142406. lajstromszámú szabadalom • Eljárás streptomycinsók elkülönítésére

Megjelent 1954. évi augusztus hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.406. SZÁM. 30 h. 1-8. OSZTÁLY. — GO-272. ALAPSZÁM. Eljárás streptoinycinsók elkülönítésére Bejelentő: Gyógyszeripari Kutató Intézet, Budapest. Bejelentő Intézet feltalálóul dr. Bodánszky Miklóst nevezi meg. A bejelentés napja: 1953. március 19. , Sztreptomicinnek vizes oldatokból való elkülöní­tésére az irodalomból számos eljárás vált ismere­tessé. A szénadszorboiós, oldószeres, extrakeiós és oldhatatlan csapadékok alakjában történő lecsapá­som eljárásoklat újabban a karboxil-típusú . ion­cserélő gyantáik segítségével végzett megkötés vál­totta fel. Az ioncserélős eljárást legjobban az U.S. 2,541.420 sizabaídalom ismerteti. Az általánosan be­vált eljárás szerint a gyantáról való leoldást híg sósavval végzik, majd a sósavas sóként jelenlévő sztreptomicint a kísérő konyhasótól metanolban való oldhatósága alapján választják el. Az így nyert nyers sztreptomicin-Mórhidrát a gyógyászatifan való felhasználásra nem alkalmas, azt még sztrep­tomicinklárhiidrát-kálciumklorid kettős sóvá, vagy sztreptomicin-szulfáttá kell átalakítani. A legújabb irodalom szerint (Brit. Med. J. 1952. XII. 27, 1412) a fcáleiumklorid-kompiex alkalma'zása is hát­rányos, és csak a kevésbbé fájdalmat okozó sztrep­tomicinszulfáti adása kívánatos. A szulfáttá való át­alakítást szulfát ciklusban lévő anioncserélő gyanták­kal, vagy metánok» oldatban bázisszulfátokkal, pl. trietilamin szulfáttal végzett cserebomlással lehet végrehajtani, azonban mindenképen külön erre a célra végzett művelet árán. Ehhez járul még, hogy a nyers sztreptomicin kkMiiidrátnak konyhasótól való elválasztása metanolban való oldást, szűrést, majd a mietanolos oldatból acetonnal, vagy más ol­dószerrel (amilacetát, klórbenzol) való kicsapást kíván, és ez a művelet keverék oldószerekhez s így regenerálási problémákhoz vezet. Kísérleteinkben azt találtuk, hogy a sztreptomi­cini-klárihidrátnak szulfáttá való átalakítását elke­rülhetjük és a nátriumsók túlnyomó, részétől elvá­laszthatjuk a sztreptomicinsót, ha a karboxil-típusú ioncserélő gyantáról való leoldást híg., pl. normál kénsavval végezzük. Ekkor tömény, vizes oldatban sztreptomicinszulfát és nátriumszulfát vannak je­len. A nátriumszulfát oldhatósága és a sztreptomi­cinszulfát oldhatósága közti különbséget használ­juk fel a két só elválasztására. Az oldhatóság kü­lönbségek ki domborítására még valamely vízzel elegyedő oldószert is tehetünk oldatunkhoz, olyan mennyiségben, hogy a nyert elegyben a sztreptomi­cinszulfát még oldódjék, de a nátriumszulfát oldha­tósága csökkenjen. Ilyen hatással van pl. 2:5. • térf. százaléknyi metanolnak az oldathoz való keverése. A' szulfátokat tartalmazó vizes oldatot vákuumban 30 C° alatti hőmérsékleten kis térfogatra párol­juk be, majd az oldatot — esetleg 25. térf. %-nyi metanol hozzáadása után —• 0 C° körüli hőmérsékle­ten éjjelen át állni hagyjuk. Másnap szűrünk a kivált kristályoktól; utóbbiakat; 25% -os metanol­lal.'mossuk. Az •anyalúgban lévő sztreptomicinszul­fátot 'bepárlással, metanollal vagy acetonnal vég­zett kiesapással kinyerhetjük, de további tisztítást érünk el, ha az anyalúgot tovább pároljuk a fen­tebb leírt módom, és a kristályosítást megismétel­jük. Természetesen olymódon is eljárhatunk, hogy az első vagy a második kristályosítás helyett az oldatot sizárazon pároljuk, és a maradékot annyi jeges ví'ziben vesszük fel, amennyi elegendő a sztreptomdcinszulfát oldásához, de amely mennyi­ség a jelenlévő nátriumszulfátnak csak kisebb há­nyadát oldja. Ezt a részleges oldást nemcsak egy­szeres oldással,'hanem ellenárambaii vagy ©gyáram­ban végzett kilúgozással (pl. oszlopban is) végez­hetjük. {Minthogy a leírt elválasztásnál a síztrepto­micinszulfát egy része a nátriumszulfát kristályok­hoz tapad, célszerű a kivált nátriumszulfátot víz­ből újra kristályosítani, és így a sztreptomicin­szulfátot ismét anyalúgba juttatni. A kristályok és anyalúgok olyan rendszeres munkamenettel dolgoz­hatók fel, mint amilyen munkamódszereket többek közt Weissberger: Physical Métho/ds- of Organic Chemistry (Interscieince Publishars 1949) III. kö­tetében ismertetve találunk. i A módszer nemcsak sztreptomicins'zulfát, hanem sztreptomicinfoszfát elkülönítésére fs igen alkal­mas; ez esetiben a dinátriumhidrofoszfát csekélyebb oldhatósága szolgál az elválasztás alapjául: Példa: 12 ml vizes oldatban 340.000 E sztrepto­micin vain oldva szulfát .alakban, és az oldat ezen­kívül még 3 g Na„S04-t tartalmaz. Az oldatot 1 napig -j- 2 C-nál tartottuk, majd szűrtük, és a kristályokat 3 ml 25 % -os metanollal mostuk. A csapadék szárítás után 2,55 g sztreptomicin tar­talma 7 E/mg, összesen 18.000 E, tehát jórészt nát-

Next

/
Thumbnails
Contents