142353. lajstromszámú szabadalom • Szélessávú egyenáramú erősítő, különösen televíziós vevőberendezésekhez
• feszültségalkotóknak a földbe való levezetésére hivatott, minek folytán ;a —34— árnyékolórácson ellen -. csatolás elkerülhető. Ha egyelőre eltekintünk a —40— ellenállás hatásától, akkor a —39— kondenzátor csupán a nagyfrekvenciás jelfeszültségalkotókat vezeti, le, míg a kisfrekvenciás feszültségalkotókkal szemben a —39— kondenzátor ellenállása észrevehetően nagy lesz, úgyhogy az árnyékoló-rácsáram e részének levezetésére csupán a —38— ellenállás áll rendelkezésre. Ez az áram az árnyékolórács egyenáramainak változását okozza, mely változás a távoibaláíiójel kisfrekvenciás és egyenáramú alkotói felerősítésének csökkenését vonja maga után. Ennek az erősítéscsökkenésnek mértéke a cső anódája és árnyékolórácsa közötti belső ellenállástól függ. Ezt az erősítéscsökkenést a —40— ellenállás kapcsolatban a —39— kondenzátorral, azáltal egyenlíti ki, hogy az általuk létesített visszacsatolás az anódától az árnyékoló rácshoz az erősítést ugyanakkora értékkel növeli, amiekkorával az az árnyékolórácskörben, az elléncsatolás folytán csökken. Ezt a kiegyenlítést a 2a—2c. ábrák szennti diagramok kapcsán .óhajtjuk közelebbről megmagyarázni. E diagramok a képponterősítő anóda feszültségének változását a —14— demodulator kimenőkörében fellépő egyenfeszültség függvényében szemléltetik. Az S, B és W egyenesek (2a. ábra) a szinkronizálójel kívánt lefolyását, valamint az erősíbőcsőnek a kép feketeértékének, illetve fehérértékének megfelelő anódafeszültségeit ábrázolják, amilyenek akkor adódnak, amikor as egyenáramú erősítőnek frekvenciamenete a 0-tól 4 megahertzig terjedő, egész frekvencia-tartományban egyenletes. A jeíerősségnek az abszcisa irányában fellépő változásai, melyek az átlagos képvilágosság változásainak kifejezői, a távolbalátó jel kisfrekvenciás alkotói, míg a feketeérték és a fehérérték közötti, a kép tartalmát kifejező változásai, a távolbalátó jel nagyfrekvenciás alkotói. Kívánatos, hogy a kép fehérénííéke számára az erősítőben mindig ugyanaz az anódfeszültség adódjék, függetlenül a demodulator kimenőkörében fellépő egyenfeszültség nagyságától. Hogy az önműködő feszültségszabályozásra hivatott szabályozóieszültaég helyesen működjék és csupán a vett vivőhullám amplitúdójától függjön, szükséges továbbá, hogy a szinkronizáló jel maximális amplitúdója a képtartalomtól független legyen. A —30— erősítő kimenőkörében a szinkronizáló jel maximális amplitúdójának tehát a —14— demodulator kimenőkörében a megfelelő amplitúdókkal arányosnak kell lennie. A 2b. ábra a 2a. ábra szerinti S, B és W egyeneseknek megfelelő Sí, Bi és Wí görbék lefolyását szemlélteti oly erősítő esetében, mely a kisfrekvenciákat kisebb mértékben erősíti, mint a nagyobb frekvenciákat. Látható, hogy a kisfrekvenciás jel-, összetevők amplitúdójának növekedésénél, azaz az erősítő vezérlőrácsára c adott egyenfeszültség fokozódásánál, az erősítőnek a kép ••fehérértékét kifejező anódfeszültség nem marad állandó, hanem változik és a szinkronizálójelek maximális amplitúdója nem felel meg többé a távolbalátó jelfeszültség valódi, maximális amplitúdójának. A kép fehérértékét kifejező, a demodulator kimenőkörében fellépő, igen kis egyenfeszültségek számára az erősítőcső anódáján Ex feszültség, míg a kép fehérértékét kifejező, a detektor kimenőkörében fellépő igen nagy egyénfeszültségek számára az erősítőcső anódáján Ej feszültség adódik. Az Ei és E 2 értékek változása azt bizonyítja, hogy az erősítőcső vezérlörácsához vezetett egyenfeszültség változásai esetében az erősítés egyenlőtlen. Hasonló egyenlőtlenség adódik a feketeérték és a szinkronizálójel tekintetében is. Ennek következtében a képvilágosság nem adódik vissza híven és az önműködő erősítésszabályozásva hivatott szabályozófeszültség akkor, amikor a szinkronizálójeltől ered, melynek maximális amplitúdója annak ellenére, hogy a demodulator kimenőkörében fokozott egyenfeszültség lép fel, csökken, erősítéscsökkenés helyett erősítésnövekedést idéz elő. A 2c. ábra a 2b. ábra szerinti görbéknek megfelelő S2 , B2 és W 2 görbék lefolyását szemlélteti, a találmány szerint kialakított erősítő esetében. Mint látható, a —40— ellenállás és a —39—- kondenzátor előidézlte egyenáramú visszacsatolás a kisfrekvenciák tekintetében a 2b. ábrán szemléltetett hibát igen jól egyenlíti ki. A találmány szerinti erősítőnek további, lényeges előnye az, hogy fentemlíitett, kedvező munkamódját sem az üzemi feszültségek ingadozásai, sem pedig a cső tulajdonságainak változásai nem befolyásolják. A 2d. ábra az anóda-egyenfeszültség változását szemlélteti a (3) egyenlet szerinti c állandók változásainak függvényében. Ily változások pl. akkor lépnek fel, amikor a csövet egy másik, azonos típusú csővel helyettesítjük. A szaggatott X vonal a kívánt anódegyenfeszültséget ábrázolja. Az Y vonal az anóda-egyenfeszültség lefolyását, érzékelteti, a kisfrekvenciás feszültségalkoitók erősítéscsökkenéséinek kiegyenlítésére eddigelé alkalmazott, ismert kapcsolási elrendezésének egyikének esetében, míg a Z egyenes az anódegyenfeszültség megfelelő változásait szemlélteti a találmány szerinti kapcsolási elrendezés esetében. Mint látható, a találmány szerinti kapcsolási elrendezésnél a c állandók változása sokkal kisebb mértékben befolyásolja az anód-egyenfeszültséget, mint az ismertetett kapcsolási elrendezéseknél. Az 1. ábra szerinti —15— erősítő kapcsolási elemei pl1 , a következőképpen méreltezhetők: 30 cső 6AH6 típus +B,: 215 volt 38. ellenállás 22.000 ohm • 37 ellenállás 10.000 ohm 4.0 ellenállás .... 10.000 ohm 39 koimderazátor 0,47 mikrofarad A 3. ábra szerinti elrendezésnél a 338 és 340 ellenállások a B feszültségforrás és a "—30— erősítőcső —34— árnyékolórácsa között sorbak apesoltak, mimellett e két ellenállás összekötőponitja, a 337 ellenálláson át, a cső anódájával van összekötve. Itt tehát ez a három ellenállás csillagkapcsolásban, az 1. ábra szerinti elrendezésnél pedig hároomszögkapcsolásban van. A 337, 338 és 340 ellenállások értéke tehát, az ismert csillag-háromszög-átalakító egyenlet segélyével határozható meg. Ha az 1. ábra szerinti elrendezés 37, 38 és 40 ellenállásainak értékét meghatároztuk, akkor a 337, 338 és 340 ellenállások értéke a következő egyenletekből adódik:
