142372. lajstromszámú szabadalom • Villamos kapcsoló, főként egyenáramhoz
4 142.372 —57— csuktócsapra ágyiaBott —56x — kétkarú emeltyű egyik karjának ütközik, amelynek kimozdulásét a szigetelő anyagú —58— rúd további —59—• kétkarú emeltyű egyik karjára származtatja át, miikor is ezen emeltyű másik karja ugyanúgy lazítja meg a háromtagú rudazatzárt, amint ezt imént leírtuk. A 11. ábra szerinti kiviteli példában szintén a —19— lekapcsoló csapszeg elmozdulása váltja ki a háromtagú zár meglazítását, aízonban most nem az iménti imódon, hanem másképpen. A —43—• lekapcsolókart itt a zár —Gl—•• középső tagján lévő —60— rúgó szorítja a —19— csapszeg ellenébe. A —61— tag könyökhajlásszerűen izül a —46—• emeltyűhöz, és a —63'—• csuklócsapot hordozó —-62— hüvely csúszik rajta, amely csuklócsaphoz viszont a —48— emeltyű izül. A —60— rúgó a —64—• ütközőnek szorítja a — 62;— hüvelyt. Bekapcsolásikor a —43—• kar mégrajzolt állásába kerül, vagyis a —19—• csapszegnek ütközik. Ezen állásában megmarad és a —49— tengelyt csupán iákkor forgathatjuk el, mikor a —6'0— rúgó össze van nyomva és a —62—• hüvely eközben elcsúszott a —61—• tagon. A —60— rúgó ereje leküzdi a —45'—• rúgó húzását és érintkezőnyomást is hoz létre a —43—• kar, és a —19— csapszeg (között. A —43'—• karból kinyúló •—65— ághoz izül a —66—• rudacsika, amely a —67— hüvelyben csúszik. Ez a hüvely a helytálló •—69'— csuklócsap körül elforduló és baloldali végén —701 — ütközővel ellátott —68—• kétkarú emeltyűn van. Midőn rövidzárlat keletkezik az egyenáramú hálózatban, akkor a ,—19—• csapszeg, a helytmaradó kiváltótekercs és az elmozduló tekercs között keletkező taszítóhatás folytán kikerül a —43—• kar körzetéből úgy, hogy ez a kar, a —60— rúgó nyomóhatása 'következtében, az óramutatóéval ellentétes értelemben kezd elfordulni. Ekkor azonban a —66—• rudaesika —71— ütközője magával viszi a •—67—• hüvelyt és a —68—• emeltyű elfordul úgy, hogy a —70—• ütköző felülről a —46, 61— karpárra csap, amely ettől lefelé bicsaklik ki. így tehát a —45— rúgó „kikapcsolt" állásába forgatja el a —43— kart. A 12. ábra az új kapcsolómű további változatát mutatja. A —22— elmozduló tekercs most nincs összekötve a —19—• csapszeggel. Lekapesolásfcor a —22—• tekercs csapnyúlványa a —73,74— karpárnak ütköztiik, amitől a —19— lekapcsoló csapszeg meglazul úgy, hogy a —72— rúgó „kikapcsolt" állásába tolja el ezt a csapszeget. A —23— helytmaradó tekercset akár a 12. ábra szerint —17—• vasmagú fojtótekercsből, akár a 4. ábra szerint —30, 31—• transzformátorból táplálhatjuk. Szabadalmi igénypontok: 1. Villamos kapcsoló, főként egyenáramhoz, legalább egy, a fő lekapcsolandó áramkörbe iktatott érintkezőpárral, azzal jellemezve, hogy a kapcsolónak két, egymással szembeeső tekercse (—22, 23—) van, melyek mindegyike legalább egymenetű, és amelyeknek legalább egyike szilárdan, vagy valamely mechanizmus (pl. karmechanizmus) segélyével, avagy valamely közeg (pl. folyadék) közvetítésével össze van kötve a kikapcsoló érintkezővel, és hogy a mondott tekercseknek legalább egyike abba az áramkörbe van iktatva, amelynek áramerőssége a fő bekapcsolandó áramfcörbeli áramerősségváltozás gyorsaságától függ úgy, hogy a lekapcsolóérintkezőket a mondott két tekercs között keletkező taszítóhatás mozgatja el viszonylagosan, és e tekercseik kiváltóiszervekként hatnak a lekapcsolóműre (3. ábra). 2. Az 1. igénypont szerinti villamos kapcsoló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kapcsoló a fő lekapcsolandó áramkörbe iktatott fojtótekerccsel van ellátva, amelynek célszerűen vasmagja (—17—), előnyösen légréses vasmagja van, és amelyhez a kapcsoló két tekercsének (—22, 2'3—) egyike párhuzamosan kapcsolt, mimiellett ez a tekercs erőművileg szilárdan a kapcsoló keretéhez van erősítve és a fojtó tekercs, valamint a hozzá párhuzamosan kapcsolt tekercs induktivitásának viszonya úgy van megválasztva, hogy a gyorsan erősödő rövidzárlati áram a kapcsoló mondott két tekercse (—22, 23—) között az érintkezők (3. ábra) lekapcsolómozgáisához elegendő taszítóerőt idézzen elő. 3. Az 1. igénypont szerinti villamos kapcsoló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kapcsoló vasmagú (—30—), előnyösen légréses vasmagú transzformátorral van ellátva, melynek primer tekercse a fő lekapcsolandó áramköribe van iktatva, imíg szekunder tekercse. (—31—) párhuzamosan kapcsolt a kapcsoló két tekercse (—22, 23-—) közül ahhoz, amelyik erőművileg szilárdan van összekötve a kapcsoló keretével, mimellett a transzformátor szekunder tekercsének (—31—), valamint a kapcsoló hozzá párhuzamosan kapcsolt tekercsének induktivitása közötti viszony úgy van megválasztva, hogy a gyorsan erősödő rövidzárlati áram a kapcsoló két tekercse (—22,. 23—) között az érintkezők (4. ábra) lekapcsolómoágásához elegendő taszítóerőt idézzen elő. 4. Az előző igénypontok bármelyik szerinti villamos kapcsoló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kapcsolónak elmozduló tekercse (—22-—) vezető anyagú és egyetlen rövidrezárt menetű korong (3. ábra). 5. A 4. igénypont szerinti villamos kapcsoló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kapcsoló rugóval (—37—) van ellátva, mely ia vezető korongként (—22—) megalkotott elmozduló tekercset és a csapszegként (—19—) megalkotott lekapcsoló érintkezőt „bekapcsolt" állásukba nyomja (6. ábra). 6. A 4., vagy az 5. igénypont szerinti villamos kapcsoló kiviteli alakja, azzal jellemezve., hogy a kapcsolónak kilinesműve (—39, 40—) van, mely a vezető korongként (•—22—) megalkotott elmozduló tekercset és iá lekapcsoló csapszeget (—19—) „kikapcsolt" állásukban időzteti (6. ábra). 7. A 4.—6. igénypontok bármelyike szerinti villamos kapcsoló kiviteli alakja, jellemezve azzal, hogy a kapcsoló lökőrúgóval (—41-—) van ellátva, amely a vezető korongiként (—22,—) megalkotott elmozduló tekercset, és a lekapcsoló csapszeget (—19—•) mind „bekapcsolt", mind pedig „kikapcsolt" állásukban időzteti (7. ábra). 8. Az előző igénypontok bármelyike szerinti villamos kapcsoló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kapcsolónak lefcapcsolókarja (—43—) van, melyet rúgó (—45—) húz „kikapcsolt" állasába, és
