142353. lajstromszámú szabadalom • Szélessávú egyenáramú erősítő, különösen televíziós vevőberendezésekhez

• feszültségalkotóknak a földbe való levezetésére hiva­tott, minek folytán ;a —34— árnyékolórácson ellen -. csatolás elkerülhető. Ha egyelőre eltekintünk a —40— ellenállás hatásától, akkor a —39— konden­zátor csupán a nagyfrekvenciás jelfeszültségalko­tókat vezeti, le, míg a kisfrekvenciás feszültségalko­tókkal szemben a —39— kondenzátor ellenállása észrevehetően nagy lesz, úgyhogy az árnyékoló-rács­áram e részének levezetésére csupán a —38— ellen­állás áll rendelkezésre. Ez az áram az árnyékolórács egyenáramainak változását okozza, mely változás a távoibaláíiójel kisfrekvenciás és egyenáramú alkotói felerősítésének csökkenését vonja maga után. Ennek az erősítéscsökkenésnek mértéke a cső anódája és árnyékolórácsa közötti belső ellenállástól függ. Ezt az erősítéscsökkenést a —40— ellenállás kapcsolat­ban a —39— kondenzátorral, azáltal egyenlíti ki, hogy az általuk létesített visszacsatolás az anódától az árnyékoló rácshoz az erősítést ugyanakkora ér­tékkel növeli, amiekkorával az az árnyékolórácskör­ben, az elléncsatolás folytán csökken. Ezt a kiegyenlítést a 2a—2c. ábrák szennti diagramok kapcsán .óhajtjuk közelebbről megma­gyarázni. E diagramok a képponterősítő anóda feszültségének változását a —14— demodulator ki­menőkörében fellépő egyenfeszültség függvényében szemléltetik. Az S, B és W egyenesek (2a. ábra) a szinkronizálójel kívánt lefolyását, valamint az erő­síbőcsőnek a kép feketeértékének, illetve fehérérté­kének megfelelő anódafeszültségeit ábrázolják, ami­lyenek akkor adódnak, amikor as egyenáramú erő­sítőnek frekvenciamenete a 0-tól 4 megahertzig ter­jedő, egész frekvencia-tartományban egyenletes. A jeíerősségnek az abszcisa irányában fellépő válto­zásai, melyek az átlagos képvilágosság változásainak kifejezői, a távolbalátó jel kisfrekvenciás alkotói, míg a feketeérték és a fehérérték közötti, a kép tar­talmát kifejező változásai, a távolbalátó jel nagy­frekvenciás alkotói. Kívánatos, hogy a kép fehér­énííéke számára az erősítőben mindig ugyanaz az anódfeszültség adódjék, függetlenül a demodulator kimenőkörében fellépő egyenfeszültség nagyságától. Hogy az önműködő feszültségszabályozásra hivatott szabályozóieszültaég helyesen működjék és csupán a vett vivőhullám amplitúdójától függjön, szükséges továbbá, hogy a szinkronizáló jel maximális ampli­túdója a képtartalomtól független legyen. A —30— erősítő kimenőkörében a szinkronizáló jel maximá­lis amplitúdójának tehát a —14— demodulator ki­menőkörében a megfelelő amplitúdókkal arányosnak kell lennie. A 2b. ábra a 2a. ábra szerinti S, B és W egye­neseknek megfelelő Sí, Bi és Wí görbék lefolyását szemlélteti oly erősítő esetében, mely a kisfrekven­ciákat kisebb mértékben erősíti, mint a nagyobb frekvenciákat. Látható, hogy a kisfrekvenciás jel-, összetevők amplitúdójának növekedésénél, azaz az erősítő vezérlőrácsára c adott egyenfeszültség foko­zódásánál, az erősítőnek a kép ••fehérértékét kifejező anódfeszültség nem marad állandó, hanem változik és a szinkronizálójelek maximális amplitúdója nem felel meg többé a távolbalátó jelfeszültség valódi, maximális amplitúdójának. A kép fehérértékét ki­fejező, a demodulator kimenőkörében fellépő, igen kis egyenfeszültségek számára az erősítőcső anódá­ján Ex feszültség, míg a kép fehérértékét kifejező, a detektor kimenőkörében fellépő igen nagy egyén­feszültségek számára az erősítőcső anódáján Ej fe­szültség adódik. Az Ei és E 2 értékek változása azt bizonyítja, hogy az erősítőcső vezérlörácsához veze­tett egyenfeszültség változásai esetében az erősítés egyenlőtlen. Hasonló egyenlőtlenség adódik a fekete­érték és a szinkronizálójel tekintetében is. Ennek következtében a képvilágosság nem adódik vissza híven és az önműködő erősítésszabályozásva hivatott szabályozófeszültség akkor, amikor a szinkronizáló­jeltől ered, melynek maximális amplitúdója annak ellenére, hogy a demodulator kimenőkörében foko­zott egyenfeszültség lép fel, csökken, erősítéscsök­kenés helyett erősítésnövekedést idéz elő. A 2c. ábra a 2b. ábra szerinti görbéknek meg­felelő S2 , B2 és W 2 görbék lefolyását szemlélteti, a találmány szerint kialakított erősítő esetében. Mint látható, a —40— ellenállás és a —39—- kondenzátor előidézlte egyenáramú visszacsatolás a kisfrekven­ciák tekintetében a 2b. ábrán szemléltetett hibát igen jól egyenlíti ki. A találmány szerinti erősítőnek további, lényeges előnye az, hogy fentemlíitett, kedvező munkamódját sem az üzemi feszültségek ingadozásai, sem pedig a cső tulajdonságainak változásai nem befolyásolják. A 2d. ábra az anóda-egyenfeszültség változását szemlélteti a (3) egyenlet szerinti c állandók válto­zásainak függvényében. Ily változások pl. akkor lép­nek fel, amikor a csövet egy másik, azonos típusú csővel helyettesítjük. A szaggatott X vonal a kívánt anódegyenfeszültséget ábrázolja. Az Y vonal az anóda-egyenfeszültség lefolyását, érzékelteti, a kis­frekvenciás feszültségalkoitók erősítéscsökkenéséinek kiegyenlítésére eddigelé alkalmazott, ismert kapcso­lási elrendezésének egyikének esetében, míg a Z egyenes az anódegyenfeszültség megfelelő változá­sait szemlélteti a találmány szerinti kapcsolási el­rendezés esetében. Mint látható, a találmány szerinti kapcsolási elrendezésnél a c állandók változása sok­kal kisebb mértékben befolyásolja az anód-egyen­feszültséget, mint az ismertetett kapcsolási elren­dezéseknél. Az 1. ábra szerinti —15— erősítő kapcsolási ele­mei pl1 , a következőképpen méreltezhetők: 30 cső 6AH6 típus +B,: 215 volt 38. ellenállás 22.000 ohm • 37 ellenállás 10.000 ohm 4.0 ellenállás .... 10.000 ohm 39 koimderazátor 0,47 mikrofarad A 3. ábra szerinti elrendezésnél a 338 és 340 ellen­állások a B feszültségforrás és a "—30— erősítőcső —34— árnyékolórácsa között sorbak apesoltak, mi­mellett e két ellenállás összekötőponitja, a 337 ellen­álláson át, a cső anódájával van összekötve. Itt tehát ez a három ellenállás csillagkapcsolásban, az 1. ábra szerinti elrendezésnél pedig hároomszögkapcsolásban van. A 337, 338 és 340 ellenállások értéke tehát, az ismert csillag-háromszög-átalakító egyenlet segélyé­vel határozható meg. Ha az 1. ábra szerinti elren­dezés 37, 38 és 40 ellenállásainak értékét meghatá­roztuk, akkor a 337, 338 és 340 ellenállások értéke a következő egyenletekből adódik:

Next

/
Thumbnails
Contents