142428. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üveg-, porcelán, stb. ragasztó előállítására

Megjelent 1954. évi november hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.428. SZÁM. 39. c. OSZTÁLY. - VA—384. ALAPSZÁM. Eljárás üveg-, porcelán, stb. ragasztó előállítására A magyar állam, mint a feltalálók, Vancsó Gyuláné vegyész és Schwaner Károly vegyészmérnök budapesti lakosok jogutóda, Budapest. Bejelentés napja: 1952. október 17. Az irodalomban és a gyakorlatban számos eljárás ismeretes üveg, valamint por cellás ragasztására. Ezek legtöbbjének az a hátránya, hogy nem adnak megfelelő nagy szilárdságú kötést, vegyszerekkel, vízzel szemben nem ellenállóak, a ragasztás 'helyén megsötétednek, nem időtállóak. Ismeretesek például poliészter-gyanták, melyek kétértékű alkoholok és kétbázisú savak kondenzációja útján állíthatók elő. A sav, vagy az alkohol, vagy mind a kettő telítetlen. A telítetlen fonalmolekulákból álló kondenzációs terméket különböző, polimerizációra hajlamos monomerekkel kopolimerizáljuk, mikoris térhálós szerkezet alakul ki. Savként használhatók: maleinsav, fumársav, citrakonsav, diglikolsav, ftálsav, stb. és ezek anhidridjei. Alkoholként alkalmazhatók: etilénglikol, dietilénglikol, butilénglikol, propiléngikol stb. A kopolimerizációhoz alkalmas monomerek a következők lehetnek: stirol, akrilsav-észterek, metakrilsav-észterek, allialkohol aromás és alifás 1 és 2 bázisú savakkal képezett észterei, ciklopentadién, butadién, vinilacetát stb. A polimerizáció helyes lefolytatásához megfelelő katalizátor és akcelerátor szükséges. A polimerizáció késleltetésére inhibitorokat alkalmaznak. Katalizátorként különböző szerves és szervetlen peroxidok és hidroperoxidok használatosak, mint pl. benzoilperoxid, ditercierbutilperoxid, acetilperoxid, tercierbutilhidroperoxid, 1 -hidroxiciklohexil-1-hidroperoxid, stb. — Akcelerátorként főként tercier aromás aminők felelnek meg, így pl.: dietilanilin, dimetilanilin, paratoluidin, dietilparatoluidin, stb. A fent ismertetett típusú poliészterek nem rendelkeztek megfelelő, jó ragasztóképességgel. A kondenzációs termékek ugyanis vagy nem adtak tökéletes oldatot a monomerekkel, vagy a monomerekkel jól keveredő kondenzátumok konzisztenciája az alacsony viszkozitás miatt nem volt megfelelő ragasztási célokra. Azt találtuk, hogy az említett hiányosságok kiküszöbölhetők, ha a telítetlen fonál-molekulát módosítjuk olyképpen, hogy a molekulába oldallánccal bíró kétfunkciós vegyületet építünk be. E célra alkalmazhatók: a) glicerinnek legalább 12 C-atommal rendelkező monokarbonsavval képezett alfa, vagy beta észtere, b) pentaeritritnek legalább 12 C-atommal rendelkező monokarbonsavval képezett diésztere, c) eljárhatunk úgy is, hogy több, mint 2 értékű alkoholt és legalább 12 C-atomot tartalmazó monokarbonsavat építünk egyidejűleg a telítetlen észterlánc molekulába. Célszerűen glicerint, pentaeritritet, stb. alkalmazunk palmitinsavval, sztearinsavval, stb. egyidejűleg. A felsorolt módosító anyagokból kis mennyiség szükséges. A találmány szerinti módosítással előállított észterkondenzátum monomerekkel képezett keveréke ragasztási célokra jó viszkozitással, a gyantává keményedett ragasztóanyag jó hűtőképességgel rendelkezik. Az eljárás további előnye az, hogy a láncmolekulák az elágazódás következtében rugalmasakká válnak és a végső állapotában térhálós szerkezettel bíró kötőanyag mechanikai tulajdonságai megváltoznak. A találmány szerinti eljárást az alábbi példák szemléltetik: 1. példa 357 g etilénglikolt, 143 g ftalsavanhidridet, 96 g glicerin monostearátot, keverés, széndioxid bevezetés közben kondenzálunk 170°-on. 80—85 savszámnál hozzáadunk 490 g maleinsavanhidridet és a kondenzációt folytatjuk. A hőmérsékletet fokozatosan 180°-ig emeljük. A kondenzációt 95—100 savszámnál megszakítjuk. Az így nyert kondenzációs termékből a következő keveréket állítjuk elő: kondenzátum 8 rész stirol 2 rész hidrochinon 0.0005 Benzoilperoxid 0.15