142406. lajstromszámú szabadalom • Eljárás streptomycinsók elkülönítésére
Megjelent 1954. évi augusztus hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.406. SZÁM. 30 h. 1-8. OSZTÁLY. — GO-272. ALAPSZÁM. Eljárás streptoinycinsók elkülönítésére Bejelentő: Gyógyszeripari Kutató Intézet, Budapest. Bejelentő Intézet feltalálóul dr. Bodánszky Miklóst nevezi meg. A bejelentés napja: 1953. március 19. , Sztreptomicinnek vizes oldatokból való elkülönítésére az irodalomból számos eljárás vált ismeretessé. A szénadszorboiós, oldószeres, extrakeiós és oldhatatlan csapadékok alakjában történő lecsapásom eljárásoklat újabban a karboxil-típusú . ioncserélő gyantáik segítségével végzett megkötés váltotta fel. Az ioncserélős eljárást legjobban az U.S. 2,541.420 sizabaídalom ismerteti. Az általánosan bevált eljárás szerint a gyantáról való leoldást híg sósavval végzik, majd a sósavas sóként jelenlévő sztreptomicint a kísérő konyhasótól metanolban való oldhatósága alapján választják el. Az így nyert nyers sztreptomicin-Mórhidrát a gyógyászatifan való felhasználásra nem alkalmas, azt még sztreptomicinklárhiidrát-kálciumklorid kettős sóvá, vagy sztreptomicin-szulfáttá kell átalakítani. A legújabb irodalom szerint (Brit. Med. J. 1952. XII. 27, 1412) a fcáleiumklorid-kompiex alkalma'zása is hátrányos, és csak a kevésbbé fájdalmat okozó sztreptomicinszulfáti adása kívánatos. A szulfáttá való átalakítást szulfát ciklusban lévő anioncserélő gyantákkal, vagy metánok» oldatban bázisszulfátokkal, pl. trietilamin szulfáttal végzett cserebomlással lehet végrehajtani, azonban mindenképen külön erre a célra végzett művelet árán. Ehhez járul még, hogy a nyers sztreptomicin kkMiiidrátnak konyhasótól való elválasztása metanolban való oldást, szűrést, majd a mietanolos oldatból acetonnal, vagy más oldószerrel (amilacetát, klórbenzol) való kicsapást kíván, és ez a művelet keverék oldószerekhez s így regenerálási problémákhoz vezet. Kísérleteinkben azt találtuk, hogy a sztreptomicini-klárihidrátnak szulfáttá való átalakítását elkerülhetjük és a nátriumsók túlnyomó, részétől elválaszthatjuk a sztreptomicinsót, ha a karboxil-típusú ioncserélő gyantáról való leoldást híg., pl. normál kénsavval végezzük. Ekkor tömény, vizes oldatban sztreptomicinszulfát és nátriumszulfát vannak jelen. A nátriumszulfát oldhatósága és a sztreptomicinszulfát oldhatósága közti különbséget használjuk fel a két só elválasztására. Az oldhatóság különbségek ki domborítására még valamely vízzel elegyedő oldószert is tehetünk oldatunkhoz, olyan mennyiségben, hogy a nyert elegyben a sztreptomicinszulfát még oldódjék, de a nátriumszulfát oldhatósága csökkenjen. Ilyen hatással van pl. 2:5. • térf. százaléknyi metanolnak az oldathoz való keverése. A' szulfátokat tartalmazó vizes oldatot vákuumban 30 C° alatti hőmérsékleten kis térfogatra pároljuk be, majd az oldatot — esetleg 25. térf. %-nyi metanol hozzáadása után —• 0 C° körüli hőmérsékleten éjjelen át állni hagyjuk. Másnap szűrünk a kivált kristályoktól; utóbbiakat; 25% -os metanollal.'mossuk. Az •anyalúgban lévő sztreptomicinszulfátot 'bepárlással, metanollal vagy acetonnal végzett kiesapással kinyerhetjük, de további tisztítást érünk el, ha az anyalúgot tovább pároljuk a fentebb leírt módom, és a kristályosítást megismételjük. Természetesen olymódon is eljárhatunk, hogy az első vagy a második kristályosítás helyett az oldatot sizárazon pároljuk, és a maradékot annyi jeges ví'ziben vesszük fel, amennyi elegendő a sztreptomdcinszulfát oldásához, de amely mennyiség a jelenlévő nátriumszulfátnak csak kisebb hányadát oldja. Ezt a részleges oldást nemcsak egyszeres oldással,'hanem ellenárambaii vagy ©gyáramban végzett kilúgozással (pl. oszlopban is) végezhetjük. {Minthogy a leírt elválasztásnál a síztreptomicinszulfát egy része a nátriumszulfát kristályokhoz tapad, célszerű a kivált nátriumszulfátot vízből újra kristályosítani, és így a sztreptomicinszulfátot ismét anyalúgba juttatni. A kristályok és anyalúgok olyan rendszeres munkamenettel dolgozhatók fel, mint amilyen munkamódszereket többek közt Weissberger: Physical Métho/ds- of Organic Chemistry (Interscieince Publishars 1949) III. kötetében ismertetve találunk. i A módszer nemcsak sztreptomicins'zulfát, hanem sztreptomicinfoszfát elkülönítésére fs igen alkalmas; ez esetiben a dinátriumhidrofoszfát csekélyebb oldhatósága szolgál az elválasztás alapjául: Példa: 12 ml vizes oldatban 340.000 E sztreptomicin vain oldva szulfát .alakban, és az oldat ezenkívül még 3 g Na„S04-t tartalmaz. Az oldatot 1 napig -j- 2 C-nál tartottuk, majd szűrtük, és a kristályokat 3 ml 25 % -os metanollal mostuk. A csapadék szárítás után 2,55 g sztreptomicin tartalma 7 E/mg, összesen 18.000 E, tehát jórészt nát-