pálcaalakú 5 reteszelő szervet a 8 központosító agyrész 7 furatába toljuk és 90° alatt úgy forgatjuk el, hogy ennek a szervnek 9 toldata a 10 kerékkoszorun kívül felfeküdjék. Ezzel az 5 reteszelőszerv reteszelő helyzetében rögzítve van. Az egész szerelést egyetlen személy eszközli. Ez a személy a második 1 kereket a rajzban feltüntetett helyzetbe hozza, miközben a 13—16 alkatrészeket a fent már leírt módon hasznosítja. Egyben alkalmazza a segédszerkezetet, amely lényegében a 2 támasztórúdból áll, amelyet a 3 húzórúgó köt össze az 1 kerékkel. A szerelő a 2 támasztó rudat a 20 úttest és a 10 kerékkoszorúban egyébként is meglévő horony közé illeszti, majd ezután a 3 rugót a kerékkoszorúban rendszerint alkalmazott nyílások egyikébe, vagy pedig a 4 szelepre akasztja. Ha ezután az 1 kereket a 15 rudakkal váltakozva megemeljük és süllyeszt-