142396. lajstromszámú szabadalom • Berendezés villamos energiaátviteli rendszereknek üzemzavarok elleni szelektív védelmére
142.396 3 külön segédárajmkörrel a hozzátartozó (7) érintkező zárása révén bármelyik irányrelé működtetheti. Az egy fázisvezeték esetére a 4. ábrán, három fázis vezeíiék esetére az 5. ábrán feltüntetett berendezésnél lényegesen csökkenthetjük a „segéd" vezetékek saámát, ha mérőhelyenként csak egy különleges összegező áramváltót és egy relét alkalmazunk, úgy ahogyan az a 7. ábrán fel van tüntetve. Ez a berendezés a 4. és 5. ábrabelitől csak abban különbözik, hogy a háromivezietékes rendszer három (2) áramváltója nem külön-kiülön egyegy relénendszierhez, hanem egyetlen (6) összegező áramváltán át egy közös retórends'zerhez csatlakozik. Különleges feladat a földzárlati áram jelzése ellenálláson át földelt hálózatoknál, minthogy ilyen hálózatnál ia föüdlzárlati áram a névleges üzemi áramnál alig nagyobb, sőt sok eseflben annál még kisebb is lehet. Ilyen esetben a találmány szerinti áramirányösszehasonlító védelemnél az ismertetett különleges összegező áramváltó nem alkalmazható, hanem ahelyett a háromfázisú rendszer sziimimetrikms összetevőinek eredője használható fel. Evégből a 8. ábra szerint a szakasz végpontjain a (2) áramváltókat csillagba kapcsoljuk és nulla, pontjukat földelve, szabad sarkaikra egy ú. n, háromtekercselésű transzaiktort (Z) kapcsolunk, amelynek középső tekercselése a másik kettővel ellenkező menietirányú. E transzaktoírral még egy (Rí) parallel és egy (R2 ) soros kapcsolású ohmos ellenállás ka'pesolatos. Ezen ábrabeli kivitelnél a segédvezetékek áramkörében a 4., 5. és 7. ábrával kapcsolatosan ismertetett (4) közibenső és (5) középen megcsapolt áramváltók is alkalmazva vannak. A (Z) impedancia értéke Z = jR/tr 3 és I a =Ii-(+kl0 , ahol íj, ill. I0 a pozitív, illetve negatív sor-rendu aram es k = —-—— 2 Rt Még tovább csökkenthető a seigédvezietékek száma, ha a mérőhelyeken booster-kivitelű áramváltókat és megfelelően beállított impedanciákat alkalmazunk. Ilyen berendezést mutat a 9. ábra, amelyen (1) irányrelét, (2) közönséges áramváltót, (3) segédvezetéket jelöl, (4) a booster kivifelű \ áramváltókat, (5) pedig a beállítható impedanciákat jelzi. Az A és B mérőhelyek IA és I B áramának a berendezésben való elosztása folyitán a -különböző áramkör-részekben mutatkozó áramerősségek az ábrán be vannak jelölve. Ha az (5) impedanciákat úgy állítjuk be, hogy \"A = I' A /2 és lB " + I'B/2, akkor a viszonyok azonossága folytán a működés azonos lesz azzal, amelyet a 3. ábrával kapcsolatban ismertettünk. A 9. ábrán egyetlen fázisvezetékre vonatkozóan megrajzolt, berendezést háromfázisú rendszer esetére tünteti fel a IQ. ábra, amelyen az előzőkkel megegyezően (1) irányrelé, (2) közönséges áramváltó, (3) összekötő segédvezeték, (4) a 2. ábrabeli közbenső áramváltó, (5) a 2. ábrabeli beállítható impedancia és (6) a 9. ábrán (4)-gyei jelölt booster kivitelű áramváltó. A találmány szerinti védőberendezésnek T-leágazás esetén való alkalmazását a 10. ábra tünteti fel. Az eddigi kiviteli alakok valamelyikét az AB szakaszon egyedül alkalmazva, a C leágazáson át üzemszerűen elfolyó áram természetesein hibaáram módjára hatna, vagyis a védelem állandóan működésbe lépvén, a lekapcsolódás folytán ia berendezés nem volna használható. Ezért három Ferraris- vagy elf ktrodinamikus-relét alkalmazunk, amelyek közös ten-i gelyre vannak kapcsolva és az A, B, C pontokon át folyó áram eredőjének hatását'mutatják, ami hibamentes üzemben zérus, minthogy a csomóponthoz haladó és a csomópontot, elhagyó áramok összege zérus. A 10. ábrán, amely a berendezésnek csak az egyik fázisvezetékre vonatkozó részét ismerteti, látható, hogy minden mérőhelyhez egy mérőrendszer tartozik és minden mérőrendszeír egyik tekercsén a hozzátartozó mérőhely árama (pl. 1^), másik tekercsén pedig ennek egy hányada —— \ és a ciklikus (ABC, vagy CBA) sorrendben utána következő mérőheiy árama halad át. Ennek megfelelően a berendezés az ABC mérőhelyeken átfolyó áramok vektoriális öszszegét hasonlítja össze ezen áramok effektív értékeinek középértékével. A védőberendezés érzékenységét a fentiekben szereplő — k tényező értéke szabja meg. Szabadalmi igénypontok: 1. Berendezés villamos energiaátviteli rendszer két mérőhely közötti szakaszának üzemzavar elleni kiválasztó (szelektív) védelmére, jellemezve olyan irányrelévei, amelynek egyik mérőköre az egyik mérőhely áramának, másik mérőköre pedig ugyané mérőhelyáram ellenkező fázisban odavezetett bizonyos hányada és a másik mérőhelyáram eredőjének hatása alatt áll, jellemezve továbrM azzal, hogy a mérőkörök az átviteli rendszer áramváltóihoz nem ellenállásos, hanem transzformátoros úton csatlakoznak. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, amelyet az egyik mérőhely áramváltója és a másik mérőhely irányreléje közé beiktatott egy, ill. két 'közbenső (4) áramváltó jellemez. 3. Az 1., ill. 2. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az egyik mérőhely irányreléjének egyik mérőköre a mérőkábelhez középen megcsapolt (5) áramváltón át csatlakozik. 4. Az előző igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, amelyet a szakasz egy pontjain elrendezett irányrelé és ennek révén a szakaszt, leválasztó kapcsolókalt működtető segédáramkör (7) jellemez. ,5. Az előző igénypontok bármelyike ezerinti -berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a többfázisú rendszer áramváltói csillagkapcsolásúiak és az irányrelé áramköréhez különleges összegező áramváltón itt csatlakoznak. 6. Az 1—4. igénypontok szerinti berendezés kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a többfázisú rendszer áramváltói csillagkapcsolásúak és az egyeltlen
