142354. lajstromszámú szabadalom • Berendezés színes távolbalátásra

142.354 7 •-Z- + i (15) Ezeket, az egyenleteket az (5), (2), (3) és (.4). egyenletek alapján a' következőképen egyszerűsít­hetjük: g, P —­mL = V (16) (17) (18) Az M feszültségnek a modulátorcső másik vezérlőrácsához való hozzávezetésekor a -csőben a következő egyenletekkel kifejezett művelet megy végbe: , ' :M =g. Hmt -r-^-M = r +m —l ­—M +b t mi £ HrnT Hm, (19) (20) (21) Ezek aa utóbbi 'egyenletek mutatják, hogy & nem függetlenül átvitt nagyfrekvenciás mjj világosság­összetevő az egymástól függetlenül átvitt gL -, r L és bL színösszetevők'et nem lineáris módon egyesülnek egymással, amennyiben a nagyfrekvenciás világos­ságösszetevő amplitúdójának az egyes színössze­tevők amplitúdójához való viszonyával arányosan adódik hozzá a színösszeíevőikhöz. Az 5. ábra. a 4. ábra szerinti berendezés működési módját, szemlélteti. Az A—J görbék a 2. ábra azonos betűkkel jelölt görbéinek felelnek meg. A fenti, egyenleteket alapul véve az A, B és C. görbék tehát a G,' R és B feszültségeket ábrázolják, az Ai, Bi és C1 görbék pedig a gL , r L és hL feszültségeket szem­léltetik. A D görbe a nagyfrekvenciás m^ világos­ságösszetevőt jelzi, az E, F és G görbék pedig a katódsugárcsőhöz vezetett zöld, vörös és kék szín­feszültségeket ábrázolják abban az esetben, ha az m H világosságösszetevő lineárisan összegeződik gL , TL és bL színösszetevőkkel. Az említett adódó szín­hibák világosan kitűnnek a diagrammból. A dia­gramm ugyanolyan, függőleges sávokból összetett minta letapintására vonatkozik, mint a 2. ábra sze­rinti diagramm, azzal a különbséggel, hogy itt az első fekete sávra olyan vörös sáv következik, amelyet a középen levő keskeny fekete sáv két részre oszt és ezt az osztott vörös sávot követi isimét egy fekete, majd egy zöld,.egy fehér és végül megint egy fekete <?áv. A vörös színfeszültséget szemléltető F görbét tekintve látjuk, hogy itt az osztott vörös sáv közepén lévő keskeny fekete sáv sokkal kevésbbé jut kifeje­zésre, mint a B görbében és ezen felül, a vörös sáv szélein még' zöld és kék jelfeszültségek is mutat­koznak, amelyeknek itt nem volna szabad jelen­lenniök. Ezek a hibák nem láthatók a H, I és J görbék esetében, amelyek a világosságösszetevőnek a színösszetevőkkel való arányos, a találmány eze­rinti összegezésére vonatkoznak. Ez megmutatkozik pl. abban, hogy a vörös színfeszültséget jelző I görbe sokkal hasonlóbb a B görbéhez, mint az F görbe. A 4. ábra szerinti berendezés esetében is elhagy r hatjuk a modulátorokat és kialakíthatjuk a. beren­dezést úgy, hogy a világosságösszetevőnek a talál­mány szerinti szorzó modulálása a színösszetevőkkel magában a katódsugárcsőben meríjen végbe. A be­rendezésnek ilyen változatát a 4b. .ábra szemlélteti. Az itt látható katódsugárcső három katódája a 89 kapcson át közösen csatlakozik a 4. ábra szerinti be­rendezés 60 erősítőjéhez. Mindegyik katódához egy­egy kitérítő 80, 81 és 82 elektródapár tartozik, amelyeknek egyik elektródája' a 83a, 83b és 83c sziabályozóellenáUásokon át beállítható —C\ —C" és •—C" előfesziűlteéget kap. A kiitérítő elektródapárok közepes feszültsége körülbelül megfelel a használatos csövek képernyője feszültségének. Az említett elő­íeszültségek .a színjelfeszültségek esetleges negatív értékeinek kiegyenlítésére hivatottak. Mindegyik elektródapárniak a másik elektródája- 84a, 84b és 84c kapcsokon át a 4. ábra szerinti berendezés 433a, 433b és 433c erősítőinek egyikéhez csatlakozik. Mindegyik elektródapár és a képernyő között egy­egy 85, Sö és 87 rekesz van. A szemléltetett kapcsolásban az ,M világosság­összetevő a katódsugárcső ka'ódáihoz jut, mind­egyik x', y' és a' színkülönbségfeszültség pedig a 80, 81 és 82 elektródapárok egyikén válik hatékonnyá. Minél kisebb az utóbb említett feszültségek ampli­túdója, annál nagyobb mentékben téríti ki az elek­tródapárok előfeszüitöége a katódsugarat és ennek annál kisebb része hatolhat ennélfogva át az elektró­dapár mögötti rekeszen. Ha e feszültségek egyike teljesen kimarad,. akkor a vele vezérelt katódsugár teljesen elnyomódik a rekeszben, az említett feszült­ségek, legnagyobb amlitudója esetében viszont a velük vezérelt katódsugarak teljes erőisségükben át­mennek a rekeszen. Ilymódon tehát az egyes alap­színfeszültségekkel mindenkor együttható, nagyfrek­venciás vi'lágosságösszetevő itt is az egyes színfe­szültségek amplitúdójának a kisfrekvenciás világos­ságösszetevő amplitúdójához való arányától függ. A 4. ábrával kapcsolatosan megemlítettük a szín­alvivőhullámnak a kisfrekvenciás világosságössze­tevővel való osztását. Ha ezt az osztást a vevő­készülék helyett már az adóberendezésben fogana­tosítjuk, akkor még nagyobb mértékben csökkent­hetjük az égj» oldalsávos sziínátvitellel járó szín­hibákat. Az 1; ábra szerinti berendezéssel kapcsola­tosan feWéteteztük, hogy a modulált színalvivőhullam oldalsávjainak sávszélessége 0—0,5 megahertz és ez az alvivőhullám a világosságösszetevővel együtt, az át­vivőcsatornának a 3—4 megahertzes frekvenciákat felölelő részét foglalja el.' A színátvítel javítása végett kívánatos lehet az erre a célra rendelkezésre álló frekvenciasáv kiszélesítése olymódon, hogy a modulált színalvivőhullam átviteléhez a 2—4 mega­hertzes frekvenciákat felölelő sávot használjuk ki és a színvisszaadás javítására hivatott jelfeszült­ségekhez egy oldalsávos átvitelt alkalmazunk. Mint már említettük, az egy oldalsávos átvitel esetében a színalvivőhullam amplitúdómoduláció ja nem külön­böztethető meg fázismodulációjiától és ennélfogva a színalvivőhullam minden ampliíbudóváitozása szín­hibát okoz. A színes távolbalátásnak a bevezetésben ismertetett, módjainál a színalvivőhullam amlitudója

Next

/
Thumbnails
Contents