142381. lajstromszámú szabadalom • Távközlési kapcsolóberendezés

142.381 3 "jesszék a vonalválasztó keféjéig, amellyel az előfize­tői vonalra adott azonosítási hang megkereshető, úgy a vonalvákeBtómak azt a helyzetét, melyben e haingoit megtalálta, megálLapítlhatjuk a keíekocai nyugalmi helyzetéből való kimozdulása utián adott előremenő vagy visszaküldőit áram-lökések számaiból. JMás lehetséges megoldás szerint azt állapítjuk meg» hogy a kefekocsinak hány lépést kell tennie, hogy nyugalmi helyzetébe jussom vissza arról a kivezetésről, amelyiken az azonosítási hangot meg-' találta. A hívó vonalhoz tartozó tízesek csoportja is kü­lönféleképen határozható meg. A megoldás a vonal­választók szerkezeti kivitelétől függ. Azoknál a vo­nalválaisztóknál, amelyeknek két külön mozgásit kell végezniök a választások végirehajtásához, az azono­sítás művelete köziben az egy •bizonyos vonalcso­portra való beállítást az azonosításvezérlő áramkör -"ből kell vezérelni, amely áramkörnek e célbői a cso­port azonosságát annak révén kell megkapnia, hogy az előfizetői vonalak 10 vagy 20 vonalas csoportok-, ban közösítettek a vonalválasztó érintkező mezejébe bekötött vonalcsoportoknak megfelelően. Azoknál a vonalválasztókmál, amelyeknek csak egyetlen moz­gást kell végezniök, hogy az ér intkezőmezej ükbe be­kötött minden vonalat elérjenek, egy közös ponthoz a vonalválasztó befogadóképességétől függően: pél­dául 100 vagy ,200 előfizetői vonal köthető és a vo­nalválasztó használható fel a tízes csoport azonos­ságának jelzésére az azonosításvezérlő áramkor felé. Ennek különféle megoldási lehetőségei vannak. Az alábbiakibam részletesebben ismertetett megol­dásnál tíz előfizetői vonalas csoportonként az egyéni vonalakon különböző jellegzetességü váltóáramú fe­szültségek vannak és a vonalválasztó úgy rendez­hető el, hogy számlálja, hogy egy bizonyos jelleg-Izetességű feszültséggel hányszor találkozik, mialatt nyugalmi helyzetétől addig a vonalig mozog, ame­lyen az azonosítási hang van, amiből megállapít­ható, hogy hány tízes előfizetői vonalcsoporton kel­'iett áthaladnia, mielőtt az azonosítandó vonalra ért. Más változatnál a vonalválasztó ívek két külön­böző sorába kötünk be jellegzetes feszültségeket és az egyik sorit a megfelelő előfizetői szám tízes szám­jegyének, a másikat pedig egyes számjegyének azo­nosítására használjuk. E megoldásnál a tízesek és egyesek számjegyei az azonosításvezérlő áramkör­ben a vonalvá'iasztó mozgása alaitt végzett minden számlálás nélkül, közvetlenül állapíthatók meg, amint a vonalválasztó az azonosítandó vonalra megérke­zett. A vonal azonosításának módja tehát attá függ, hogy a vonalVálasztó az említett 139.396. lajstrom­számú (S—19034 alapszámú) leírásban ismertetett különböző lehetőségek közül melyiknek megfelelő módon működik, mindegyik esetben azonban ugyan­azt az eszközt, amely válaszitásnál a vonalválasztőt Mvott előfizetői vonalra a számjegyző vezetése alatt állítja be, használhatjuk arra, hogy azonosí­tási célból jelezze a vonialváiastztó-toefefcocsi helyze­tét az azonosítáavezérlő áramkörnek. Részletes áramkörismertetés. A találmányt égy kiviteli alakjában a rajzok alapján ismertetjük. Az 1. ábra találmány szerinti berendezés különböző áramköreinek összefüggését staemléltető csatlakozási vázlat. A 2. ábra a csoport-és vonalválasztóként alkalmazott egységes választó­áramkör kapcsolása. A 3. ábra az azonosítás céljá­ból alkalmazott váltóáramok útjának vázlata. A 4. és 5. ábra együtt az azonosításvezérlő áramkör kap­csolása. Ä 6. és 7. ábrák a 4. ábra részei, míg" a 8. álbra az 5. ábrában foglaltatik. Az 1. ábra többközpontos hálózat példaképeni távbeszélő központja, amelyben az előfizetők helyi összeköttetései híváskeresőkön, csoport- és vomalvá­lasztókon át ismeretes módon létesülnek. Az azo­nosítást igénylő összeköttetések, mint például az önműködő helyközi, az ú. n. gyorshelyközi vagyis a bejelentéssel egyesített vonalszolgálatú, valamint a díjtöibbszörözéses falurendszerű összeköttetések, első csoportválasztóin át Q helyközi főközpont felé to­vábbítódnak. A hívó S előfizető azonosítása a főköz­pontból a csatlakozási vonalvezetéken át bármely alkalmas időpontban kezdeményezhető. A csatlako­zás helyi központbeli végződésének az azonosítási művelet indításához szükséges felszerelése van. E felszerelés, melynek egy résziét a 7. ábra szemfiíél­teti, csatlakozásonként rendiezihető el, vagy közös áramkörként különválasztható. Az indítás két műve­letből áll. A csatlakozási áramkör lefoglal egy sza­bad azonosításvezérlő áramkört (4. és 5. ábra) a rendelkezésre álló csoportból és ugyanakkor hang­frekvenciájú áramot kapcsol az előfizetői vonal­áraimkor c-vezetékére első csoportválasztó és első és második; híváskereső áramkörön át a 3. ábra sze­rinti úton. A lefoglalt ICC azonosításvezérlő áram­kör ICF keresőgépe a hívó hang megkeresésére in­dul és azt oly ponton át fogja el, amely az első hí­váskeresők egy csoportját, vagyis az előfizetőik egy százas csoportját képviseli. E közös pont kapcsolá­sát a 4. ábra baloldalához illesztett 6. ábra szemlél­teti. Az ICF gép helyzete mutatja meg ekkor az azonosítáavezérlő áriamkörnek, hogy a vonalválasz­tók melyik csoportja fér hozzá a hívó előfizető vo­nalát tartalmazó 100 előf izetői vonalhoz. Az azono­sításvezérlő áramkör egy szabad vonalválaszitót fog­lal le második és harmadik csoportválasztón át és forgatja a vonalválasztót, .amíg a hívó hanggal nem találkozik az előf izetői vonaláramkor c-vezetékén. Ekkor az előfizető azonosságát az ICF gép hely­zete és a vonalválasztó helyzete határozzák meg. Az előfizető számának ezres és százas jegyét ICF adja meg, a tízesek és egyesek pedig a vonalválasztó helyzetével adottak. Ezután az azonosítáavezérlő áramkör kiadja a számjegyeket a csatlakozási áramkör fele, lahonnian ismét kiadódnak albba iá fő­központi áramkörbe, amely aíz előfizető, számát kérte. Az azonosításhoz csupán egy áramút áll rendel­kezésre. A találmány ezért két különböző frekven­ciájú Tj és T2 hangot hasznosít a hívás és kiadás céljaira. E két hangot, melyek az áramúton adott időpontban egyszerre lehetnek jelen, az áramúit vé­gein F1 és Fa hangolt szűrők választják szét. A 3. ábrán nyilak jelzik a T1 hívó hang útját, amelyre először az ICF gép, azután a vonalválasztó gép áll be. Más nyilak vannak az ár&mlökéskiadás áram­köre menteni, amelynél T2 hang van alkalmazásban. Fj szűrő a Tj hang számára, Fi pedig a T3 hang számára áteresztő szűrő. Az azonosítási műveletben résztvevő különböző

Next

/
Thumbnails
Contents